Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-08-07 / 16. szám
► Ü й> j> £ * U Ü2 □ ATOMCSEND a levegőben, világűrben és о víz o/ott Tizennyolc éve mór, hogy az amerikai hadvezetés elkövette a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosságátHirosima és három nappal később Nagaszaki japán városokban. E hadászatilag teljesen értelmetlen embertelenségnek Hirosimában kilencvenezer, Nagaszakiban pedig több mint hetvenháromezer áldozata volt. De az atombomba robbanásának poklában elpusztultakon kívül további százezreket sújtott a végzetes sugárzás, amely még napjainkban is szedi áldozatait. Ki tudná felmérni, hogy az elkövetkező nemzedékek egészségére milyen káros következményei lesznek e robbanásnak. Hirosima főterén egyik kőkockába ezt a megrázó figyelmeztetést vésték: ,,A bűntett nem ismétlődhet meg soha!” A békeszerető emberiség fáradhatatlanul ezért harcol. A haladás sötét erői azonban más utat választottak. Az emberiségre kényszerítették a fegyverkezési hajszát, a tömegpusztító fegyverek felhalmozását, tökéletesítését. Tizennyolc év alatt óriásit fejlődött a technika: A nukleáris fegyvereknek sok-sok fajtáját kísérletezték ki, a Hirosimára ledobott atombomba csak gyerekjátéknak tűnik az új hidrogénbombák sok megatonnás pusztító ereje mellett. Tökéletesedtek a tömegpusztító fegyverek célbajuttatására szolgáló eszközök is; interkontinentális, globális rakéták korában élünk, amelyek el tudják juttatni a megsemmisítő bombát a világ legtávolabbi zugába is. Az elmúlt évtizedben azonban alaposan megváltoztak az erőviszonyok is a világban. Ma a nukleáris fegyver már nem az imperialisták monopóliuma, a szocialista világrendszer rendelkezik a leghatékonyabb fegyverekkel. A Nyugat által a világra kényszerített atomfegyverkezés létrehozta az atomfegyverkezés ellenségeinek hatalmas táborát, a béke világmozgalmát, amely minden erővel azért küzd, hogy lefogja a rombolás hirdetőinek kezét. A Szovjetunió az atomfegyverek betiltását követelte a második világháború végétől és azóta is következetesen kitart mellette. E harcban természetes szövetségese a világ valamennyi békeszerető embere, az egész világbéke-mozgalom is. A Szovjetunió az általános és teljes leszerelés híve. Ez egyszer s mindenkorra kiküszöbölné nemcsak az atomháború, hanem mindennemű háború veszedelmét. A nyugati hatalmak azonban egyelőre elutasítják a leszerelést. A Szovjetunió azért javasolt egy sor olyan részletintézkedést, amelyek egyengetnék a leszerelés útját: így atomfegyvermentes övezetek létesítését a világ minden táján, a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek betiltását, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását, a váratlan támadás elhárítását stb. Különféle fórumokon évek óta folytak a diplomáciai tárgyalások, a világközvélemény egyre határozottabban követelte a megegyezést. A genfi 18 hatalmi értekezleten csupán egy kis részleteredményt sikerült elérni a Kreml és a Fehér Ház közötti közvetlen telefon és távíróösszeköttetésről kötött egyezménnyel. Ez szeptemberre el is készül és megakadályozza, hogy félreértések, technikai hibák következtében fegyveres konfliktus robbanjon ki. A megegyezés valóban biztató fénysugara azonban Moszkvában csillant fel, amikor a három atomhatalom megegyezett a levegőben, világűrben és a víz alatt végzett atomfegyverkísérletek beszüntetésében. Ha a leszerelés bonyolult problémáját nézzük, ez a tilalom csupán bártortalan kezdeti lépés a nagy kérdések kibogozása felé, mégis jelentős eredmény. Először is bebizonyította, hogy a békés egymás mellett élés nem csupán üres fecsegés, hanem konkrét eredményekre vezet. Másodszor: Megakadályozza a légkör további, stronciummal történő szennyeződését, s a tudósok által oly sokszor kimutatott veszedelmes következményeitől megóvja az emberiséget. Harmadszor: Elősegíti a nemzetközi kapcsolatokban a bizalom légkörének kialakítását, amely alapja a további egyezményeknek. (Egyes hírmagyarázók az egyezményt egy csúcsértekezlet előhangjának tekintik.) Természetesen mint minden kezdeti lépés, ez is magán viseli a bátortalanság jegyeit, a különféle külső megszorítások kényszerítő körülményeit. A Szovjetunió azt ajánlotta, hogy a részleges tilalom aláírásával egyidőben a Varsói Szerződés tagállamai és a NATO kössenek megnemtámadási szerződést. A nyugati hatalmak szövetségeseikre hivatkozva, egyelőre elutasították a megegyezést, noha nem csapták be maguk mögött az ajtót. A tilalmi megegyzés legnagyobb hiányossága részlegessége. Eddig ugyanis nem sikerült megegyezni a föld alatti atomrobbantások betiltásában. A Szovjetunió e téren is jelentős engedményeket tett, de az USA nem elégszik meg a három helyszíni ellenőrzéssel, hanem sokkal többet követel, ami a kémkedés gyanúját ébresztheti, hiszen a tudósok véleménye szerint ma helyszíni ellenőrzés nélkül is teljes megbízhatósággal észlelhető minden föld alatti robbantás.Remélhetőleg a jelenlegi egyezmény megkönnyíti az ésszerű közeledést e kérdésben is. Bár Franciaország ridegen elzárkózik mindennemű megegyezés elől és makacsul ragaszkodik saját atombomba-fejlesztéséhez. Ez már csak azért is veszedelmes, mivel a nyugatnémet revansisták éppen Franciaország segítségével szeretnének atomfegyverekhez jutni. Mindent egybevetve, a levegőben és vízben folyatatott atom kísérletek beszüntetéséről szóló egyezmény aláírását a békeszerető emberiség örömmel könyvelheti el, hogy ezzel egy lépést tett előre, szem előtt tartva a hirosimai figyelmeztetést: A BŰNTETT NEM ISMÉTLŐDHET MEG SOHA! Sz. 6.
