Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-06 / 5. szám

Kedves Zita! 3 — Milyenek a nők? Hogyan öltözködrfek?_^^kérdezgetjük isme­rőseinket, ha külföldtől visszatérnek. A noSTurmepe alkalmából fella­poztuk a külföldi divatlapokat, hogy egy kis nemzetközi divatbemuta­tót rendezhessünk olvasóinknak. 1. Párizsban Annie Rose a menyasszonyi ruhák költője. „Költemény“-ét nem kell külön dicsérnünk, ugy-e ? 2. Alkalmi ruhának is elegáns ez a szovjet modell, amely teltebb alakú nőknek előnyös. 3. Az olasz lányok a divatos műbőrkabátkákban és kosztűmben várják a tavaszt. 4. A különleges vonalú, kávébarna ingruhát a magyar divatlapban láttuk. 5. A lengyel fiatalság szívesen viseli a kétrészes, sportos ruhát. 6. Svájci divatlapból közöljük ezt a sima vonalú tavaszikabátot. A gom­bok, a hosszabb ujjú pulóver, a táska és kesztyű fekete. 2 Először a nyár elején figyeltem fel rád, nem sokkal azután, hogy az utcánkba költöztetek. Két barátnőddel összefogózva, feltűnően han­gos nevetgéléssel mentetek, házunk előtt meg­­megállva élénken tárgyaltatok valamit, egymás szájából kapkodva a szót. Nemcsak hangosko­dásotokkal, de a külsőtökkel is feltűnést keltet­tetek. A túl magasra tupirozott frizura alatt erősen árnyékolt szem és ruzsos száj virított, s ruhád alig fedte a térdedet. Barátnőid sem­miben nem különböztek tőled. Azóta gyakran látlak. Nyitott ablakomon sokszor behallatszik hangos szavad és jelleg­zetes nevetésid. Jókedved kiapadhatatlan, ha társaid közt vagy, de annál nagyobb az ellentét, ha édesanyáddal mégy. Ha ritkán együtt látlak benneteket, szótlanságodat eleinte arra magyaráztam: az édesanyád iránti tisz­telet indít arra, hogy mellette csendes Hiedelem­mel járj. Csakhamar észre kellett vennem, hogy valami más ok tesz szótlanná vele szemben, és éppen ezért figyeltelek. A jelek szerint nem szívesen jársz édesanyád­dal. Ha mégis együtt mentek, te mindig jó néhány lépéssel mögötte vagy inkább előtte haladsz, arcodról lerí a durcás kedvetlenség. Ha édesanyád szól hozzád, félvállról válaszolsz. Egy alkalommal az utcán mögöttem jöttetek s így tanúja voltam beszélgetéseteknek. Megüt­közve hallgattam szavaidat és nem akartam hinni, hogy édesanyádhoz szólsz ilyen hangon. Megdöbbentett a hangsúlyod, amikor ezt mond­tad: „Már mondtam, hogy ha velem jössz, ne vedd fel ezt az ócska kabátot.“ Édesanyád sze­líden válaszolt, hogy bevásárláshoz ez is meg­felel. Te tovább kifogásoltad öltözékét és ször­nyen hangzott, amikor azt mondtad: „Azt hi­szed, most is falun vagy ? Miért kötöd be a fejedet ? Olyan vagy mint egy boszorka, szé­­gyellek veled menni.“ Édesanyád válasza csak egy nehéz sóhaj volt. Kedves Zita! Bármennyire egyszerű legyen egy anya és bármennyire tanult is a gyerek, soha nincs joga kritizálni, legkevésbé ilyen tiszteletlen, durva hangon. A gyerek soha nem tudja meghálálni mindazt, amit édesanyja érte tesz, míg ápolja, gondozza, felneveli. Ha egysze-18 rü is édesanyád ruhája, — hisz mindent csak gyerekeire áldozna — a szíve annál gazdagab­ban ékes a szeretettől, amellyel az övéit szol­gálja. Bizony, akkor is titeket szolgált, amikor a nehéz bevásárló táskát cipelte, de neked bírá­lás közben eszedbe sem jutott, hogy segíts vinni azt, aminek az elfogyasztásából majd bizonyára te is kiveszed a részed. Nincs jogod lenézni édesanyádat, ha nincs olyan divatosan öltözve mint te. Lehet, hogy csak meggondolatlan nyeg­leség az oka magatartásodnak, de minden esetre jó, ha elgondolkozol ezen és megpróbálsz szere­tettel közeledni édesanyádhoz, akire még sok­szor szükséged lesz az életben. Eleinte talán nehéz lesz legyőzni magadat, mert ma vidám gondtalan vagy, de jöhetnek az életben még nehéz és szomorú percek, amikor az édesanya megértő szíve és szerető, simogató keze nyugtai meg. Üdvözöl

Next

/
Oldalképek
Tartalom