Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-07-10 / 14. szám
®ß fffiS A "5 л а л 41 ’■о с о I 1 I > *0 3 о • > * 5 *• S 9 Ъ * t 0 • л • 13 — .j «о л в е -I в *5 1 Is I il 8 iS L / Е А й Libádról nem nyomtattak képeslapot, kicsiny falu. Pedig megérdemelné. Erre a megállapításra jutottunk, amikor a faluba érkezve, elbeszélgettünk az emberekkel. Libád az érsekújvári járás 700 lakosú községe. Dombos helyen fekszik, kis patak két partján. A falu nem dicsekedhet nagyságával, de annál inkább jól menő szövetkezetével. Kicsit késve érkeztünk, de a helyi nemzeti bizottság helyiségében még folyt a munka, a kulturális bizottság ülésezett. Mit is csinálnak ilyen kis községben? — érdeklődünk. — Munkánk az van bőven — válaszol Üveges elvtárs, a 9 éves alapfokú iskola igazgatója. Szivünkön viseljük a lakosság kulturális nevelését. S ehhez csatlakozik természetesen az iskola munkája is. Jó segítő társunk a CSISZ szervezet. Tagjai kulturális programmal lépnek fel különféle rendezvényeken, pl. a szövetkezet évzárógyűlésén, aratási ünnepélyeken, stb. Önálló műsoros estéket is rendeznek. Most is két színdarabot játszottak nagy sikerrel, a ,,Dódit” és a „Sári bírót”. A hagyományos szüreti mulatságot is mindig a CSISZ szervezet rendezi. A falu könyvtárosa mosolyogva mondja: — En tanítom be a színdarabot, s a tanító elvtárs tervezi a díszleteket. Nem új dolog a műkedvelő előadások szeretete Libádon — hiszen ahogy azt maga Bittner bácsi is vallja, már zsenge legény kora óta játszott színdarabban, ,,A falu rosszá”-ban stb., s aki egyszer már szerepelt, nem mulaszthatja el, hogy meg ne nézze a fiatalság előadását. A kulturális élet fejlődésére gondolt a szövetkezet vezetősége is, amikor saját erejéből, saját anyagforrásából megkezdte a szövetkezeti klub építését.— Ifjúságunk java része az EFSZ-ben dolgozik... mondja Üveges eivtárs — ezért azt akarjuk elérni, hogy megélhetésük mellett meglegyen a szórakozási lehetőségük is, úgy mint a városban élő fiataloknak. Klubhelyiségünk azonkívül jelentősen hozzájárul majd az emberek általános műveltségének, valamint szakképzettségének növeléséhez, mert Itt fogjuk rendezni a jövőben a különféle tanfolyamokat, üzemi iskolát, színielőadásokat. — Bizony milyen jó lesz — jegyzi meg Bognárné, a nőbizottság elnöknője — s közben beszámol a nőbizottság tevékenységéről. Most is rendeztünk sütő- és főzőtanfolyamot, amelyen 40 asszony vett részt. Nöbizottságunk aránylag jól dolgozik. Járási viszonylatban most is az elsők lettünk a répaegyelésben és a palántázásban. A moszkvai női világkongresszus tiszteletére aszszonyaink kötelezettséget vállaltak, hogy 6000 tojást vásárolnak fel terven felül. Azonkívül a falu 73 aszszonya vállalta hogy parkot létesít a volt „gaztelep" helyén. Beszélgetésünket megzavarják, mert új bútordarabokat hoznak a helyi nemzeti bizottság épületébe.— Bővül végre könyvtárunk berendezése — mondja örömmel Bitter elv•o m KLUB — Sok sikertjányok — búcsúzik Molnár néni. Éleset sípol a mozdony. Szürke gSzlehelete párás ködöt enged a hatalmas kerekekre, egy utolsó fújtatás és megindul a szerelvény. Gyorsul az ütem és vígan fut ki a vonat a nyílt pályára. Az egyik kupéban bóbiskolnak az utasok, a másikban tere-ferélnek, a harmadikban feltör a gondtalan kacagás. — Rajta, gyerekekI — szól mosolyogva Futó László, akiben az első pillantásra vezető-félét sejt az ember. Szavai nyomában felcsendül a dal: ,,Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat...” — Jaj, de hosszú ez az út Gombaszögig — sóhajt fel Molnár Erzsi és mutatóujjával nagy kört kanyarint a maszatos ablakra. — Sebaj! — vágja ró mosolyogva Tóth Piroska. — Én szeretek utazni, nem bánnám, ha tánccsoportunk minden szombaton kiröppenne valahová... messze a falutól. — No, nézd csak ű jányt — kapcsolódik be a szóbo Piroska Lóránt, — már nem is tetszik neki Deáki. — Hát ami éppen azt illeti — vágja ketté a zsivajt Pwtó László és о tánccsoport tagjai. M. PÁL fc/véte/ei
