Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-10-02 / 20. szám
I ■a. A Nagybalog. Kit hónapon keresztül ismerkedtem a rimaszombati Járás egyik legjobb . szövetkezetivei. Meggyőződtem róla, hogy a munka neheze mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben, itt Is az asszonyokra hárul. Ebben az ívben szip eredminnyel dicsekedhet a 32 tagú kertészcsoport, amely 15 hektár földön gazdálkodik. Fii millió korona bevitelt várnak tőlük. Uborkából hat vagonnal adtak el, paradicsomból is paprikából Is Jó a termis. A kertészeti csoport tagjai, mindennapi zöldsigápolásl munkájuk mellett, 6 hektár cukorripát Is megműveltek. Az 1600 hektáros szövetkezetben — annak ellenire, hogy sem szövetkezeti itkezdijük, sem napközi otthonuk nincs — az asszonyok végzik a munka oroszlánriszit. E fárasztó munkát a JNB iskolaügyi osztálya legalább a nyár folyamán könnyíteni akarta, őzért idiny-napközlt nyitott a gyermekek részére, ahol 28 emberkiről gondoskodott Koleszár meg Rövid tanító nini is Póznán Istvánná szakácsnő. A nagybalogi édesanyák örülnének, ha ez a napközi állandósulna is ők égisz ívben nyugodtan dolgozhatnának abban a tudatban, hogy gyermekeik Jó helyen vannak. — Belányl János leveliből. Per bete: Farkas József, a perbetel EFSZ baromfitelepinek vezetőle örül, hogy az idin eredminyes a kacsatenyésztésük. A 90 napos tenyiszidőnek 63. napjától kezdve már szállították a kacsákat. 2800 kacsáért közel 90 ezer koronát kapott a szövetkezet. Ennek a Jó eredménynek a gondozók Jó munkájában van a titka. Pinke Ilona, Sörös Irin is Kovács Ilona gondosan ügyel a baromfiállományra. Most a tojásfelvásárlás a legfőbb gondjuk. A tervezett 350 ezerből eddig 240 ezret adtak át a közellátásnak. Tervtel/esltisük biztosítéka, hogy Apkó Anno is Kovács Ilona napi átlagban 1500 tojást gyűjt össze. Szolnocska: A szolnocskal szövetkezetben szinte már hagyomány, hogy az aratási is csiplisi muf kálótok befejezése után a tagok közös, kiránduláson vesznek riszt. Az Idin a népszerű fürdőhelyekre látogattak el a szolnocskalak. A kirándulásra nem mentek üres kézzel. Útravalóul színvonalas kulturális műsort készített elfi Kapitány Katalin tanítónő. A több mint száz szövetkezeti tag Jól szórakozott. (Tomi Vince leveliből). Kisújfalu: Egy asszonyról akarunk csak szólni, mégpedig Varjú Annáról, aki tagja a HNB tanácsának, a helyi Vöröskereszt szervezetnek is aktívan kiveszi a riszit a kulturális munkából Is. Hogy ml a különös rajta? Éppen olyan, mint a többi asszony. 1958 óta a szövetkezet állattenyésztési részlegén dolgozik. Most 50 kocát gondoz. Ellátja a ház körüli teendőket is fáradságot nem Ismerve veszi ki riszit a falu társadalmi Hetiből. (Takács Lajos tudósításából). Юг: Ex a kép a szövetkezet aratási Ünnep* tágén készült, ahel Zsíros Erzsébet, Smlgura Magda, Sáfár Erzsébet és Csáti Erzsébet „Tíz év történeteseimen dalos jelenetben számolt be az EFSZ gazdálkodásának menetéről. A fari szövetkezeti tagok azonban nemcsak egyszer egy évben, hanem az egész téli évadban kiveszik e részüket a kulturális munkából, (Esek József tudósításából) 1тОШ ragyáén, Éjszaka van, pihen a természet. A virágok bezárták szirmukat. A fák ágain bóbiskolnak a madarak. Az emberek is alszanak a városokban, a falvakban. De van, aki nem alszik... őrködik, hogy a pihenő emberek éjszakája nyugodt, ébredése békés legyen. Sziluettje beleolvad az éjbe. Nincs egyedül, sok ezer társával együtt őrt áll. Egyforma a küldetésük: elővigyázat, éberség. Édesanya, a Te fiad ő, akiért minden nap aggódsz! Kislány, a te bátyád ő, akire büszke vagy. Ifjú leány, ez a te kedvesed, akiért talán minden este könnyes a párnád. Míg az őrtálló szeme ébren fúródik a sötétségbe, hangtalanul gondolkozik az utolsó hónapok eseményein. Mikor kezdtem kufferomat pakolni, akkor kezdett édesanyám siratni.. Először is meghirdettük a regrutabált. Mert hát ez nagyon fontos; hogy mikor a sorozásról visszajövünk, tudja meg mindenki: főleg minden lány, hogy katona leszek. — Azért lámpaláza is van az embernek a sorozó bizottság előtt. S az elröppent szó hogy: alkalmas, az embert büszkeséggel tölti el. Kokárda kerül a kabáthaj ókára s a torkon lefolyik egy kis sziverősítő. Szívesen hallgatjuk a szabadságos katonacimborák elbeszéléseit, hogy is lesz majd, ha felhúzzuk az angyalbőrt. A regrutabál jól sikerült. Búcsúztunk a lákerülök a falumtól gondoltam, de megvallom őszintén, büszke voltam. Reggel hét óra volt, csomagolni kellett. Persze nem ládába, mint hajdan, hanem csinos bőröndbe. Édesanyám éppen úgy siratott, mintha Mária Terézia regimentjébe soraltak volna bakának. Nem tudta még megérteni, hogy ez a katonai kiképzés egészen más, mint a régi, lelketlen katona-dresszúra. Nekünk mindezt már a regruta oktatáson megmagyarázta a hadnagy elvtárs. Nyolc órakor kapogtattak a fiúk, értem jöttek... A vonat csak tízkor indult, de búcsúzni kellett a barátoktól, ismerősöktől. Egy-két korty szíverősítő s elindultunk dalolva. A kapukban állt a falu apraja nagyja. Mi regruták bementünk a rokonokhoz, ismerősökhöz búcsúzni. A többiek kint daloltak. A kiséretünk egyre nőtt. S mire az állomásra értünk, minden kedves arcot megtaláltunk, ő is eljött búcsúzni... Befutott a vonat, még egy kézfogás... még egy csók, s indultunk. Engem anyám ne sirass, köszönöm a nevelést Három évig nem eszem a kenyerét. Sohasem voltam még kaszárnyában s mikor átléptem a kapuját, kellemesen meglepődtem. Rezesbanda és egyenruhás katonák fogadtak mosolyogva. Mi azért egy kicsit kiéreztük a viselkedésükből, hogy mulatnak az újoncok Harmonika nélkül el sem képzelhető a katonaélet nyoktól, akik szomorkodtak, mert míg vissza nem jönnek az öreg katonák, nem lesznek jó táncosok. Az igazat megvallva, mi 18 évesek örültünk, hogy most mi vagyunk a nagy legények. Hiszen a kiszolgált katonák valahogyan megváltoznak. Új ruhákban járnak, mert a régit vagy kihívták, vagy kinőtték. S mindenütt komoly kérőnek számítanak. Megvallom őszintén, én féltem egy kicsit ettől a megváltoztató kúrától. A bál után nekem is elszorult a szívem... egy lányért, a legszebbért... Vajon megvár-e míg letelik a szolgálati idő, vagy addig másnak adja a szívét? — Néhányan már megkapták a behívót. Elkísértük őket. Én is megkaptam, a határvadászokhoz. Messze, nagyon messze elfogódottságán s kissé tartottunk is hírből ismert csínyjeiktől. Zavarunkat azonban eloszlatta a parancsnok elvtárs kézfogása. Kíváncsian nézegettük magunkat a tükörben, hogyan is illik az egyenruha, amelynek — mindenki állítja — olyan csodás hatása van a női szívekre. A beöltözés után olyan egyformák lettünk. Később észrevettük, hogy egyikünk másikunk külsőleg megváltozott — előnyére. Elkezdődött a kiképzés — mondhatom valóban férfias munka. Közben egész valónkkal megértettünk egyet, hogy közös erővel sokkal többre megyünk s a katonánál a bajtársiasság a legszebb jellemvonás. S azt hiszem, az életben ezt már sohasem felejtem el. Eljött a nagy nap, letettük az esküt. Most
