Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-20 / 6. szám
Maguk közül választottak egyet s nyolcan-tízen adták össze neki a villamospénzt s küldték a gyárakba, vállalatokhoz, munkát szerezni. — Amikor lehullott az első hó, csak akkor tértek haza — mondja Elekes Jánosné, Mindszent község egyik tanácstagja. El lehet képzelni, mennyire vártuk férjünket. Tervezgettük, hogy ruhát, cipőt veszünk magunknak, a gyerekeknek. De — sajnos — a tervek mindig füstbe mentek, olyan kevés volt a kereset. Én napszámba jártam Pallavicini őrgróf birtokára, de csak nyáron, aratás idején fogadtak fel marokszedőnek. — Ilyen volt a múlt a mi falunkban, amely nagyközség, tizenkétezer ember lakja, de olyan szegény volt, hogy se művelődési ház, se mozi, se középiskola itt nem épült. — Amikor tanácstagnak jelöltek, nem akartam elvállalni. Én csak egyszerű parasztasszony vagyok, a termelőszövetkezetben a paraszti munkában helytállók bármikor, de a hivatalos ügyekhez nem sokat értek. Ekkor azt mondta a tanács vb. titkár: „Elekes néni! Akar-e nekünk segiteni a falu első kultúrotthonának felépítésében és a gimnázium alapkövének letételében? Ha igen, vállalja el a tanácstagságot!“ Erre én csak bólintani tudtam. — Esténkint, ha végzek a munkámmal, megyek a szomszédaimhoz, azokhoz, akik tanácstagnak jelöltek. Eddig senki sem utasította el a kérésemet. Mindenki vállalt egy kevés társadalmi munkát, néhány Ю "O <a О Cl чф A KUBIKOS FALU TANÁCSTAGJA Acsongrádmegyei Mindszent a legnagyobb magyar kubikos falu volt egykor. Amikor kitavaszodott, kétezer ember akasztotta • nyakába a vándortarisznyát s mondott búcsút családjának, ment kenyér után. őszig nem is találkoztak. Az országjáró kubikosok ezer kilométereket tettek meg gyalog, maguk előtt tolva mesterségük jelképét, az elmaradhatatlan talicskát. Csak nagyritkán írtak haza, választ nem is várva, mert az nem igen találta meg őket, a munkahelyük sűrűn változott — ha egyáltalán volt. Ha nem volt munka, a rossz emlékű Teleki téren tanyáztak Budapesten a fővárosban, aggódva várták, hogy majd csak felfogadják őket. Innen nem mozdult el csak a követük. A ghanai ifjúság tanul a fiatal független állam kikiáltása óta. Ugyanis az angol gyarmatosítók sr©morú hagyománya volt a lakosság nagy részének írástudatlansága. Akkrában egyetemet és Kumasi* ban technikai főiskolát létesítettek. Ezenkívül több technikai és gazdasági intézmény létesült. Lényegesen kiszélesítették a középes alapfokú iskolákat is. Fel vétel ünfeazakk rai gazdasági iskola növendékeit ábrázolja. A ghanai lányok nagy érdeklődést tanúsítanak a tanulás iránt. ÍTK A Vietnami Demokratikus Köztársaságban az elmúlt két évben 160 000 Hektár földet tettek termővé, melyről csak az elmúlt évben 139 000 tonna különböző terményt takarítottak be. Idén az észak-nyugati területen tovább folyik az ugar feltörése. Képünkön: A hanoi Építészeti Főiskola növendékei, akik a szüzföldek feltörésére jöttek. tégla hozzájárulást az új kulturházhoz. Amint vége a télnek, megkezdjük az építést. Aztán majd sor keiül a gimnáziumra is. — Addig is, amíg elkészül a művelődési házunk, tervezgetünk. Szakköröket alakítunk majd. Megtanítjuk a fiatalokat hímzésre, szép térítők készítésére. Ez nekem most a legnagyobb szórakozásom, még a férjem is segit. Csak egy kicsit nehezek a kezei. Nem csoda: ötven évig kubikolt s egy kisebb hegyre valót hordott el a két kezével. Azért azt még megígérte, hogy a kultúrotthon építésekor előveszi az öreg talicskát. Ö az én első beszervezett társadalmi munkásom. Szöveg és fénykép Magyar Kultúra A japán munkás-paraszt szövetség együttműködik. Tokió közelében fekszik Jamató városka.ahol már október óta sztrájkol a villanyberendezési gyár munkássága. Az ezernyi munkás sztrájkjának célja, hogy megakadályozza a munkások elbocsátását. A környék földműves lakosai támogatják a munkások harcát. Képünkön: A munkások tüntetéssel szállítják haza a rizzsel telt csomagokat.
