Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-02 / 22. szám
Zdena Albertová a kísérleti laboratóriumban dolgozik. Munkája mellett a vegyipari szakiskola ötödik évét végzi A reumatikus megbetegedéseket gyógyító VIRAPIN a Szovjetunióban is keresett gyógyszer. Alapanyaga a rpéhméreg • v N >4» > 3 >c ‘0 a V» 1 L u. Mintha megbeszélték volna. Ahogy meghallották az első hírt, odafutottak. — Szolgálatot tartunk, hátha felfogunk néhány jelzést — ostromolták örömteli izgalommal dr. Cserét, aki maga is érdeklődéssel foglalta el a figyelőállást. Sajnos, a kedvezőtlen időjárás nem tette lehetővé, hogy készülékükön felfogják a kozmikus „mesterhármas”, a szovjet műhold első jelzéseit. De az is sokat jelentett számukra, hogy közösen figyelték a rádió és televízió híradásait, hogy a gyorsan megrendezett szemináriumon mindjárt tudományos magyarázatot, szakemberek véleményét hallhatták. — Akkor is így ültünk itt, — emlékezik csendesen Adélka, — a szőke vegyész, és egyszemélyben a Tudományos és Politikai Ismereteket Terjesztő Társaság lektora. — Nem hittük, nem mertük hinni, hogy mi leszünk az elsők, akik felfogjuk az első szovjet műhold jelzéseit — mondja most már a fiataloknak, akik mindig szívesen hallgatják ennek a nagy eseménynek a történetét. Hányszor megcsodálták már a négy távcsövet, amit a Szovjetunióból kaptáik ajándékba sikerükért. — Vajon a három űrutas tudja, hogy mi is figyeltük őket ? — kérdi áhitatosan egy kis srác. Barátja elhárítja a kitörő nevetést: Mit nevettek ? Ha a vietnami kormányküldöttség eljött meglátogatni bennünket és a kambodzsai iskolaügyi miniszter is kíváncsi volt a csillagvizsgálónkra, talán Borisz Jegorov is hallott már rólunk. Ő orvos, mi meg gyógyszereket gyártunk. „Mi”, — így mondja az ifjú gyártulajdonos, akinek szülei a hlohoveci Slovakofarmában dolgoznak, ő meg a valóban közismert és eredményeiről híres népi csillagvizsgáló egyik érdekkörének tagja. Több mint negyven felnőtt és vagy negyvenöt iskolás a tagja ennek a rendkívül érdekes csillagvizsgáló körnek, mely a különben is nagyszerűen működő üzemi klubhoz — Kunkel Michal a titkára — tartozik. Fennállásuk tíz éve alatt valóban „űrlépésben” haladtak. A népi csillagvizsgáló felszerelése, készülékei, távcsői, a bonyolult világóra — csaknem mind a klubtagok saját gyártmányai. A kör tagjai nemcsak saját látókörüket bővítik, de rendszeresen látogatják a környező falvakat, a kerület fürdőhelyeit is. Ahol megjelennek, a kiváncsiak gyűrűje veszi körül az érdekes felszereléssel érkező kis csoportot és miután megismerkednek az esti égbolt titokzatosságával, szívesen hallgatják meg a filmvetítéssel összekötött előadást. Dr. Csere Elemér, a kör vezetője, kifogyhatatlan leleményességgel és ötletességgel végzi ezt az érdekes nevelő munkát, melyben Adelka Pogácsová és Janka Halgosová lelkes segítőtársai. — Csak nem képzeli, hogy szent Szibilla arcába tekintek! — hárította el az egyik faluban egy néni a kis csoport invitálását. — A szentek titkait kutatni? Majd ráfizetnek — dohogott a falu fiataljai felé, aztán... ő is odaállt a bűvös masina elé és félve betekintett. Ф-o! E <u ф •äC :з N «л —P Ismerem Tetanusz Aladárt, aki mikor még a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági szakosztályának dolgozója volt, egy alkalommal a saját beszámolója alatt elaludt. Én lepleztem le a fluktuáns Csaporka Vencelt, aki aszerint változtatta munkahelyét, mire volt szüksége — pénz nélkül — új lakóháza építéséhez. Hébe-hóba találkozom az öregedő, kopasz fejű Pantalorkával és nyeszlett Éliás nevű fiával, aki valósággal isteníti apját, mert egyszer egy nagyobb vásárlási körúton azzal, hogy nem vett semmit, 2000 koronát takarított meg. Nimrég egy olyan emberbe botlottam, aki azt állította magáról, ő nem más, csak egy szürke ember. Mines se funkciója, se társadalmi állása, s ezért senkisem tolakodik a helyére. Nem felel semmiért sem s őt sem lehet felelősségre vonni. Mint szürke embernek, természetesen nem történhetik semmi baja. Ilyen az életfilozófiája Fuserák Inhalusnak, a szürke embernek s azt hiszem jó lesz, ha elméletét egy kissé figyelemmel kísérjük a gyakorlatban. — Hová készülsz Fuserák barátom? — nézett fürkészve az öles termetű kőművesmester a sovány, kancsal szemű emberkére. — Megyek a nagynénémhez — vigyorgott a megszólított. — Mi jutott eszedbe, hiszen még nincs vége a munkaidőnek, segítened kell a betonozásnál — mérgelődött a mester. Inhalus azonban nem zavartatta magát. — Az én munkám sürgősebb — vágott vissza és elindult. — Ami sok, az sok — állította meg a mester bömbölő hangja — akkor jársz munkába, amikor akarsz és akkor mész el, amikor eszedbe jut. Ennek vége lesz barátom, mert úgy kiváglak o1 partiból, hogy a lábad se éri a földet. — Csak ne olyan hevesen öregapám, mert még megüti a guta. Csak a szája jár, nem mer kidobni, hiszen úgy sincs elég emberük. Egyébként mi baj érhet engem? Az igazgatói állásra nem pályázok... hehe... s másutt is keverhetem a betont, s adogathatom a téglákat. Tehát isten vele öregem, kedd reggel viszontlátjuk egymást — gúnyosan megemelte a sapkáját, vidáman rákacsintott a levegő után kapkodó mesterre s elhúzott a kerékpárján. — Oh, Fuserák úr megérkezett... — kis baj van azonban, mert az anyag még nincs itt a vizvezetékszereléshez — fogadta őt zavartan a fiatal menyecske — majd hozzátette. Az útiköltséget, meg az időveszteségét természetesen megtérítjük. Fuserák nem felelt, számolgatta, mennyit kérjen az időveszteségért. A fiatalassszony megzavarta a gondolatát: — Kár, hogy nem ért a kőművesmunkához, mert az öreg Tapasztó bácsi megbetegedett, mielőtt még felhúzta volna a kéményt.Szeretnénk már tető alá hozni a házat — sóhajtotta. A kis ember szeme megvillant: — Felhúzhatom én azt a kéményt — felelte határozottan. — Maga ahhoz is ért? — lelkendezett az asszonyka. — Éppúgy értek a kőművesmunkához, mint a vizvezetékszereléshez — bizonygatta és kis idő múlva munkához látott. Estefelé a kémény már büszkén magaslott a falak, fölött. Jöhettek az ácsok... Fuserákon azonban rossz sejtelem hatalmasodott el, amely gyors elutazásra késztette. Elhatározását közölte a ház asszonyával — Feltehetné még a kamraajtót is — mondta az asszony, de Fuserák a fejét rázta. — Aló már nem lehet, egészen megfeledkeztem egy sürgős javításról. Majd eljövök a jövő héten, addig bizonyára megérkezik a várt anyag is! — mentegetödzött.
