Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-12-25 / 26. szám
VÁGYAKTÓL w AMlówqity Jászó... A Bodva-völgy ékessége, történelmek folyamán sokat emlegetett név. A monda szerint László király a neki behódolt jászokkal telepítette be, a régi könyvek így írnak róla: Itt alapították a 12. században a híressé vált jászói prépostságot. Ez a Cserhát gyöngye. A magyar kultúra nyolcszázados terjesztője. A kiváltságos premontrei kanonokrend fehér V/ 1. Segítünk mi a takarmánykészítésnél is — mondják a szövetkezet fejőnői, akiknek munkáját októbertől fejőgép к önny íti meg 2. Szép kövérre hízott — állapítja meg Turcsik Józsefné. Ő a szövetkezet sertésgondozója, már csak ért hozzá. 3. Megkóstolom, lehet hogy még egy kis só kell a levesbe — Bolló Istvánné ebédetfőz. k.Jászó G. BODNÁR felvéxelei papjai ősi székházának címerét ez a jelmondat ékesíti: fide et patientia, azaz hittel és türelemmel. A prépostság nagy kiterjedésű birtokán jobbágyok éltek hitből és dolgozlak türelemmel. A múló idők viharos szele átzúgott felettük, míg a hírneves prépostság csupán történelemben, mondákban élő múlttá változott. Az erdőkoszorúzta Jászónak ma 2215 lakosa . van. Hosszabb idő kellene ahhoz, hogy kiderítsük, az ősi jászok ivadékait, a régi jobbágyok utódait hol, melyik házban találhatjuk meg. A cseppkőbarlanghoz vezető barátságos utcácskán járunk. Benyitunk az egyik kapun. Bolló Istvánék laknak a házban. A tűzhelyen fazék fazekat ér. Fő az ebéd. — Ilyen nagy családnak, mint a miénk, bizony eleget kell főzni — mondja Bolló néni, aki tíz gyermeket hozott a világra és nevelt fel. — Már lassan kinőnek a kezem alól, most már mindig könnyebb velük — pergeti a szót csöndes nyugalommal. Ha szabatos mondatokba fűznénk, regény is kitelne belőle. De az ö számára természetes, hogy ilyen az életünk, hiszen nyugodtan és türelemmel viselték mindig. Férje az itteni fakitermelő vállalatnál dolgozott, fűrész mellett, ahol azelőtt nem voltak olyan szellőztető berendezések, mint most. Hát asztmát kapott. István bácsi most jött haza a kórházból. Bolló néni hajnalban kel, siet a szövetkezetbe, hogy a 150 sertés körül ellássa a teendőket. Mire főzni kell, itthon van újra. De bizony sokszor nem hagyja nyugodni a gond. Mert dolgozik ő szívesen és szorgalmasan, csakhát: — Szeretem a tisztaságot, a rendet. Nemcsak itthon, az állatok körül is — mondja. — Kihordom a trágyát, a moslékot is becipelem, de legalább söprűt adna a szövetkezet. Naponta többször fölseperni az istállót, ehhez nem elég évente egy söprű. Majdnem minden hónapban újat veszek. — És a fizetéssel elégedettek ? — kérdezzük. — Még prémiumot is kaptam egyszer—válaszolja. — Nem rossz szövetkezet a miénk. Ezt igazolják a tények is. Hiszen a 714 hektáros EFSZ felvásárlási feladatait teljesíti, az őszi munkálatokat is elvégezték. Igaz, még egy-két elégedetlenkedő hangot hallani azért, hogy minek kellett összeházasodni a debrődi szövetkezettel. De már minden jel arra mutat, hogy megszokják, megszeretik egymást az új házasok. Hogy még hiányzik ez, vagy az a házuk tájáról? Hát ez rendszerint így van minden házasság kezdetén. Mert szó se róla, jó lenne, ha Bolló Islvárménak meg Turcsik Józsefnénak nem kellene a moslékot kézzel cipelnie, ha nem a söprű lenne a fő gondjuk, és futószalag szállítaná ki a trágyát, de nem lehet mindent egyszerre. Az is jó, hogy a gépi fejést bevezették. Sz. Tascsákné, Kovácstié és Ongyikné azóta nem fájlalja annyit a kezét. De menjünk tovább. Hiszen a szövetkezetben csak a lakosság egyharmada dolgozik. Hol talál kereseti lehetőséget a többi jászói? A HNB-n tájékoztatnak, hogy a helybeli téglagyárban és a fakitermelő vállalatnál. Egy tanítónő siet a nemzeti bizottság felé. Hóna alatt az osztálykönyv. Egy másik — szintén tanító lehet, mert két gyerek követi — könyvvel a hóim alatt a kocsma felé igyekszik. — Mi történt ? — kérdezzük kíváncsian a HNB-n. Miért ez a nagy lótás-futás? — Nem tudják ? Csodálkoznak. Nálunk hat helyen van a kilencosztályos iskola. És sorolják: az eredeti iskolában, a kocsmában, a HNB helyiségében, a kultúr otthonban, a tanítói lakásban, a zeneiskolában. Lemondóan legyintenek: — ajaj, mióta ígérik már, hogy felépítik. De összefügg a Bodva szabályozásával, mert az építkezésre kijelölt hely a szabályozásra váró területre esik. És beszélnek még a bölcsődéről is, amelynek a létesítését nem tudják megvalósítani, mert a fakitermelő vállalat és a téglagyár nem támogatja őket. Hozzáteszik, ne higgyük, hogy náluk csak megoldásra váró feladat van, eredmény meg nincs. Van szép, új kultúrotthonuk, jól felszerelt könyvtáruk. A nőbizottság elnöknője, Schuller Anna a könyvtáros, akinek vezetésével jó munkát végez a nőbizottság. A forgalmas főutcán megtaláljuk Schullerné székhelyét, ő igazán nem panaszkodhat a könyvtár látogatottságára ,semaz asszony okra, akik szívesen végeznek minden rájuk bízott feladatot. Megyünk együtt, megnézzük azt a helyet, ahol az iskolát kellene felépíteni. És nézzük a tágas épületet, amely egy kis jóakarat, anyagi segítség, önkéntes munka nyomán a kicsinyek játszóhelyévé válhatna. Valahonnan a messzeségből gondolatainkba tolakszik az ősi jelmondat, amelyet sok évszázadon át hallhatlak a jászóiak; hittel és türelemmel... Szép a hit, a bizalom abban, hogy majd csak sikerül ami még nincs rendben, majd rendbe jön, de mégis! Ma már a huszadik században élünk és aki nem akar lemaradni a rohamos haladásban, az vesse el a türelem szép erényét és legyen helyette egészségesen türelmetlen. Kívánságaiban, vágyaiban, tetteiben egyaránt. HARASZT1NÉ M. E. 4
