Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-11-27 / 24. szám

I 1 KÖSZÖNET ÉRTE A terebesi járás női komissziója a na­pokban értékelte a nőbizottságok ez évi munkáját, valamint a szocialista munka­­versenyben elért eredményeket. Ebbe a versenybe a járás nőbizottságainak 90 százaléka kapcsolódott be. Az asszo­nyok minden községben igyekeztek a le­hető legjobb eredményeket elérni. A munkaverseny kiértékelése nem volt könnyű, mert a felvásárlásban elért ered­ményeken kívül a járási női komissziá fi­gyelembe vette a komposztkészltést, a Földmüvesasszonyok Téli Iskolájának megszervezését és sikeres befejezését, a nőbizottsági gyűlések rendszeres meg­tartását, szlnvonqlát és a traktorosoknak megnyert nők számát. A kiértékelésen részt vettek a HNB titkárai, az NB el­nöknői és a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok. A járási női komisszió a zétényi nőbizottságot nyilvánította a legjobb nő­bizottságnak. Ez a község az állatfelvá­sárlási tervét mindenből 100 százalékon felül teljesítette, ezenkívül 4500 köbméter komposztot készített és legjobban szer­vezte meg a Földművesasszonyok Téli Iskoláját. A nőbizottságnak abban is nagy érdeme van, hogy a lakosság a tojásfel­vásárlási tervet eddig 217,4 százalékra teljesítette. Hevesen dobogott a zétényi asszonyok szíve, amikor megtudták, hogy az 6 nőbizottságuk legjobb a járásban. Boldogan vették át Olenyák elvtárstól, a JNB titkárától a kitűzött jutalmat, vagyis az 1000 koronás betétkönyvet és a munkájukat elismerő oklevelet. A brezinai és bolyi asszonyok a második helyre kerültek. Az 6 szövetkezetük is 100 százalékon felül teljesíti az állati termékek felvásárlási tervét, ami nagyban érdeme az asszonyoknak is. Az oklevél mellé 800—800 koronás pénzjutalmat is kaptak. A harmadik helyet a vajdai és hriadkyl nőbizottságok érték el. ők 600—600 koro­nás pénzjutalomban részesültek. A bodrogi, brehovi és Slanská-Huta-i nőbizottságok a negyedik helyre kerültek. A 400 koronás betétkönyv átvételekor Szmoleneckl elvtársnő, a bodrogi nőbi­zottság elnöknője a következőket mon­dotta. — A múlt évben járási viszonylatban a mi nőbizottságunk dolgozott a legjob­ban. Az idén kissé megengedtük a gyeplőt. Ez viszont nem jelenti azt, hogy év végére nem lehetünk a legjobbak. Megígérem községünk asszonyai és nőbizottsága ne­vében, hogy az év végi eredmények össze­gezése után, mi leszünk az első helyen. Kijelentését viharos taps fogadta. A zé­tényi asszonyok pedig azt gondolták, hogy ők sem engedik ki olyan könnyen a kezükből az elért első helyet. ha-Gács: Nagy elismeréssel beszélhetünk a gácsi (losonci járás) asszonyok tevékeny­ségéről. A napokban fejezték be a varró­­tanfolyamot.amit a nőbizottság rendezett. A húsz résztvevő között voltak a község cigány származású asszonyai is, akik a legszorgalmasabbaknak bizonyultak. A tanfolyam sikere adta azt az ötletet a nőbizottságnak, hogy főző tanfolya­mot is szervezzenek, főképp a cigány származású asszo­nyok részére. Idáig 18 asszony jelentke­zett, de ez a szóm még nem végleges. A tanfolyam vezető­jének, Kuvik elvtárs­nőnek nagy segítsé­get nyújt a nőbizott­ság, főleg Pavlovics elvtársnő. A. V. A dunaszerdahelyi járás túlnyomó részt mezőgazdasági jellegű. Ipara a me­zőgazdasági termékek feldolgozására irá­nyul. Nagy jelentőséggel bír országunk élelmiszer ellátásában. Ez a járás „úttö­rője“ a szocialista nagyüzemi mezőgaz­dasági termelés bevezetésének. Itt kez­dődött az egyetemes gépesítés — az új technológia érvényesítése. Mezőgazda­­sági dolgozóinak többsége asszony. Az elért eredmények tehát nagy mértékben a nők odaadó munkájával és a nőbizott­ságok jó szervezési ténykedésével függ­nek össze. Ismerkedünk az ismeretlen funkcio­­náriusokkal-asszonyokkal, és örülünk az ismerősökkel való találkozásnak. Utunk célja a szlovákiai nőbizottság megbízásá­ból összegezni a járás asszonyainak mun­káját. ElsőállomásunkAlistál: Écsiné,a nő­bizottság elnöknője régi ismerősünk. Az EFSZ-ben mint állandó munkásnő 78 asszony dolgozik. A szép kultúrház, sportpálya, mozi, agitációs központ, üzemi konyha, és a jó anyagi feltételek