Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-10-02 / 20. szám
— Nem, doktor úr, ne írjon ki, odjon inkább valami jó injekciót. Nem akarom, hogy azt mondják, ez a Palágyini megint otthon akar maradni. Pedig hogy őszinte legyek, nagyon fáj. Alig bírok kiegyenesedni. De még ennél is rosszabb azt hallgatni, hogy! ezek az asszonyok mindig betegek. Majd csak kibírom valahogy. Csakhogy Palágyini nem bírta ki, Otthon, a betegágyban fekve is egyre az járt a fejében: a krumpliszsák vagy az almával telt láda emelése után érezte-e azt 0 heves fájdalmat, amely ezt a kényszerű betegséget hozta rá. Érdekes különben, hogy a gsigolya közti porcogó nagyon kellemetlen és fájdalmas összenyomódását főleg a zöldség- és élelmiszerüzletek, tejcsarnokok dolgozói kapják. S mivel ezek túlnyomó része női alkalmazott, persze, hogy ők a betegek. Mert ma már igazán nehéz volna határt vonni az egyes férfi- és női betegségeknél. Vannak azonban tények, melyek nem kerülhetik el figyelmünket, ha a nők munkából való kimaradásának okát, betegségük előidézőjét vizsgáljuk. S miután a felfedezett ellenséggel szemben könnyebb harcolnunk mint az ismeretlennel, szerkesztőségünk néhány szakorvos segítségével — akik 0 'jövőben- is szívesen válaszolnak olvasóink kérdéseire lapunk hasábjain — azokat az okokat igyekezett feltárni, melyek nagybon befolyásolják az asszonyok megbetegedését. Először tehát ismerkedjünk meg egészségügyi beszélgetésünk részvevőivel: Dr. Viera Markovichová, bőrgyógyász ét kozmetikus Dr. Hilverth Tamás, Dr. Rapp József, ideggyógyász Dr. Makai Ferenc, ortopéd l fz belgyógyász Dr. Vaient Mihály, nőgyógyász L. Üsicky felvételei Nehéz volna sorjában és szakszerűen felsorolni, mi mindenről esett szó ezen a beszélgetésen a nők egészsége érdekében — ez majd a szakorvosokra vár lapunk „Egészségszépség“ rovatában. Szeretnénk azonban rámutatni a leggyakrabban előforduló hiányosságokra, mulasztásra és gondatlanságra, melyek következménye az orvosi rendelőben várakozó páciensek sora, a váratlan betegségek. Mert hisz egyikünk sem kívánja ezeket, ugye? Kezdjük mindjárt az elején, a munkábaindulásnál. Hisz ha ez valóban csak q felkelést, mosakodást és elmenést jelentené! De itt van a reggeli kötelességek sora: a reggeli, tízórai elkészítése, (há rossz a család mtínkamegosztása, a tejcsarnokba is az anya szalad le!) a kisebb gyerekek öltöztetése és a bölcsődébe, óvodába vivése. . .. Hol maradnak a reggeli tornával kapcsolatban tett fogadalmdk, nem beszélve á kiadós és kényelmesen elfogyasztott 'reggeliről, melynek az egész napj étkezés alapjának kellene lennie. Hisz amint a régi bölcs mondás is figyelmeztet: reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy nemes, vacsorázz, mint egy koldus. Vagy még másként: reggelizz nyugodtan, egyedül, az ebédet osszd meg a barátoddal, a vacsorádat add az ellenségednek. S. mindebből leggyakrabban mi valósul meg! A féllábon elfogyasztott gsésze tea, a rohanás, az idegesség. mi vár ránk, ha elhagyjuk otthonunkat? IJJU A zaj, mely életünk kellemetlen kísérőzenéjét szolgáltatja. Zajos лmunkábamenetelünk, zajos az autóbusz, villamos és az utca is. Gépek zúgása, ajtók csapkodása, a tranzisztoros vevőkészülékek ricsaja, a hangszórók fülsüketítő, rendszerint érthetetlen bömbölése — zaj, robaj csaknem mindenütt. Pedig a kutatók bebizonyították, hogy a zajos környezet nemcsak az idegrendszerre hat károsan és heveny fejfájást okoz, de például a gyomorfekély keletkezését is nagyban elősegíti. Az állandó zaj kimeríti a szervezetet. A kimerülésnek különböző megnyilvánulásai vannak, melyek gyakran a szervi szívbetegségek tüneteiként is jelentkezhetnek. Már pedig ezeknél a legtöbb esetben nem szervi szívbajról van szó, hanem — a női betegek túlnyomó, részénél — a neuraszténia egyik megnyilvánulásáról. Ez szerencsére nem hagy tartós nyomokat a szervezetben. Helyes életrend betartásával könnyen eltávolíthatjuk. És bizonyára kevesebb volna a női neuraszténia, ha sikerülne népszerűsítenünk, főleg a munkaadók körében, a nők 4—6 órás munkavállalását, különösen ami a kisgyermekes anyákat illeti.
