Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-20 / 6. szám
Ш ш т м Ш к Ki Ies2 a győztes? — ezt a komoly játékot követi az egész gyermekhad, A kislányok jobb szurkolóknak bizonyulnak. HALINA UZYCKA Szczecin egyik lakosa, Piotr Zábrodsky csak otthon vette észre, hogy nincs meg a pénztárcája. Éppen indulni akart a rendőrségre, amikor megszólalt a lakáscsengő. Vagy tíztagú gyermekcsoport állt az ajtóban. — Az utcán találtuk ezt a pénztárcái, a bácsi nevére szóló iratokkal. Elhoztuk. A boldog tulajdonos alig jutott szóhoz. Aztán végignézte a gyerekeket és megkérdezte: Kinek a gyerekei vagytok? — Dowlaszéké ■..- Hogy-hagy? Mindnyájan?- Nem! válaszolták kórusban. A többiek otthon vannak... Tréfának is beillene ez a história, ha Dowlaszéknál valóban nem lett volna még otthon... tizennégy gyermek. S ha ebben a házban nem várnák olyan szeretetre éhesen attól a két embertől, aki étkezéseknél az asztalfőn ül, ezt a két szót: Kisfiam! Kislányom! Ennek az otthonnak — melyet nemcsak Szczecinben, de egész Lengyelországban szívélyes barátság és szeretet övez — hivatalos neve: Gyermekek családi háza. így azonban kevesen ismerik. ,,A Dowlasz-ház”, a ,,Öowlasz-család”, nevezik őket egyszerűen a környéken. ...Öt éve annak, hogy a szczecini munkásnegyed egyik háborútól tönkretett háza körül sátrak jelentek meg. A gyermekotthonnak vagy tíz fiúnövendéke kerekedett fel, hogy Grzegorz Dowlasz nevelőjükkel töltsék a vakációt. Kissé különleges szünidő volt ez, hisz a szórakozás és pihenés mellett a fiúk naponta néhány órát a romok eltakarítására, az épület rendbehozására fordítottak. Aztán еду-két munkás is megjelent, téglákkal, cementtel és mésszel megrakott teherautók fordultak be az udvarra. Mire eltelt a nyár, fehérre festett ablakkeretek vakítottak az újjáépített ház emeletén. A fiúk kényszeredetten rakták össze a sátrakat, Dowlasz titokzatos mosollyal járt köztük. Aztán csak úgy, mellékesen, megkérdezte az el szomorodott társaságot: És nem akarnátok ittmaradni velem véglegesen? így alakult a Dowlasz család. Talán nem ennyire egyszerűn, hisz naayon sok te/vezgetés, megfontolás és számolás előzte meg azt a percet, amíg a nevelő ,.családalapítást” javasolhatott védenceinek. Néhány héttel később, — a már teljesen berendezett otthonba, — megérkezett a mama, Weroniko Dowlaszowa. Ö se jött egyedül. Egy csomó gyermeket hozott magával, köztük két saját csemetét is. Megkezdődött a családi élet, melyben a nevelői problémákat a prózai anyagi gondok szőtték át. Ez volt az az időszak, amikor csupán a jövőbe vetett hit tartotta bennük a lelket. A gyermekek képzelete színes hálószoba képét, szép kertet, játékokkal teli szekrényeket elevenített fel, a szülök vágyálma arra irányult, hogy gyermekeik minél előbb elfeledjék szomorú múltjukat, a belőle fakadó kisebbségi érzésekkel, rossz szokásokkal együtt. Hogy mikor következett be az я pillanot, amikor a különböző gyermekotthonokból, faluból és városból idekerült árvák úgy érezték, hogy egy nagy család tagjai lettek? Senki sem tudja pontosan. Az azonban biztos: nem sokkal azután, amikor a gyermekek álma a színes hálószobákról valóra vált, amikor a ház falához támasztva tíz kerékpár várta kis gazdáját, s annyi labdát kaptak, hogy mindenkinek jutott. Boldogság költözött a házba. A huszonnégy gyermek és két szülő életébe. Az évek teltek, a gyermekek nőttek. Öt évvel később a 14 éves Staszek volt az első, aki elhagyta a családi házat. A katonai iskolába