biztosítása — mind hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalságuk a mezőgazdaságban maradjon. Nagy kedvük van otthon dolgozni. Nyolc leány, akik jelenleg a mezőgazdasági iskolába járnak; az iskola befejezése után, mint szakemberek falujukba tér­nek vissza. A nőbizottság tagjai a nevelő munká­ból is kiveszik részüket. Megszervezték a Földművesasszonyok Téli Iskoláját — különböző szaktanfolyamokra küldték el az asszonyokat, melynek eredménye, hogy 2 női traktoristájuk, mechanizátor­­nőjük van és az egyetemesen gépesített mezőgazdasági csoport vezetője szintén nő. A kertészetben dolgozó asszonyok a „Szocialista munkabrigád“ címéért versenyeznek. Szorgalmas és dolgos emberekkel ta­lálkoztunk Izsapon. Kevés olyan szövet­kezetünk van, ahol 1 ha szántóterületről 260 kg húst, 800 liter tejet és 700 tojást adnak a közellátásnak. A „Z“ akció keretén belül épített kultúrház, a falu életének központja lett. Itt rendezik a gyűléseket, iskolázásokat és itt szórakozik Izsap község fiatalsága. NÁDASDI ESTE д i arika haját aranyos fénnyel cirógatja /VI a lámpa. A konyhában csönd van és meleg. A kislány előtt könyv, de a leckét már meg tanulta. Néha az órára pillant, mintha a ketyegése nyugtalanítaná. — Már hat óra és anyu még nincs idehaza! — sóhajt egy könnyűt és felveszi a kabátját. Kilép az esti sötétségbe. Talán valami baj van a csirkék­kel — gondolja és indulna a baromfitelep felé, de eszébe villan, hogy még nem teljesítette, amit rábíztak. — A nemzeti bizottság értesíti az asszonyokat, de azért te csak menj el külön minden nőbizottsági taghoz, hogy este hétkor pontosan legyenek ott a gyűlésen — mondta az anyja, mielőtt a barom­fitelepre indult. Lehockу Marika büszke az anyjára, a szövet­kezet egyik legjobb baromfigondozójára, aki a nőbizottságnak is elnöke. A nőbizottsági munkát is olyan jól végezheti, mint a szövetkezetit, gon­dolja Marika, hiszen az egész dunaszerdahelyi járásból csupán két asszonyt küldött a JNB a Csehszlovákiai Nők Szlovákiai Bizottságának négynapos jutalomkirándulására, ebből az egyik anyu volt. Dehogy felejtette el végigjárni a falut, hiszen segít anyjának amit tud, csak Bözsi nénit nem találta otthon, pedig délután kétszer is kereste. Végig fut a sötét utcán, bekanyarodik a másikon. Ott, az a fehér ház, a magas vaskapuval. Döngve csapódik az utcaajtó, a kislány már mondja is jövetele célját: — Bözsi néni, anyukám üzeni, hogy este hétkor a nemzeti bizottságon nőbizottsági ülés lesz. Lehockyné ezalatt a 2500 ,,növendék”-csirke között sürög-forog. A vacsorát már rég kicsipe­gették a vályúkból a két hónap alatt rántani va­lóvá ,,serdült" tollas jószágok, de éjszakára nem hagyhatja itt őket, míg gondosan át nem vizsgálja a szellőzőablakokat, nehogy megfázzanak, vagy túlságos melegük ne legyen. Még vizet tölt nekik, a sarokban szomorkodó csirkét felemeli. — Anyu, szóltam mindenkinek. Hat óra elmúlt, gyere már haza — Marika ott áll a kitárt ajtóban, a futástól kipurult arccal. —Jó, már megyek, csak ezt a csirkét ide teszem a kályha közelébe, hogy éjjel össze ne nyomja - többi. — Mór nem döglenek? — kérdezi Marika. — Mit gondolsz, én is olyan vagyok, mint az apád, meg te? De nem is megyek én többet négynapos kirándulásra! Hogy mit csináltatok ti, amíg nem voltam itthon. Marika mondhatná, hogy mindent, úgy ahogy meghagytad anyu, de nem szól, mert tudja, hogy nem Is az hiányzott, az ennivaló, meg a víz, hanem a gondoskodás, hogy minden este, minden reggel végignézze valaki a baromfisereget, hogy szerető kézzel és szóval bánjon velük, hogy ne csak tudja, de érezze is, mire van szükségük. Nincs is a nddasdi szövetkezet baromfiállomá­nyával baj, amióta Lehockyné gondozza. Eddig 5000 jércét adott át tovdbbtortásra, a 2500 csirke pedig karácsonyra kerül a piacra, hogy év végéig még néhány kemény ezressel gyarapodjon a közös kasszája. Hétkor pontosan ott ül a HNB titkára mellett. És megkezdődik a gyűlés. Lehockyné nem is érzi a kellemetlen éhséget, nincs ideje rá. A jólvégzett munka öröme százszorosán pótolja az ilyen apró egyéni áldozatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom