Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-08-07 / 16. szám
a rencsés Itália! Művészettel átitatott öldje minden korban és minden körülnények között megszülte, a muzsika nestereit és e lángelmék sorában is a legelsők között foglal helyet Guiseppe Verdi, az operaszerzők egyik legnagyobb alakja. Hosszú, sikerekben és szenvedésekben teli élettel ajándékozta meg a sors — 1813—1901-ig élt — és így megengedte neki, hogy (nem mint sok kiváló társa) ,,teli tarsollyal” távozzon. Gazdag, kiteljesedett életművet adhatott át a világnak, elsősorban forrón szeretett hazájának, melynek nemcsak polgára, hanem annak egyesítéséért, szabadságáért vívott harcának katonája, Garibaldi rajongója volt. Harcolt muzsikája gyújtó hangjaival, azonban ha Itáliának erre szüksége volt, otthagyta a színpadot is, részt vett minden forradalmi megmozdulásban. Párizsban agitál, saját költségén fegyverezte fel szülőhelyének, a pármai Le Roncolenak lakosságát, később birtokán kórházat, menhelyet állít fel, a kivándorlás megakadályozására építéseket eszközöl — egyszóval ott segít ahol tud. Milánóban végzi tanulmányait, de nem a híres konzervatóriumban — oda nem vették fel! Magánélete tragikus, két év alatt elveszti feleségét és két gyermekét. Ez a csapás megbénítja alkotókedvét, csak második felesége, Guiseppina Strepponi, a kiváló énekesnő adja vissza tehetségébe vetett hitét. Születésének százötvenedik fordulóját a békevilágtanács is megünnepli. Ennek szellemében a Szlovák Nemzeti Színház a Városi Művelődési Otthon-nol karöltve hódolt emlékének és júl. 23—26 között a bratislavai Vár szabadtéri színpadán színre hozta a mester négy legnépszerűbb operáját: az Aidát, a Traviátát, a Trubadúrt és a Rigolettot. A fesztivál alkalmából a Szlovák Nemzeti Színház igazgatósága együttesét vendégművészekkel egészítette ki és így az ünnepi előadásokon részt vett László Margit, Pálos Imre a budapesti, Liliana bárévá, Margaréta LHová, a szófiai Állami Operaház és juraj Zahradnicek, az ostravai Állami Színház tagja is. Az Aida bemutatásával nyitották meg a fesztivált, melynek kezdete előtt az operaegyüttes igazgatója. Frontisek Jurovsky, méltatta Verdi életművének jelentőségét. Utána Tibor Eresо ihletett vezényletével felhangzott a tragikus opera jól ismert, de mindig újnak ható dallamárja. Megdöbbentően szép színpadot teremtett Pavel Gábor, Iskolapéldáját adta annak, hogyan lehet egyszerű eszközökkel nagystílűt előállítani. Radames szerepében Pálos Imrét hallottuk, de az előadás főerőssége a címszerepet éneklő Margita Gesaniová és az etiopiai királyt kiválóan megszemélyesítő Bohus Hanák volt, akinek játéka a legjobb prózai színésznek is dicsőségére válnék. A legnagyobb sikere talán a Traviatának volt és ez nemcsak a Viktor Malek által kitűnően vezetett zenekarnak, de elsősorban a nagy meg-Jelenex az Aida című operából. A Violetta — Liliana (tarévá, a szófiai opera művésznője. Alfréd — Andrej Kucharsky-Rigoletto — Juraj Wiedermann. lepetésnek, Liliana Barevának köszönhető. A nagy csillagok hangjára emlékeztető, kiváló zenekultúrával rendelkező bolgár vendégművésznő meleg koloraturájával viharos tapsokra ragadtatta közönségünket. Alfréd szerepében Andrej Kucharsky méltó partnere volt Barevának. A SZNSZ művészegyüttese, amely Devinben, Treni. Teplicen, Martinban stb. eddig is és a jövőben is folytatni fogja sikeres szabdtéri előadásait, a bratislavai Verdi fesztivállal nemcsak a nagy olasz mester előtt tisztelgett, hanem kiemelve társulatát a csupán nyolcszáz férőhelyes kőszínház falai közül, alkalmat adott a zenére éhes közönségnek- és ami különösen fontos, a fiatalságnok-arra, hogy szép estéket töltsön egy halhatatlan zeneköltő varázslatos muzsikájának megnemesítő hatása alatt. SIMKO MARGIT
