Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-10-05 / 20. szám
'МШ is megújhodik minden esztendőben, akár a természet, csakhogy ez a folyamat ott nem tavasszal, hanem ősszel veszi kezdetét, amikor a természet már vörösbe játszó sárgára váltja szép zöld ruháját és a madarak melegebb világtájak felé készülődnek. Színház és iskola ilyenkor nyitja meg kapuit. Nem egészen véletlen ez a párhuzam, mert a színház kicsit az élet iskolája is, noha tanítási módszere amattól különbözik. A színház a dolgozó, a töprengő ember szabad egyeteme és a tanulság, amit nyújt, felbecsülhetetlen. A komáromi Magyar Területi Színház vezetősége is tudatában van küldetésének, azért műsortervét igyekszik úgy összeállítani, hogy szórakoztatva neveljen. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Krivosik István igazgató elvtárssal... — Igen! Tudatában vagyunk a felelősségnek, ami a mi vállunkon nyugszik. De tudjuk azt is, hogy mai életünk üteme megköveteli a mindennapi gondokból történő idegnyugtató kikapcsolódást, ezért minden igyekezetünk odairányul, hogy miközben nevelünk... mulattassunk is. Az élet sója — tudjuk — a kacagás. Aki nevet, az nem haragszik, aki nem haragszik, az megelégedett, s aki elégedett, az jól végzi a dolgát. Ahol nevetnek, ott nincs hiba még akkor sem, ha kicsit önmagán nevet is az, aki nevet. A saját hibáin, kiküszöbölhető fogyatékosságain, s az életadta sok-sok ferde helyzeten. És ha később, idővel rá is eszmél a néző, hogy önmagán mulatott, nagy baj már nem történhet, mert a felismerést rendszerint önmagába tekintés követi... A néző gondolkodni kezd... Aki pedig gondolkodik, az egyben fejlődik is. Ennek a célnak nagyon megfelel évadnyitó játékunk, Gyárfás Miklós ismert budapesti vígjátékíró, a ,,Kisasszonyok a magasban” című tavaly bemutatott darabunk szerzőjének, egy másik vidám játéka: ,,Változnak az idők”... Hát bizony változnak. És egy-egy ilyen változásba néha igen sok humor belefér, benne is van ebben a szellemes és időszerű Gyárfás darabban. Eredetileg — ugyan — egy másik vígjátékkal kívántuk kezdeni az évadot. Móricz Zsigmond lírai hangvételű játéka, a ,,Kismadár” volt Uhjiiiusk évadnyitó darabnak beütemezve. Ámde ez a tervünk a darabot rendező Konrád József megbetegedése miatt átalakult. Ami végeredményben nem sokat változtat a lényegen. Fontos, hogy a közönség elégedett legyen. Fejlődjön, mulasson, gondolkodjon... Gyárfás Miklós már el is látogatott hozzánk, hogy bemutatásra kerülő vígjátékáról elbeszélgessen színésszel, rendezővel... Aki... — Aki, régi ismerőse a szlovákiai magyar közönségnek. Lukács Viktor a jeles szlovák rendező pár évvel ezelőtt már dolgozott színházunkban. Afmogenov: „Kisunokám” és Stodola: ,,Pucik Jóska karrierjét” rendezte... Most megtárgyalta az idelátogató íróval a ,,Változnak az idők” körül felvetődő problémákat... — És a harmadik bemutató? — Az már a komoly műfajhoz tartozik — mondta kissé zavart mosollyal Krivosik igazgató. Majd szinte bocsánatkérően tette hozzá. — Az is kell! Ugyebár... — Attól függ... — válaszoljuk a közönség helyett... Ámde Krivosik elvtárs megérti gondolatjeleinket is, mert hangja némi büszkeséggel telik meg amikor kimondja... — Harmadik bemutatónk Fejes Éndre nagysikerű színműve a ,,Rozsdatemető”... — Hát igen! A Rozsdatemető az kell! Nagyon is kell...-Réz-1. GyárfásMiklós megérkezik a színházhoz 2. Konrád József megkezdte a Kismadár próbáit 3. Ferenczy Anna, a Kismadárban a főszerepet játssza 4. Lelkes Júlia, a Kisasszonyok a magasban főszereplője, főiskolára ment Nagy László felvételei
