Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-20 / 4. szám

HOZOMÁNNYAL ruhában, fátyolosán a menyasszonyt, fekete öltönyben, csokomyakkendővel a vőlegényt, hanem az „öreg“ és Űj-Jóka egyesült szövet­kezete vezetőinek terveiben, szavaiban. Mert a mai lakodalmat egy falu két szövet­kezetének egyesülése alkalmából rendezték. Az öreg és fiatal jelző itt nem a házastársak korára vonatkozik, csupán a hovatartozásukat jelöli. Nagy- és Üj-Jóka közigazgatásilag már eddig is egy nemzeti bizottság hatáskörébe tartozott, így a két szövetkezet vezetői nem­csak egymás szervezési, de gazdasági problé­máit is ismerték. A tavalyi gazdasági évet is egyformán kezdték. 15 korona előleget fizettek munka­egységenként mindkét szövetkezetben. De évközben megváltozott a helyzet. Nagy-Jóka szövetkezetében több szép eredmény szüle­tett. 21 százalékkal csökkentették a gümőkóros marhaállomány számát. A borjakat egalizált tejjel itatták. Ev végéig 5000 munkaegységet takarítottak meg. S ha a gépjavítás, üzem­anyagfogyasztás terén túl is lépték a kiadást és ezért nem tudták kifizetni a munkaegység tervezett értékét, 21,60 Kést (megmaradtak a 15 koronánál) mégis jobban zárták az évet, mint Új-Jóka szövetkezete, ahol év közben kellett csökkenteni a kifizetett előleg összegét. Jogosan született meg tehát a terv, egyesí­teni kell a két szövetkezetét, hogy irányításuk­ban, a munka szervezésében jobb áttekintése legyen a falu vezetőinek, hogy a mindjobban tért hódító új technika és technológia segítsé­gével egyenletesebben fejlődhessen az egész falu. Ezért a jókedv, a vidám zene, a tervezgetés. Akadnak azért aggodalmaskodók is. Az ő hangjukat halljuk, amikor a folyosón keresztül visszafelé indulunk a táncolók közé. — Meglátjátok, nektek kedvez majd az elnök, „öreg“ jókaiaknak. Mert hogy Molnár József került az új, nagy gazdaság élére, a volt „öreg“ jókai szövetkezet elnöke. — Ne féljetek, jut majd elég munka nektek is, nekünk is — nyugtatják meg az Üj-Jóka­­belieket az öreg szövetkezet tagjai. Mikor a közelükbe érünk, éppen kinyílik a táncterem ajtaja. A lányok kacagásától nem értjük, miről beszélnek tovább. Mert úgy Л — Bezzeg a mi korunk­­ban! — Valuska néni. Szűcs örzsi néni és a többi „néni“ felvé­telünkön csak nézi a táncoló fiatalokat, de táncraperdülnek ők is, ha nem leselkedik az árulkodó fényképező­gép. Foto: Herec csilingel, cseng a hangjuk, mint a földre szórt ezüst pénzecskék. Haviár Zuzka, Pangi Márta, Szabó Anna, Ballár Mária, Nagy Juci és Giziké ott állnak egy csoportban. De nem akarjuk zavarni őket, a kertészlányokat, mert táncost kereső fiúk veszik körül őket. Milyen jó is, hogy egy munkahelyen dolgoz­nak ezután. Van közös beszédtémájuk és minden zavar vagy szégyenkezés nélkül el­l— Mi vagyunk a kertészlányok. — Haviár Zuzka, Slivka Marika, ^Pangi Márta, Szabó Anna, és Ballár Mária az elmúlt évben 400—400 munkaegységet szereztek szemé­lyenként. — Nemcsak az öregek tudnak csár­dást táncolni! beszélgethetnek egy-egv régóta figyelt, vagy most felfedezett lánnyal. Most még csak táncolni kérik fel. Lehet, hogy csak jó munkatársra találnak benne, barátra, akivel jól elbeszélgethetnek, akivel jobban dolgoznak majd együtt, talán még versenyre is kelnek. De az is lehet, hogy másfajta ismeretségek születnek ma, hogy ettől a lakodalomtól felbátorodnak, s jövőre másfajta lakodalmat ülnek a nagy család fiatal tagjai. A fal mentén üldögélő édesanyák arról beszélgetnek, hogyan is boldogul az új házas­pár a sók hozománnyal, hogyan gyarapodik majd az állatállomány, vagy növekedik a_ ter­més a nagy szövetkezetben, de a szemük a lányukon kalandozik, akit már harmadszor kért fel az a kócos hajú fiatalember. Arra gondolnak, bárcsak olyan szerencsés lenne ez a mai lakodalom, hogy ha arra a másikra kerül sor, a jövő év végén kifizetésre kerülő osztalékból fussa a kelengyére, meg az ünnepi vacsorára. Ha ezt háromszáznyolcvan szövetkezeti tag igy kívánja — és akarja — biztosan így is lesz. Harasztiné M. Erzsébet 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom