Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-20 / 4. szám
v-á1 Milyen erős, meggyőző érzés sugallhatta elméjének ezt a kristálytiszta értelmű, annyira napjainkba illő mondatot! A két fiatal lány: Mária és Emília — akik itt ülnek mellette — megdöbbenéstől tágra nyílt, de értelmes, tiszta és mohó szemmel néznek rá. S az ő tekintete egyre tüzesebb, perzselőbb és... riadtabb; — a tettvágytól, az akarástól... a múlt félelmétől. Emíliának, a pöttyöskendős barna tanonclánynak suttogása kúszik a súlyos csendbe: — Milyen kár, hogy a többiek nincsenek itt! Megértem: osztálytársaira gondolt. A mester panaszkodott az imént, hogy némelyik fiatal „undorodik“ a munkától. Nem tudják értékelni a ma adta lehetőségeket! Számukra egészen természetes, hogy ingyen tanulhatnak, hogy jóllakhatnak, szépen öltözködhetnek... Hiszen nem kell ötven fillérért napszámba jámiok. Pedig már tizenhat évesek. Kár, hogy nincsenek itt.. Talán rádöbbennének, hogy igenis becsülni kell a munkát, a mát, amelyet nagyszüleik és szüleik vérükkel, verejtékükkel — felépítettek! Ennek az asszonynak, Mária Iblovának és számos sorstársának ifjúsága int erre! Hankus mester töri meg a csendet: — Talán nem is annyira a fiatalok a hibásak! Inkább mi, idősebbek, mert köztünk is akadnak olyanok, akik igen gyorsan elfelejtették, milyen volt a kapitalizmus. Pedig saját bőrükön tapasztalták... Aztán ezek mutatnak rossz példát! Szerencsére sok Iblovánk van, s tőlük csak jót lehet tanulni! És Mária Iblová, a novákyi Wilhelm Pieck Vegyiüzem munkásnője, háromgyermekes anya, piruló arccal fogadja a dicséretet. Hiszen nem az elismerő, szép szavakat várja ő! Egyetlen célja, hogy a múlt már soha, soha vissza ne térhessen, és hogy gyermekeinek, mindannyiunknak még boldogabb élete legyen. Ügy tartja: csak ezért érdemes szívvel, lélekkel, tisztességesen, becsületesen élni és dolgozni! FEHÉRBEN Sándor Éva 1. Gyakran gondot okot a hiányos nyersanyagellátás. Ezért, ha azt jelentik: Lesz anyag, amennyi kell —, mindannyian megnyugszanak. Mária iblová, Rybárová és Hankus mester most épp erről értesül ... 2. A tanonclányok Mária Rybárovát szeretik a legjobban. Vajon mi derítette őket ilyen kacajra ... ? 3. Ez alig egy óra teljesítménye! A kész árut „az egyik fiatal lány“ méri és továbbítja a raktárba. Sonának és Piroskának ez volt a legkisebb gondja, bisz helyettesről a közeli kórház gondoskodott. Fizetésüket is megkapják a három hónapi internátusi tartózkodás folyamán, mindössze napi tíz koronával járulnak hozzá az ellátás költségeihez. Három hónapra bejutottak a tudás forrásához és rajtuk áll, mennyit merítenek belőle, hogy hazatérve betegeiket még jobban gyógyíthassák. Most érzik csak igazán, mit jelent ez a nyugodt három hónap, amelyet kimondottan csak a tanulásnak, az orvostudománynak szentelhetnek. Ezt az előnyt különösen az orvosnő édesanyák értékelik, akikre otthon, hivatásuk mellett a háziaszszony és édesanya gondja is hárul. Hogy ez a fehérköpenyes hadsereg, — melynek sorában egyre több a nő, — becsülettel helyt álljon, arról a trenéíni intézet dolgozói is gondoskodnak. Az első fokú attesztáció Kórlapok, vizsgálati eredmények, orvosgyűrű. A páciens már ismeri őket, elmúlt az első napok bizalmatlansága. A tanfolyam orvosainak figyelme mindenre kiterjed, hisz a mindennapi vizit után közösen megtárgyalják a különböző eseteket, a betegség tüneteit, hogy a munkában semmi se érje őket készületlenül. Kilenc órakor már ott ülnek az előadó teremben, délután ötig. Aztán újból az egyéni tanulás következik. Két világnyelvet Is tudniok kell, legalább passzívan. Folyik a lázas munka, a vizsga határideje közel van. Piroska és Sona most jöttek fel az ebédről, egy órakor újabb előadás vár rájuk. Még egy hónap s ott állnak a szigorú, tárgyilagos vizsgabizottság előtt, felelni fognak. De az igazi feleletet a három hónappal azelőtt elhagyott fehér kis rendelőben adják meg betegeiknek, Handlován és Déménden. Újvári Magda Ismét az előadáson, MuDr. Dionyz Dieska docens (balról az első) az Orvosok Szlovákia Továbbképző Intézetének igazgatója reggeli vizitet tart az orvoscsoporttal
