Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-09 / 1. szám
rc$»E v: jobban tud főzni — válaszol most már csaknem sértődötten az anya. — Ne vedd úgy — vág szavába az apa — hiszen tudod, hogy a gyereknek mindig a másé ízlik jobban. Megszakad a beszéd fonala, csak a kanalak csörömpölése hallatszik. A csendet az apa szakítja ketté. — De mindamellett azt hiszem jól főznek az óvodában... Tegnap délben, amikor fizetni mentem, éppen ebédeltek a gyerekek, hát nem mondom, engem is úgy csábított az étel, hogy szívesen melléjük ültem volna. A mama nem válaszolt, rosszul esett neki, hogy férje nyugtázza fia szavait. De bévül elismerte, hogy valóban jól etetik csemetéjét, ő is látta már az óvodai menüt: leves, hús, gyümölcs... Gömbölyödött is már a gyerek azóta. Megbékélt tekintetét ráemelte lozkóra és elmosolyodott. — Csak mindig szépén egyél meg mindent az óvodában — bíztatta fiát. — Már nem haragszol anyu? — kérdezte felszabadultan a fiú. A Munka közben Evé..lőtts"osaksxunk — Nem, hogy is haragudhatnék? mondta az anya. S gondolatai tovább fűződtek. Hogyan is haragudhatna az óvodára, hiszen mi lenne a gyerekkel anélkül? Hányszor jut ez munkaközben az eszébe. S milyen megnyugtatóan hat az ,o tudat, hogy a gyerek nem az utcára van bízva — úgy mint ő valamikor —, hanem hozzáértő kezekre, akik vigyáznak rá és segítik nevelni — embert faragni fiából. — Mosd meg szépen a kezed és zsupsz az ágyba — szólalt meg hangosan s elindult a konyhát rendberakni. Az apa egy ideig határozatlanul ült, majd mégis kézbe kapta a törölgetőt. — Ja, majdnem elfelejtettem — szólalt meg a férfi — itt van vissza a pénzből, amit az óvodára adtál. — Mennyit fizettél? — Negyvennyolc koronát. — Szinte hihetetlen, minden alkalomkor felteszem magamnak a kérdést: tulajdonképpen mit is fizetünk meg? • A szobából a vékony gyerekhang hívja őket. — Anyúú... ispúú gyertek hozzám. A két szülő egymásra mosolyodik és elindul a hang irányába. — Mondjatok egy mesét — könyörög a kis Jozko. —,Mór kései van, nem lehet, — szól az apa. — S azonkív ül fiacskám, én már nem is tudok újat. Az nem baj — válaszol a gyerek kissé lekicsinylőén — akkor én mesélek nektek. Ma újat tanultam az óvodában... A PEDAGÓGUSOK Az értekezletre tíz tanítónő gyűlt össze, hogy százhatvanhat -gyermek sorsáról tárgyaljon. — Elvtársnők, mai napirendi pontjaink a következők: az anyanyeLv tanítása és a kézügyesség fejlesztése az óvodában, továbbá egy-egy tanító nevelési módszerének a boncolása és utána vita, tájékoztat Mária Repová igazgatónő. Megkezdődik a gyűlés, a pedagógusok vitatkoznak, javasolnak, nézetek, vélemények cserélődnek, összeütköznek. S csiszolódik, formálódik a tét: hogyan lehetne még többet tenni ajobb eredményekért. Igen, vannak hibák, túlkapások. A nevelő is ember, tévedhet, de a lényeg az, hogy nem akar, illetve mennél kevesebbet akar tévedni, hiszen tudja, hogy egy ártatlannak tűnő melléfogás milyen messzire menő következményeket válthat ki a kis ember lelkében. Sorra kerül mind a tíz: Horáková, Buzenová, Stritzová, Potisková, FajtováTSüsilová, Korvasová, Hummerovd, Simonová. Bírálatok, dicséretek, tanácsok, s\ezekben kovácsolódik a holnapok munkaterve. , — Végezetül még néhány szót szeretnék mondani a szülői munkaközösség tevékenységéről — nriondja az igazgatónő. S felsorolja, hogy az *Imúlt hónapokban mi mindenben segítették. Köszönjük, fi„om Vo|t Hazafelé Növekszik, erősödik a jövő ▲ a szülők az óvodát. Brigádórákkal, az épületben tett javításokkal stb. stb. — E téren meg lehetünk elégedve — zárja beszédét Re/Jpvá elvtársnő — csak úgy gondolom, javítani kellene az együttműködésen a nevelés kérdésében. Nem ártana, ha az osztályok szülői értekezletein közösen tárgyalnánk meg egy-egy gyermek jellemét, lelkületét. Javaslom... Igen, ezt a javaslatot meg kell valósítani, mert a nevelés csak akkor válik egy egésszé, ha egybeolvad az otthoni-óvodai és egy közös nevező síkján szobrásszák meg őrségváltásunk jellemét a holnap igaz emberévé. Ennyit lestünk el a bratislavai felhőkarcolók vmellett újonnan épült óvoda életéből. Most ismerkednek a szülők, pedagógusok, gyermekek, hiszen nem olyan régen költöztek a Hostinskó telep új lakájaiba. így élnek, játszanak, tanulnak, növekednek gyermekeink, amíg mi dolgozunk, s munkánkkal is őrködünk'mosolyuk felett. B. SOLC GITA 5
