Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-20 / 4. szám
KI A HIBÁS? Rovatunk oly nagy érdeklődést keltett, hogy olvasóink korra és nemre való tekintet nélkül keresnek fel leveleikkel, hogy véleményük szerint ki a hibás. Mindannyian segíteni szeretnének Évának és a hozzá hasonló helyzetben levő fiataloknak s tanulságos kis történeteket mondanak el saját életükből. Hozzá kell szólnom Két évvel ezelőtt történt, alig hogy 18. évemet betöltöttem. Szüleim erővel hozzá akartak adni egy gazdag fiúhoz. Avval érveltek, hogy egyetlen gyerek és nagyon jómódúak. De én azt a fiút ki nem állhattam. Éppen úgy zsongták a fülembe mint Évának, hogy majd megszokod, jó dolgod lesz. Nekem pedig nem volt se éjjelem se nappalom, vártam, szüleim majd csak belátják, hogy ez így nem mehet tovább. De nem így történt. így aztán 1962-ben szüleim tudta nélkül eljöttem otthonrói. Most gyárban dolgozom. Önálló vagyok. S most én választom majd meg, kivel élem le életem. Ezt csak azért írtam meg, mert esetem nagyon hasonlít Éváéhoz. Véleményem szerint Évának erősebbnek kellett volna lennie. Mert sajnos, még ma is sok szülő van, aki csak a gazdagságban látja gyermeke boldogságát. S. baba, Bratislava Ránk vár a feladat Egy éve vagyok férjnél és nekem is meg kellett küzdenem az előítéletekkel. Egy bálban megismerkedtem egy kedves, szimpatikus fiatal emberrel, akiről megtudtam, hogy cigányanya szülte. Mégis megszerettem. Természetesen azonnal nyelvére vett a falu. Mind a ketten tudtuk, hogy meg kell küzdenünk az előítéletekkel. De mi nem hagytuk, hogy szerelmünket durván eltiporják. A szociaiizmusban nem szabad ember és ember között különbséget tenni, faji szempontból sem. Mindezt állandóan magyaráztam a szüleimnek és győztem. Ma velük együtt lakunk és megértjük egymást. Hisz a fiatalok feladata, hogy sok mindenben meggyőzzék az idősebbeket. Évának is okosan és meggyőzően kellett volna viselkednie. Gyáva viselkedésével ő is az oka a történteknek. De főképp a szülők. Az apa, aki a leveleket eldugta a lánya elől és az anya, aki olyan hamar elfelejtette, hogy fiatal volt. Sajnos, nem Éva és Mihály szülei az egyedüliek, akik gyermekeik boldogságát saját elképzeléseik szerint akarják felépíteni. Sarkozy Éva, Patony ГУ Hasonló eset Nagy figyelemmel kísérem az Ifjú szemmel rovatot és nagyon felháborított az eseted, meyhez hasonló sajnos nagyon sok van. Ha én is akkor édesanyámra hallgatok, nagyon boldogtalan tennék. Férjemmel, akit elleneztek, csak titokban esküdtünk meg. S amikor ezt szüléink megtudták, kitagadtak. így sem az én, sem a férjem szüleihez nem mehettünk. A nagynénémnél húzódtunk meg. Amikor megszületett a kislányunk, eljöttek meglátogatni és bocsánatot kértek. Igaz, nem életrajzot akarok írni, hanem szeretnék tanáccsal segíteni, mert azt szeretném, hogy te is olyan boldog légy, mint én. Azt nagyon jól tetted, hogy a templomi ceremónia elmaradt, az teljesen fölösleges. Még semmi sincs veszve, ha te is úgy akarod, csak ne add föl a küzdelmet, mert hiszen mindenki melletted áll. Mondd ki bátran, hogy ,,nem”. S ha az esküvő megtörtént, akkor is el kell válnod. Mert örökké szerencsétlenné teszed nemcsak magadat, de jövendő családodat is. H. Ldszlóné, Naszvad Akik látták, mind hibásak Mi katonák, nagy figyelmei kísérjük a Dolgozó Nő által indított vitát, hiszen javarészt faluról származunk és ismerjük az ottani életet. Bajtársaimmal többször elolvastuk a vitaindító történetet és közösen megvitattuk, ki is a hibás. Véleményünk összegezéséül most én válaszolok az ő nevükben is. A fényképemet azért mellékeltem, hogy ezzel is bizonyítsam, katona tollából erednek a gondolatok. Azzal kezdem, hogy mi, katonaszemmel rosszallóan nézünk Mihály viselkedésére, aki minden valószínűség szerint szerette Évát. Annak ellenére, hogy derék falusi fiú, komoly és férjnekvaló, aki ,,majd a csillagokat is lehozza a feleségének”, nem hibátlan, még csak nem is férfias, mert durván és erőszakosan viselkedett Évával szemben. Mihály homloka mögött a maradiság fája mély gyökeret eresztett, mert lehetetlen elképzelni egy szocialista módon gondolkodó fiatalemberről, hogy azzal vigasztalja magát, a lány majd megszokja őt, — ha annak oldaláról a szerelemnek még a halvány sugarai sem tapasztalhatók. Mihály ezt a,.megszokást” idejétmúlt — asszony, hallgass a neved — nézet alapján képzelhette el, megfeledkezve arról, hogy a falusi lányok értelmi és érzelmi világa az utóbbi években rendkívül sokat fejlődött. Az apa szavai a legvisszataszítóbbak. Régi világ odvas levegője árad belőlük, amikor a ,,föld a földdel házasodik” elv alapján az emberi érzéseket letiporva adták férjhez a lányokat. De nemcsak őket, hibásnak tartom mindazokat, akik látták Nagy Éva küzdelmét és nem szóltak. Igaz, nem tudtak örülni az esküvőjén, annál inkább bírálni és vizsgálgatni menyasszonyi ruháját, pletykálni róla, hogy miért sír. Ezek a ,,jó” szomszédok, rokonok, barátnők. Pedig a CSISZ kék ingje valóban barátságra, segítőkészségre kötelez. Vajon miért nem történt kellő időben beavatkozás? Miért töltötte be föladatát csupán külsőségekben a nőbizottság, a CSISZ, a nemzeti bizottság? Éva történetét a maradiság vasekéje szántja mélyen, habár határozott útkeresés a jövő felé, hogy a lány szocialista esküvőt akart. De ezt nem tudom összeegyeztetni azzal, hogy olyan férfival lépett az anyakönyvvezető elé, akit nem szeretett. Én sosem tudtam volna egybekelni olyan lánnyal, akit nem szeretek, még ha száz falu maradi népe üzenne is hadjáratot ellenem! Csak akkor nevezhetjük majd szocialista falunak a falut, ha többé ilyen történetek nem ismétlődnek meg benne! Motesiky Árpád, tizedes PLACE Pl GALLE (sanzon) asz faltját ki még nem Zene: Georges Ulmer bi^rók és csapszékek'Plcká-tok fényképek ma - »im tqiy АшЯшШ' Párizs hires Pigalle teréről szól ez a francia sanzon.Már sok zeneszerzőt megihletett ez a hálás téma. A Pigalle térre jellemző színes, tarka-barka forgatagot, az állandó zsongást talán Georges Ulmernek sikerült a legjobban dallamban érzékeltetni. A magyar szöveget persze nem Párizsból, hanem Csík János kollegámtól kaptam Komáromból, s még máig sem sikerült megállapítanom a fordító nevét, aki kitűnő, ritmusos, kifejező szöveggel tolmácsolta a Pigalle tér légkörét. A Place Pigalle legkedvesebb sanzonjaim közé tartozik, s ha éneklem, mindig elfog a vágy, hogy egyszer meg is nézhessem ezt a vonzó várost. Szövegét megfigyelve rájövünk, hogy három hangulatot; estet, éjjelt és reggelt fejez ki. Ezt különösen érzékeltetni kell az előadásban. Verzióját szabadon adom elő s a refrént friss keringő ritmusában. OLLÁRY MELÁNIA Szállazéjjel.fut ax óra és mély kék éjszaka lett. Csillag gyűl a Szajna parton, itt is a Pigalle felen. Szikrázó villany füzérek Párizsban a csillagok. Villanyfény csillogó méreg, előbb kigyúl majd elillan ott. Refrén: Vásár «1 bulváron, kokain fix áron diszkrét fotók Pigalle, alku a csók felett, bohócok, kóklerek, vegyen totót Pigalle, ámuló külföldi, jámboran itt tölti kát napját, üvölt a rikkancs, a lapot, no kukkants már, szétkapják, berúgott tengerész, rendőr jön szembenéz, allé legyint Pigalle zsebbe nyúl egy tenyér, detektív tettcnér, együtt ez mind Pigalle Száll az éjjel, fut az óra és csöndes esőcske hull. Jő a hajnal s virradóra a boszorkány-szombat csitul. Holtfáradt csapos legények alvókat költenek fel. Foszlányban itt ott még ének, a vad éjszaka így illan el. Refrén: Másnapos korhelyek szódát már bor helyett, macska nyöször Pigalle, Számol a kassza, nagy papírpénz massza, volt két hordó sör Pigalle, Férfire pillantó szomorú pillangó unja már, Szatócsa botot nyit, lázasan takarít bisztró bár. Reggeli fényözön józanul beköszön hétköznap ez Pigalle, s látod, hogy talmi a csillogó holmi, mely tegnap arany Pigalle.
