Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-12-11 / 25. szám
karácsony előtt Már négy héttel karácsony előtt megkezdődik fcjTx nálunk a gondolatolvasás korszaka. Ez annyit jelent, hogy egymás gondolatai között olvasva próbáljuk kitalálni, leginkább mit óhajtana karácsonyra a másik. Ugyanis az ősi szabályok szetint az ajándéknak meglepetésnek kell lennie, különben megette a fene az egészet. Tehát élesen figyeljük egymást, minden szót, minden mozdulatot mérlegre teszünk, ennek következtében csakhamar olyan süket, rejtjeles társalgás kap lábra, amelynek már csak mi tudjuk az értelmét. Tegyük fel, hogy ebédnél ülünk, és behozzák a levest. Én azt mondom: — Milyen jó illata van ennek a levesnek, jobb ez, mint a legjobb francia parfüm... Közben élesen figyelem a feleségem, hogy reagál a „parfüm“ szóra. De ő megszólal, és azt mondja: — Érdekes, nekem nem ízlik a leves... Ez annyit jelent, hogy- nem akar parfümöt, és mehetünk tovább. Aztán ő ügyeskedik. Sápadt vagy és szőrös — azt mondja nekem. Talán nem jó a borotvakészüléked? Mire én azzal felelek: — A szputnyik még mindig kering. Ijesztő a technika fejlődése. Ez annyit jelent, hogy nem akarok villanyborotvát. Az idén ezek a rejtjeles beszélgetések annyira összekuszáltak, olyan komplikáltakká váltak, hogy már nem ismertük ki magunkat. Egy példa. Azt mondja a feleségem egy hete: — Hideg telet jósolnak... — Világos, hogy jégeralsót vagy meleg zoknit akar venni. Én viszont nem akarok sem ezt, sem azt, hanem inkább valami olyan ajándékot szeretek, ami látszik, amivel lehet hencegni. Nade most, ha én egyszerűen csak azt mondom, hogy „ezek az időjósok mindig tévednek“, ravaszságunk mostani állása szerint ez mindent jelenthet, tehát azt is, hogy meleg holmikat akarok kapni, holott nem akarok meleg holmikat kapni. Éppen ezért ravasz tervet eszeltem ki: másnap elmentem a boltba, és vettem magamnak egy jégeralsót és három pár meleg zoknit, hogy kikapcsoljam a lehetőséget. De mit látok a következő nap.-’ Hogy a feleségem is rájött a trükkre, és vett magának egy húsdarálót meg egy papucsot. Erre én vettem magamnak egy pár kalucsnit és egy bicskát. Mire ő másnap megjelent egy hajszárítógéppel és egy kiló mazsolával. Én vettem korcsolyát és termoszt, ő vett manikűrkészletet és krumplinyomót. Én vettem fűnyíró gépet és lúdtalp-betétet, ő vett salátástálat és muffot. E pillanatban az a helyzet, hogy megvettünk magunknak egy csomó dolgot, amit nem akarunk kapni karácsonyra, de nincs egy vasunk sem. S még hozzá sajnos, ma este a feleségem azt mondta, hogy régebben a férfiak ízlésesebben öltöztek. Holnap kérek kölcsön pénzt, és veszek magamnak cilindert és lakkcipőt, mert nem szeretném, ha a feleségem karácsonyra cilindert és lakkcipőt venne nekem. GÁDOR BÉLA TELITALÁLATOK V I Mindnyájan voltunk diákok — több kevesebb sikerrel. És időnkéntmindannyiunknak sikerült megnevettetnünk az egész osztályt, igaz, nem készakarva, hanem teljesen önkéntelenül, egyegy ellenállhatatlan humorú baklövéssel. Feleleteinkből, sajnos, csak az osztályzatok maradtak meg, az elszólások azonban nyomtalanul elröppentek, miután teljesítették kötelességüket,azaz, megnevettették az osztályt és megszerezték az elégtelent. A francia Elmo könyvkiadó most megjelentette Jean Charles nyugdíjas tanár könyvét,aki pedagógus-pályafutása alatt szorgalmasan feljegyezte diákjai aranymondásait