került, s bár minden ünnepre és szabadságra hazatér, rendszeresen küldi leveleit: ,Jobban vágyódom most haza, mint bármikor azelőtt. Nagyon kérem, mama mindenről írjon: Л1/ újság otthon, virágzanak-e már a kertben a fák, nincs-e gond a gyerekekkel?... Hogyne volna. Felelősség nehezedik a két szülőre, de arra még nem volt okuk, hogy panaszkodjanak valamelyikre. Hanka, a tizenhétéves lány kijelentette ugyan, hogy ha nem tartanának apjuktól, aki időnként ,,férfias” beszélgetésre hívja a csínytevőket, teljesen anyjuk fejére nőnének. Mert mama ugyan szigorúan ügyel a napirend betartására, szétosztja a házi és kerti munkát, szigorúan ellenőrzi, tiszta-e a negyvennyolc gyermekfül, kész-e a házifeladat, — mégis a mamához futnak be az udvarról egy kis, bizalmas beszélgetésre. Mamának elmondhatják a hálátlan barátnő esetét, és mama megérti, mit jelent az, ha Krystína arról a kockás szoknyáról kezd beszélni, amit a kirakatban látott.. ■ És mama az, aki este a nagylányokkal divatlapot néz, szab, varr, amíg kész a kockás és csíkos szoknya, a nyakkendő és pöttyös blúz, a halásznadrág, — és sosem akad két egyforma ruhadarab a családban. Dowlasz-papa a családi pénztárra ügyel; az ö gondja minden férfikézre váró munka, kisebb javítások, sőt, az egyszerűbb bútordarabokat is ő készíti. És Dowlasz-papa még egy titkos foglalkozást űz. A nem mindennapi család krónikáját jegyzi fel. Ki tudja, nem olvassuk-e majd sorsuk alakulását könyvalakban? Ez a munkamegosztás is hozzájárult ahhoz a légkörhöz, amely Dowlaszéknál kialakult s melynek legjellemzőbb ismertetőjele a szívélyesség, jóság és segítőkészség. S ez a munkamegosztás jó nevelőeszköz is. A ház huszonnégy gyermeke pontosan beilleszkedik a házirendbe és sosem érzik tehernek a szülőknek nyújtott segítséget. Nagymosáskor például az egész gyermekhad ott szorgoskodik verejtékező homlokkal a mosógépnél, az öblögetésnél és a ruha teregetésénél. A szülőkkel egy sorban dolgoznak a kertben, sőt, a zöldségtermelés teljesen az ő vállukon nyugszik. Jutalmuk a kertből kikerült friss és sokféle zöldséggel változatossá tett ízletes ebédek. Ez a rájuk rótt kötelesség nemcsak a családi közösség érzését erősíti bennük, de fontos nevelési tényező ezeknél a gyermekeknél, akik lassan elfelejtik, hogy rossz sorsuk megfosztotta őket a családi háztól — hisz új otthonra, szülőkre leltek. A szczecini ,,Gyermekek családi otthona” egy a kilenc közül, amely jelenleg Lengyelországban létezik. Egyelőre kísérletképpen alakult és lényege, hogy pedagógus-házaspárok otthonukban nevelik a gyermekeket. — A nevelőknek az állam megfelelő lakást biztosít és minden gyermekre olyan összeget fizet ki, mint amennyit a nagy gyermekotthonokban költenek egy-egy neveltre. A nevelők a szokásos havi pénzösszeget kapják munkájukért. Weronika Dowlaszowa és férje jó néhány éve dolgozik már különböző gyermekotthonokban. Az elsők között voltak, akik elvállálták ezt a kísérleti családi nevelést. Huszonkét árva talált házukban igazi családi otthonra. A két ember jutalma nehéz és felelősségteljes munkájukért az a levél is, melyet az egyik Dowlasz-lány írt szüleinek hosszabb távolléte alkalmából: ,,Igazán nem gondoltam, hegy ennyire hiányzik majd a mama. Két évig anya nélkül nevelkedtem, s az a szülőanyám volt. Mégsem éreztem ennyire a hiányát. Ezt már személyesen is meg akartam vallani a mamának, de így, levélben könnyebb... (AR-PRESS) Fordította: К. M. •V öJ N ■S £-2 '■& ; C • 'O lm * l ü c j'2