Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-09 / 1. szám
Évek óta ismerem. Még abból az időből, amikor semmi reménye sem volt arra, hogy vágya teljesülhet. Ő azonban szívós kitartással, szinte önfejűén haladt célja felé. Nagy önuralommal győzte le a felhőkarcolóként elébe tornyosuló akadályokat. — Jengerész leszek — szorította össze a fogát a gúnyos mosolyok láttán, amikor hajósinasként dolgozott a kikötői vontatóhajón. Ez volt pályafutásának legnehezebb időszaka, beleértve a csaknem hússzor megtett utat a minisztériumba, — míg engedélyezték felvételét' a tengerészeti iskolába. A tengerészdiákok sorában ő az első lány, Danuta Kobilinska. Győzelme azonban még csak részleges volt, hisz az oklevél megszerzése után „munkanélküli” tengerész volt öt évig. Nem talált hajóra, ahol női tisztre, esetleg fedélzeti asszisztensre lett volna szükségr Első szolgálati útját 1956-ban tette meg a „Wroclaw”-on. Nagy nap volt ez életében, bár a gondoknak ez sem vetett véget. — Első nő a flottában! — tekintett rá bizalmatlanul mindenki, vizsla szemekkel figyelve minden mozdulatát. A „Béka" (ahogy ma egész Lengyelországban nevezik) azonban nem hagyta magát. Elméleti tudását gyakorlati munkával egészítette ki és a tények, az eredmények beszéltek helyette. Fokról fokra haladt a hajóstiszti ranglétrán. Ma, — talán mint egyedüli nő a világon — a ,,Sanie" hajó első tisztje. Férje, akivel egy hajón szolgál, a harmadtiszt és szolgálatilag a szoknyás tengerész beosztottja. És a „Béka” most szép, megszolgált ajándékot vár az új évtől: a hajóskapitányi rangot. Danuta-Kobilinska-Walas asszonyt az utolsó pillanatban érem el a hajón — a régen várt téli üdülésre indul a család. Kabinját már az új szolgálatos tiszt foglalta el, a „Béka” csomagolás közben felelget kérdéseimre: — A hatodik lengyel kereskedelmi hajón teljesítek szolgálatot. Számításom szerint 37 országban, 70 kikötőben fordultam meg eddig. Indul a haló. t igerész m' Voltam Olaszországban, Egyiptomban, Guineában, a Kanári szigeteken, láttam Vietnamot, Indonéziát, Ceylont. Legnagyobb hatással Sparífolország volt rám. Igaz, nagy a nyomor, az elnyomás, de a nép temperamentumát, különleges varázsát ez sem törhette meg. ^ — Elég régen járod a tengert, most már megmondhatod: Nőnek való foglalkozás a tengerészet? — Rengeteg lengyel és külföldi lánytól kapom levélben ezt a kérdést. Mindnyájukat elbűvölte a tenger varázsa és romantikája, ők is tengerészek szeretnének lenni — írják. A válasz nem olyan egyszerű, hisz több szempontot kell figyelembe vennünk. Először is a hagyományt, a mélyen begyökeredzett előítéleteket. Ma már mint első tiszt, könnyebben harcolok ellene, de hatását még így is igen gyakran érzem. Másodszor: a munka, az éjjeli szolgálatok, a szárazföldön elképzelhetetlen robotmunka az ember testi és szellemi erejét egyformán igénybe veszi. Harmadszor pedig: nagyon fontos az emberekkel való „ügyes" együttélés, bánásmód művészete. Olyan légkört kellett kialakítanom, hogy elfeledjék, nő van a fedélzeten. Az első években ezt mindenáron férfias viselkedésemmel akartam elérni. Nadrágot viseltem, s legnagyobb vágyam az volt, bár fiú lehetnek. S ma? Nagyon jól érzem magam a nő szerepében, bár férfiason visszavágok a gúnyos kérdésekre. Legnagyobb bóknak tartom, ha valaki megállapítja: Tengerész? Hisz maga olyan nőies, asszonyom... S talán ezért van az, hogy rossz női szokás szerint nem válaszolok azokra a levelekre, melyek egy-egy tengeri út után a kikötőben várnak, bár a munkámat, mely felől a levelekben érdeklődnek, nagyon szeretem. Annak a csehszlovákiai kislánynak is, aki a tengerésznö sorsáról érdeklődött levelében, hadd válaszoljak ezzel a beszélgetéssel. .p- ^01 A beszélgetést vezette; Ed. WITUSZYNSKY Ez a szép kalap a Malájföldet idézi Az első tiszt és harmadtiszt, Danuta és férje, Czieslaw, civilben St. Cieslak felvételei A tengerész-házaspár kisfia, Konrád is megismerte már a tenger varázsát, amikor szüleivel messzi útra indult. Amióta iskolába jár, ritkák az ilyen együttlétek, de annál kedvesebbek, vidámabbak. ,,Béka“ messzi tájak táncaira tanítja a kisfiát
