Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-24 / 2. szám

'1ХЩСуЩ9,рА/ — INDONÉZIÁBÓL Az ezer sziget országának nevezték el a költők Indonéziát és hogy mennyire találó ez az elnevezés, arról akkor győződ­hetünk meg a legjobban, amikor kitekin­tünk az Indonézia légiterét átszelő repü­lőgép ablakán. Csak néhány napot töltöttem ebben a csodaszép országban, mégis számos jó­barátot szereztem, sok-sok tapasztalattal és élménnyel gazdagodva tértem haza. Indonéziába dr. Szubandri asszonynak, az egészségügyi miniszter helyettesének és a Kongres Wamita Indonézia (Indonéz Nők Egyesülete) elnöknőjének meghívá sára érkeztem, aki múlt év szeptemberé­ben látogatta meg hazánkat. 1963. de­cember 21-én, a csehszlovák nők egyetlen képviselőjeként, részt vettem a Kongres Wamita Indonézia ünnepi ülésén, melyet az indonéz nőmozgalom egységesítésének 35. évfordulója és az Anyák napja meg­ünneplésének 25. évfordulója alkalmából rendeztek meg. Az ünnepi összejövetelen, amelyet Djakartában, az elnöki palotában rú látvány a rongyokba öltözött, kolduló gyermekek sokasága. Vegyes érzelmekkel telítve tekint az ember a városokon ke­resztül száguldó riksákra is, amelyek a vá­rosi közjárműveket helyettesítik Djakar­tában, Palembangban és Medanban (Szú­rna trán). A gazdasági és a kulturális élet terén mutatkozó hiányosságokat és nehézségeket az indonéz nép minden erejével és szorgal­mával igyekszik megoldani, kiküszöbölni. És ez nem egyszerű feladat. Az embert bámulatba ejti az a lelkesedés, akaraterő és szívósság, amellyel az indonéz nép a prob­lémák megoldásához látott. Meglátogattam a djakartai iskolákat és a palembangi egyetemet is, ahol sok kiváló pedagógussal és értelmes tanulókkal ta­lálkoztam. Természetesen a legtöbb időt az indo­néz nők társaságában töltöttem. Hogy is jellemezhetném őket a legjobban? Elsőrendű feladatuknak tartják — mint azt az ország atyja, dr. Szukarno is mon­dotta — minden igyekezetükkel előse­gíteni az indonéz nép nagy, országépítő feladatainak teljesítését. Valamennyi női szervezet együttes erővel támogatja az indonéz népnek a forradalom mielőbbi befejezésére irányuló törekvéseit. Mielőbb meg akarják valósítani a kongresszus cél­kitűzéseit: minden lakos részére elegendő élelmet biztosítani és javítani az ország Az indonéz nők kézi szőttes szőnyegei messze földön híresek. A színük sárga, vörös mintával, melynek a neve: Sár­kányvér. A királyok temetkező helye A kagylószedő asszonyok sem ritkák a tenger part­ján. anyagi feltételein. Az indonéz anyák haza­fias szellemben akarják nevelni gyerme­keiket, amint azt dr. Szukarno elnök a szívükre kötötte. „A szülőföld iránti szeretet, a hazával való összeforrottság az az erő, amely arra készteti az embert, hogy becsületesen és kitartóan dolgozzon a nem­zet szebb, boldogabb jövője érdekében“ — mondotta Szukarno elnök. És ezeket az érzéssel teli szavakat az asszonyok a szívükbe vésték. Az indonéz nőmozgalmon kívül sok szó esett az ülésen a világ asszonyainak mozgalmáról is. Szukarno elnök példa­képül említette Klara Zetkint, a nőmoz­galom nagy alakját. Nagyon fontos egy­más megismerése, a kölcsönös tapasz­talatcsere és a tanultak alkalmazása a helyi viszonyoknak megfelelően, mert ezek ré­vén világviszonylatban megszilárdul a nő­mozgalom. Abból kiindulva, amit a kongresszuson tapasztaltam, úgy látom, hogy indonéz asszonytársaink a helyes úton haladnak. Valamennyi találkozón, vitadélutánon meggyőződtem róla, hogy a problémákat határozottan, reálisan oldják meg. Az összejövetelek légköre vidám és szívélyes hangulatot tükrözött. Az ülések minden egyes alkalommal dallal, tánccal zárultak be. Szívesen hallgattam a melodikus in­donéz dalokat. És mivel a mi dalainkra is kíváncsiak voltak, kénytelen voltam isko­lázatlan hangomon néhány dalt elénekelni és lia előadásom nem is volt a legtökéle­tesebb, dalaink mégis nagy sikert arattak a hallgatóság körében. Szeretnek minket — erről lépten-nyo­­mon meggyőződhettem. A haladás, béke és a barátság gondolata fűzi egyre szo­rosabbra a kapcsolatot az indonéz és a csehszlovák nép között. Ezért éreztem magam olyan otthonosan indonéz barát­nőim között. Minden összejövetere'n azzal búcsúztak tőlem: tolmácsoljam otthon az indonéz nők szívélyes üdvözletét. És most eleget teszek kérésüknek. Ezen az úton igyekszem teljesíteni megbízatá­somat — eljuttatni Önökhöz az ezer sziget országa asszonyainak forró üdvözletét. Doc. MÁRIA BRENCICOVÁ, A Csehszlovák Nfióízottság Szlová­kiai Bizottsága elnökségének tagja. Bed. tud. kandidátusa tartottak meg, több mint ezer nő jelent meg. Az összejövetel jelentőségét nagyban növelte dr. Szukarno elnök, számos mi­niszter, diplomata, politikai és közéleti személyiség jelenléte. Az egész tárgyalás a forradalom mielőb­bi befejezésének jegyében zajlott le. A fő beszámolókban dr. Szukarno elnök, a Nemzeti Front titkára és dr. Szubandri asszony az indonéziai nőmozgalom fon­tosságát méltatta. A Kongres Wamita In­donézia negyven női szervezetet egyesít. A szónokok ismertették azokat a jelentős feladatokat, amelyek nemcsak az indonéz nők, hanem az egész indonéz nép előtt állnak. Az egyik legsürgősebb feladat a gyarmatosítás maradványainak mielőbbi felszámolása. A gyarmatosítók minden or­szágban egyformák: csak saját érdekeiket nézik, a helyi lakosságot pedig mind gaz­dasági, mind kulturális téren elnyomják, így volt ez Indonéziában is. Ezért találunk még ma is ebben a gyönyörű és gazdag or­szágban a sok szép és jó mellett számos elszomorító valóságot. Egyik ilyen szomo­9

Next

/
Oldalképek
Tartalom