és gyűjteménye javát kötetbe foglolta. A könyvből, illetve az elszólásokból kiderült, hogy a diák — az mindenütt diák. íme egy csokor az összegyűjtött aranymondásokból, melyek bármelyik iskolában is elhangozhattak volna: Történelmi megállapítások: • Az emberiség nagy korszakai: a kökorszak, a bronzkorszak és — о nyugdíjas korszak. • A rómaiak kedvelték a — radiátorok harcait és sok utót építettek, többek között a — tejutat. Ф Amikor Jézus feltámadt, először az asszonyok előtt mutatkozott meg — hogy hamarabb elterjedjen a híre. ф A pápák mindig Rómában laktak és a nőtlenség náluk apáról fiúra öröklődött. ф Attila lovasai lovon aludtak és ezért sohasem voltak fáradtak. ф Szent Bertalan éjszakáján ezrével gyilkolták le a protestánsokat, de azok nem mertek tiltakozni, mert féltek a megtorlástól. ф Napóleon Szent Ilona karjaiban lehelte ki lelkét. ф Lincoln egy faházikóban született, amit sajátkezűleg épített. Természettudományi újdonságok: • A föld nappal a nap, éjjel a hold körül forog. ф Az Északi-sarkon olyan hideg van, hogy a sarkkutatók kézmosáshoz is kesztyűt húznak. @ A tehén négylábú állat, nem eszik sokat, de kérődzik és így elég neki. Ф A macskának négy lába van, kettő elöl, ezekkel fut, kettő hátul, ezekkel fékez. ф A cukor fehér anyag, ami rossz ízt ad a kávénak, haelfelejtjük beletenni. Vegyes felfedezések: • Az özvegy ember az özvegy asszony férje. ф Ha egy embernek több felesége van, az poligámia, ha csak egy, az monotónia. • A hentesek karácsony előtt kirakatba teszik rózsás húsukat Látni kellett volna, milyen villámgyorsan reagált 8ekonyiak arra a hírre, hogy a vállalat egyik alárendelt üzemében már jó ideje dolgozik egy Muslakievics nevű egyén. — Hallatlan — s öklével az asztalra csapott. — Nagyon jól ismerem azt a fickót. Ráncba kell szedni a gazembert! Az igazgató más vágányra próbálta terelni a szót. — Muslakievics nagyon tehetséges ember. Hol a csodába szerzek én helyette más szakembert?! — Ki kell rúgni, találunk rá paragrafust! — döntött a felettes. — Von elég tehetséges ember, aki betöltheti a helyét. Egy időre csend lett. A bomba akkor robbant, amikor kitudódott, hogy Muslakievics az egyik szomszédos üzemben helyezkedett el. Bakonyiakba mintha a villám csapott volna. — Már nem twdtak különb embert találni — mondta Muslakievics felettesének. — Én őt jól ismerem. Gyanús múltú egyén. A közjó érdekében ajánlom, hogy mennél előbb küldjék el a munkahelyéről, addig, amíg próbaidőn van. Muslakievics aztán egy ideig munka nélkül Sdöngött. Végül valamilyen alsóbbrendű munkát kapott. De ott sem melegedhetett meg. Bekonyiak kiszimatolta hollétét s kegyetlenül üldözni kezdte. Minden munkahelyről kitúrta. Nemrég véletlenül fültanúja voltam a beszélgetésüknek. — Miért üldözöl engem? — neheztelt Muslakievics. — Tudom, hogy hibáztam, dehát egész életemen át csak nem szenvedhetek ezért! Bekonyiak szó nélkül kidobta Muslakievicset! Időről időre hallottam egyet-mást Muslakievics sorsa felől. Úgyszólván nyomorgott, legutóbb vagonkirakómunkás volt, de onnan is egykettőre kilökték. Egyszer aztán megkérdeztem Bekonyiakot: — Miféle ember ez -a Muslakievics? Vén sikkasztó, vagy valamilyen kellemetlen ügye volt? — Haja)!.., Ha csak az lett volna. Annál is rosszabb! — s Bekonyaik tűzbe jött. Képzeld, amikor a második osztályba jártam, a fülembe harapott! Lengyelből fordította: G. Á. 21
