Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-06 / 3. szám

Belepte a vattapuha hó Klak és Ostry Grún határát. Január 20-án múlt 18 éve, hogy a két község lakóit bestiális módon legyilkolta a fasiszták ,,Havasi gyopár“ partizánellenes egysége, és c falut felgyújtotta.

Csehszlovákia népe elhatározta, hogy rózsaligetté változtatja e szlovák Lidicét.

Rózsakertté, annak a bizonyságára, hogy a fasiszta gyilkosok már sohasem térhetnek vissza hazánkba és emlékeztetőként, hogy ébernek kell lennünk, hogy megőrizzük a békét saját magunk és gyermekeink számára.

A lidicei HNB elnöke, Mária Jarosová köszönti az újjáépített két falu lakóit, amelyeket húsz évvel ezelőtt az övéikkel azonos sors ért

CTK felvételei

fj=

ssr

illenepár I**’

Ä*

ele x Itoiwe leak«'

frU

kö*°

к ъьл*

„éléé«

ST;

к, rt'*1’’

*oW* 1

He

tov<5bi

•SlU"

nunkd*

«Hilft*

«И

t e I

J

1

3

j.

[tO

>ó

lit

l

jót **■

pírl**r<s’

°* *9\!аГ

JS<Í

J? о fen;

Д FRANCIA FALU

(Az újjáépült Klak látképe

A két falu lakói, köztük► Frantisek Debnár és Józef Adamev, akik túlélték a borzalmakat, részt vettek az évforduló ünnepélyen, ahol az ünnepi beszédet Vasil Bil ak elvtárs, az ÚV KSS titkára tartotta

Franciaországban, ebben a mezőgazdasági területben gazdag államban néha azt mondják, hogy a parasztság életmódja az utolsó húsz év alatt lényegesen megváltozott. Igaz, hogy a traktorok, és a kombájnok már megszokottak a mezőkön, a falvakban meg elterjedt a rádió és a televízió. De valójában igen kevés parasztcsalád részesül a haladás e javaiból.

Franciaországban körülbelül 2,220 000 család foglalkozik földműveléssel. Ezeknek több mint egyharmada falusi nagygazdáktól bérelt földön gazdálkodik. A parasztok túlnyomó többsége gyengén fizetett mezőgazdasági munkásokból áll. ^ v

Annickkal Bretagne-ban találkoztam. A festői tájon, melyet Brizeux, bretagne-i költő valamikor úgy énekelt meg, mint a teljes nyugalom és boldogság honát. Az első útbaeső gazdaságnál megálltunk, és a következőket láttuk: a tető beszakadt, a lóállást pedig elöntötte a víz.

Az inkább nyirkos sírbolthoz hasonlító konyhában öt ember volt összezsúfolva.

— Hátul van a lakószoba — mondja Annick, a 28 éves, fehérbőrű, szeplős arcú asszonyka. — Csakhogy az még nyirkosabb, nem tudom elhelyezni ott a gyermekeket. Itt a konyhában viszont mindig attól félek, hogy a tűzhelyre feltett vízzel leforrázzák magukat.

— A tető miért nincs megjavítva?

— Azért, mert a gazdaság tulajdonosa elhatározta, hogy kilakoltat'minket. Hét éve dolgozunk neki, de most már nincs szüksége ránk, és ezért nem javíttat meg semmit, míg mi innen ki nem megyünk.

— És jogában áll, hogy kikergesse magukat?

— Talán nem, de ahhoz pereskednünk kellene, erre meg nekünk nincs pénzünk.

vxx

Párizs közelében, lle-de-France-ban kis falucska bújik meg. Itt az asszonyok mosás közben ezt a dalt éneklik: ,,Patak partján megálltam,

Tükörképem megláttam,

Patakocska csobogott,

És fürdésre csábított.”

A mezőkön ring a vetés, a falu látszólag virágzik, de a földek a nagybirtokosok tulajdonában vannak, akik évről évre spanyol idénymunkásokat fogadnak fel. Ezek az emberek azért jönnek Franciaországba, hogy itt pár hónapot dolgozhassanak, mert saját hazájukban éhhalál fenyegeti őket.

És hogyan élnek a béresek gyermekei?

— Sohasem laknak jól, húst és tojást nagyon ritkán látnak — mondja Catherine. — A gazdák méregdrágán adják el nekünk azt, amit mi magunk termelünk. És ha látná az iskolánkat! Néhány év óta sem az ajtók, sem az ablakok nem záródnak, s a kályhákat sem lehet befűteni!... A tanító kénytelen volt sztrájkkal tiltakozni, hogy némi eredményt érjen el az iskolo rendbehozása érdekében. Egyébként ő az egyedüli, aki törődik velünk: klubot szervezett, ahol a gyermekek részére filmeket vetít, és hébehóba mi is összejövünk ott. A hatóság azonban nem helyesli ezt a tevékenységét, sőt még azzal is megvádolták, hogy nemkívánatos agitációjával és filmjeivel lazítja az egész környéket.

xxx

A francia Nőszövetség legutóbbi országos kongresszusán sok falusi asszony vett részt. Elmondták, hogy a falvakban nincs sem belgyógyász, sem fogorvos, sem technikai szakiskola. Évente a falusi gazdaságokba kerülő 100000 ifjú és lány közül alig hat-hétezernek van szakiskolai végzettsége.

Ezekhez a vigasztalan adatokhoz hozzá kell tennünk, hogy az algériai háború szomorú következményeként sok család siratja fiának vagy közeli hozzátartozójának a halálát.-Gz-