Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-06 / 3. szám

ЩА NOVA POLHORA-i szövetkezeiben Kubizniak Róbert és Goceliak István már 10 éve működik mint fejögulyás. Mindketten kommunisták. Jó példával igyekeznek elöljárni akkor is, ha nem megy minden sima kerék­vágásban. Munkájukat megkönnyíti, hogy fele­ségük is ugyanazon a munkaszakaszon dolgozik. Mind a négyen 10 év óta egymást segítve, végzik munkájukat. Közösen vitatják meg a problémá­kat s a vezetőkkel karöltve keresik a megoldást. Tavaly 48 fejőstehenet gondoztak és fejtek. Az átlagos tejhozam meghaladta az 5 litert, ami az előző évi takarmányalapot figyelembe véve, elég jó eredmény. A borjúnevelés terén elért sikereikre büszkék. Száz tehéntől 92 borjút neveltek fel. Most örülnek a termelés szakosításá­nak és arra törekszenek, hogy idén magasabb tejhozamot érjenek el. ők a maguk részéről mindent megtesznek, de elhatározásuk való­­raváltása a növénytermesztő csoport munkájá­tól is függ. — Iván Sándor beszámolójából. ffiTRÁVNIK-ról írja Hajdú Zsuzsanna: A helyi vöröskereszt szervezet jó eredménnyel záruló teaestet rendezett. Idén is saját pénztáruk­ból veszik meg a szükséges kötszereket és gyógy­szereket. A falu kulturális életéről érkező hír bizony nem épületes. Az új tanító, Kulcsár elvtárs színdarabbal és kulturális rendezvénnyel szeretné a falu fiatalságát nevelni, szórakoztatni. A fiatalok részéről azonban hiányzik az érdeklődés. Sokan közülük szívesebben járnak a füstös kocsmába. Reméljük, legközelebb jobb hírt kapunk Tráv­­nik fiataljairól. WiA GEMERSKÄ NOVA VES-i nőbizottság elnöke, Tamás K. Erzsébet, egy idős, 80 éves asszonyról, Gáli Istvánnéról számol be, aki az ősz folyamán, idős kora ellenére példamutatóan végezte munkáját a szövetkezetben. Gáli néni ott volt a cukorrépa, burgonya, len, kukorica betakarításánál, mindenütt, ahol segítségre volt szükség. A fiatalabbak nem győzték csodálni kitartó, szorgalmas munkáját. Sok asszony, akiket sohasem lehet a szövetkezet táján látni, példát vehet róla. ЙЛ LADMÓCI szövetkezet dolgozóinak 80 százaléka nő. Tevékenyek a nőbizottságban is, Rehó Anna elnöknövel az élen. Fáradhatatlanul járták a falu utcáit, hogy a háztáji földek után járó tej és tojás beadását szorgalmazzák. Meg is lett az eredménye, terven felül teljesítették a felvásárlást. A hosszú téli estéket jól kihasználják. A szö­vetkezeti klub hangos a jókedvű fiataloktól, akik Erdélyi Margit tanítónő, Szőllőssy Jolán és Klein Anna vezetésével színdarabot tanulnak be. A ladmóci asszonyok és lányok jó úton halad­nak, — írja Zelenák István. | A VCELLAR Y-i nőbizottság elnöknője, Hlinics Etel, tevékenységükről ad hírt. А XII. pártkongresszus célkitűzéseinek megvalósítása érdekében elhatározták, hogy falujuk lemaradó szövetkezetét segíteni fogják. A nőbizott.óg tagjai a felvásárlási feladatok teljesítése érdeké­ben beszélgetést folytattak a szövetkezetben dologozó asszonyokkal. Az új esztendőben azon munkálkodnak, hogy szövetkezetük jobb eredményt érjen el. ИЛ VRANANYI nőbizottság múlt évi munká­járól számolnak be a csehországi elvtársnők, Herencár Anna fejőnő tolmácsolásában. Fordí­tásban ők is ismerik lapunkat és mindig érdeklő­déssel várják. Beszámolójuk sok szép ünnepély megrendezé­séről szól. Megemlékeztek a nemzetközi nő­napról, a gyermeknapról. Meglátogattak 36 hetven éven felüli asszonyt és ajándékkal kedves­kedtek nekik. Részt vettek a tavaszi munkák­ban,a tojásbegyűjtésiakcióban,szép eredménnyel. Társas kirándulásokat rendeztek 45 asszony részvételével. Operettelőadást néztek meg a prá­gai Karlini színházban. Szívükön viselik szövetkezetük előrehaladá­sát. Az állatgondozókat munkahelyükön keres­ték fel és meggyőzték őket, mennyire fontos, hogy lelkiismeretesen végezzék munkájukat. Segítettek az őszi betakarítási munkálatok­ban is. Elhatározták, hogy a szövetkezetben dolgozó fiatalabb asszonyokat, akiknek a téli hónapok­ban nincs munkájuk, igyekeznek a szövetkezet részére megtartani és segítenek a téli időszakban három hónapra a közeli üzemekben brigádmun­kára elhelyezni. A vrananyi nőbizottság tagjai mindezt a lel­kes tevékenységet foglalkozásukon, munka­idejükön kívül végezték, példát mutatva ezzel sok nőbizottságnak. ИЛ VEEKÉ HORES-i Helyi Nemzeti Bizott­ság titkárhelyettese, Dorkó elvtárs így dicse­kedett: — A mi asszonyaink minden téren kitesznek megukért. Az 1962-es évben a nő­bizottság élénk tevékenységet fejtett ki, amit az is. bizonyít, hogy a szövetkezetben dolgozó több mint félszáz nő csaknem annyi munkát végzett el, mint ugyanannyi férfi. Hancsovszky néni már meghaladta a hatvanöt, de még mindig lelkesen, szép eredményekkel dolgozik a helyi szövetkezetben. A szövetkezet irodájában azzal dicsekedtek, hogy több olyan asszony van a szövetkezetben, mint Hancsovszky néni, aki az 1962-es évben több mint ötszás munkaegy­séget dolgozott le. Várady Ferencné már a hatvannyolcadikat lépte át, de még mindig és csaknem minden reggel jelentkezik a szövetkezet gazdasági udvarán munkára. Hol a magtárban, hol pedig a zöldségkertben szorgoskodik. Sokszor a fiata­lokkal is felveszi a versenyt. Erről tanúskodik az 1962-es évben ledolgozott 400 munkaegység is. Várady néni nagyon elégedett és az új évtől azt kéri, hogy még nagyon sokáig dolgozhasson a szövetkezetben, úgy mint ezidáig. A Veiké Hores-i szövetkezetben funkciót is töltenek be asszonyok. Ilyen például Gergely Mária is, aki az első számú csoport vezetője. Csoportjának eredményei kiválóak és a csoport tagjai nagyon meg vannak vele elégedve. Meg­kérdeztük, hogy mit vár az új, az 1963-as esztendőtől. Ezt válaszolta: — Elsősorban is jó egészséget és azt szeret­ném, ha nagyon sokáig tudnék még a szövet­kezetben dolgozni, jó eredménnyel. — HOROSZ ÁRPÁD A PER TÁRGYA — SÍRKŐ Az alperes tipegő járású, ösztövér nő. Vakult fonalú kasmír a ruhája, megsárgult csipke rajt a gallér. Rózsafüzérét morzsolgatja pergamen­­ujja közt szüntelen. Naponta áldozik. Pontosan harangszóra abba­hagyja a galuskaszaggatást és úrangyalát hadar. Bátyjaura, Angyal Eduárd óramester, idéztette a bírák elé. Most nehéz elhinni, hogy néhai nagykakas volt, ki mindétig idegen portákon szedegette a magot. Legalább is ezt állítja róla a testvérhúga, de bezzeg ázsiai lustaság ülte meg, amikor ki kellett volna kecmeregnie a temetőbe, hogy az ötven esztendőkkel azelőt elhunyt szülők rögbörtönét gondozza. A két megvénült ember nyárssal, doronggal, akár husánggal támadna egymásra egy ósdi sírkőért. Ameddig egyet sem szóltak, régi városok, cégérek, zeg-zugos sikátorok hangulata lengett körülöttük. És habár féllábukat a másvilágra lógatják, mégis még most is, csőrsz.'^ezve párbajoznak, szárnyat kanyarítanak és vágják, csípik, vagdalják egy­mást. A suttyó per csakugyan mammutra nőtte ki magát. Hadba száll a szakértő, kivonul a bíróság, az írnok, mögöttük ballagnak a tanúk, ügyvédek, kívánc iák és az egymásra acsarkodó családtagok, majdhogy nem szépunokák. Baktat a hivatalos menet helyi szemlére, tört már­ványok, fáradt ciprusok között. Fönn a mozdulatlan dél ragyog, vakító naptól perzselődik a poros akác. íme, egy mellékutcában, komorló yeőamorózók tőszomszédságában henceg a fényvesztett, kopott írású Ísírkő tömbje. Vörös agyag mocskolja és előtte egyfülű rozsda-fazékban elszáradt nyárvirág. Sovány öröklétét alussza alatta Majtány Ernő, nyug. kántor. Mármint az alperes ténsasszony 1921-ben megholt férje. Felütik a paksamétát. Félrecsúszott, csavartlábú, fáklyás angyalhoz támaszkodik az írnok és töviről-hegyire elolvassa az eddigi színjátékot. Az alperes sunyin (csalárd fejémép volt az mindig) 1961-ben elvi­tette a Ferenc Jóska idejében elhalálozott szülőknek emelt sírkövet. Annak idejében nyamvadt garassal se járult a költségekhez. Az alperes az elcsent követ hitvesének porhüvelye fölé rakatta, megkárosítván fivérét négyezer korona erejéig. Aki most kéri az egészet kamatostul, az ügyvédi, szakértői és perköltséggel együtt megítélni. Előlép egy tanú, valódi „vén Márkus, ama galambősz fejjel, levett süveggel.“ Megesküszik, hogy Angyal úr pengő aranyforintokban fizette ki a márványtömböt, ami átszámolva ma úgy négyezer pénz lenne. Majtányné tanúi, a púpos Helénák, hetvenötéves Évák, Angyal uramat sose látták a temetőben. Halottak napján még csonk gyertyát se gyújtott. A szakértőt is felszólítják. — A kő egyezer koronát talán megérhetett. De ma ? Még húszat se. Annyi a gazdátlan márványtábla a felszámolt, elhanyagolt sírok után, hogy halomra döntve fekszenek a városmajor udvarán. Olvassák mellékletként az egyháztestület feleletét, a városi temető­gondnokság véleményezését, elmeszakértői bizonylatokat. Az ítélet elutasítja mindakét keresetet. — Mi??? Jöjjön a legfelső bíróság, újabb költségek. Mert ha per, hát legyen per. 18 Dr. LEHOCKY TERÉZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom