Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-06 / 5. szám
Ez a kép rólam, Vicián Zsuzsannáról készült, amikor a levelet frtam. F. SPÁClL felvitelei Képes üdvözlet Kedveseim I Fogadjátok szívélyes üdvözletemet Luhaéo vicéről. Szerencsésen megérkeztem. Jól vagyok. Azért írok csak most, harmadnap, mert először jól körül akartam nézni. Hát nagyon szép helyre kerültem. Az Alexandria szállóba. Még az előszobája is csupa tükör, az oldala, teteje, szinte káprázik bele az ember szeme. Hárman vagyunk egy szobában, ahol telefon is van, meg rádió. Szép függönyünk van, ablakunk a hegyoldalra néz. Még port se kell törölnünk. Míg reggelizünk, kitakarítanak. Azt a sok finomságot, amit enni adnak, le se tudom írni. Gyönyörű fehér abroszszal terítenek, csak úgy ugrálnak körülöttünk a pincérek. Már a városban is jártam. Tegnap délelőtt voltunk sétálni. Szép erdő van körülöttünk, a városban gyönyörű házak, legtöbbje üdülőhely. Nincs semmi dolgunk, csak hogy mindent jól megnézzünk, szórakozzunk, meg pihenjünk. Holnap megyünk GottVvaldovba, megnézni hogyan készülnek a cipők. Erről majd csak otthon beszélek. Mindjárt megyünk ebédelni. Azután alszom egy rövidet. Jól is esik a sok otthoni korai felkelés után. A többi asszony is úgy van vele, mint én. Reggel már félötkor felébredünk. Aztán nevetünk, hogy most nem kell etetni menni, aludhatunk a jó melegben tovább. Kikérdeztek a szobatársaim, hogy milyenek az eredményeink. Csodálkoztak, hogy olyan jó súlygyarapodást értem el a sertéseiméi. El kellett nekik mondanom, mit etetek. Azt mondták, bevezettetik otthon a mi módszerünket. Útközben féltem, hogy hogyan is érzem majd magam az idegen Délelőttönként velük sétálgatok: Valentik Máriával. Brunsková Zsófiával, Vajda Zuzkával és a többi asszonnyal,akiket szintén a szövetkezet küldött üdülésre. Már megbeszéltük, hogy ha hazamegyünk, levelezni fogunk egymással. Hogy Matouzková Jana megtanult sakkozni,azt S к váró Fronti? éknek köszönheti.^ emberek között. Úgy vagyok velük, mintha régi barátnők lennénk. Megmondhatjátok Szalai Juliskának, kár, hogy nem jött el. Mert fiatalok is vannak itt. Helyesek, kedvesek. Sokat táncolnak, nevetgélnek. Egy trebeci kislány, Janának hívják, most tanul sakkozni. Én is ef-el nézegetem, de már nem tudnám megtanulni. Hiába, öregszik az ember. Este leültem a televíziót nézni. De átjöttek látogatóba a szomszéd üdülőből, azután azokkal ismerkedtünk. Vagyunk itt vegyesen: csehek, szlovákok, magyarok. De észre se vettem, hogy nem tudok csehül. Jó, hogy tavaly jártam a szlovák tanfolyamra. Még egy cseh dalt is megtanultam, ha jó kedvem lesz, eldalolom nektek. Apjuk, ha nem haragszol, még azt is megírom, hogy táncoltam is an! De ne ijedj meg, csak egy fiatal traktoros forgatott meg. Jókedvű gyerek, valahová Tatinára való, Frantisek Skváronak hívják. Mindenki táncolt, szégyen lett volna, ha én ültem volna, nem ? Már igazán nem pletykázom. De képzeljétek el, más is volt olyan buta, mint a mi Julisunk és nem jött el. Hatvan személyt vártak, mikor mi jöttünk. Tudjátok, hányán érkeztünk? Csak negyvennégyen! Most szóljatok hozzá, fizetni sem kell, mégis otthon maradtak. Ilyen könnyelműen veszik, hogy törődnek velünk, gondoskodnak rólunk. Te meg, Apjuk, igyekezz, hogy a borjak is olyan jól gyarapodjanak, mint az én hízóim, akkor jövőre én várom tőled a levelet, ha elküldünk üdülni. Még hogy el ne felejtsem, a kolbászt, amit elhoztam', haza is viszem. Azt sem bírom mind megenni, amit itt kapunk. Még útravalót is csomagolnak, ha megyünk haza. Be is fejezem a levelem. A többit majd szóban mondom el. A képeken megláthatjátok, kikkel vagyok itt, ezen a szép üdülésen és hogy milyen szép helyre kerültem. Csókollak benneteket, ha tudtok, szombaton várjatok a vonatnál. Szeretettel: Anyátok Ж Jkéb АмшЛ/ Nem Is lehetsz Te más, csak a kezed mása, hűen szolgál, hűen, minden mozdulása. Akár csak rezdülés, Intés, csöpp mozdulat; elnézem kezeden az Ideg-dombokat — Játszó nevetésed, haragod mutatják, gondolataidnak megszabják az útját. Az a tíz ujj mennyi ragyogást varázsolt! — Jaj, a világ képén sok a folt, sok a folt Ne Is legyél Te más, csak a kezed mása: mozduló szándékkal szappanhabba mártva bz a kéz tisztító, te simogató olykor — Gyere vissza, gyere, tejszagú gyermekkor... Tudom, nem leszel más, csak a kezed mása: hozzád menekülök tisztító búvdsra, mert a világ gondját okos fegyelemmel, ölelő szándékkal, forró szerelemmel: vízzel, szappanhabbal rendezi e két kéz... Erre gondolok most, szemem kezedre néz — Nem Is lehetsz Te más, csak a kezed mása: hű asszonyt kéznek, mozduló képmása. Gyurcsó István
