Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-21 / 6. szám
Kanovits Irma (jobbról az első) a lányokkal. Az egész ország páratlan munkalendülettel készül a történelmi jelentőségű eseményre, amely kommunizmus felé vezető utunk további szakaszát tűzi elénk. A pártkongresszus méltó köszöntésére hazánk minden táján szocialista munkaversenybe léptek az emberek. Ebben a lelkes igyekezetben jó hírükhöz illő helyet akarnak elfoglalni Hrobonovo község lakosai. A kongresszus évében gazdasági, politikai és kulturális téren minden eddigit túlszárnyaló eredmények elérésére törekszenek. Az egész falu által elfogadott kollektiv kötelezettségvállalásukban tettek erre ígéretet. Écsi Klára elvtársnőt, a nőbizottság elnöknőjét, a faluban mindenki ismeri. Határozott természetű, okos asszony, tájékozott, széles látókörű. Ha az ember beszélget vele, szinte az az érzése, hogy mindenhez ért. Éppen olyan otthonos az egységes földművesszövetkezet gazdasági és szervezési problémáiban, mint a falu kulturális és politikai nevelésének kérdéseiben. Amikor szóba került, hogy a falu tömegszervezetei az eddiginél még jobb eredmények elérésével készülnek a pártkongresszusra, Écsi elvtársnő ezt mondja: — Mi is igen alaposan meghánytuk-vetettük felajánlásunk egyes pontjait, míg szavunkat adtuk teljesítésére. Azt akartuk, hogy vállalásunk méltó legyen а XII. kongresszus időszakához. Természetesen a fő súlyt a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és a felvásárlási feladatok teljesítésére fektetik. Mindez, lényegében munkájuk alapja. Idén azonban kötelezettségvállalásukban a nők politikai és ideológiai nevelése is szerepel. A különféle tanfolyamok szervezésén kívül sajtómegbeszéléseket tartanak, amelyeken egyes cikkek, bel- és külpolitikai események megvitatásával alkalmat adnak az asszonyoknak arra, hogy kifejtsék véleményüket, kialakítsák helyes állásfoglalásukat. Ezen a téren sokat segítene, ha a nőbizottság szorosabb kapcsolatba lépne a HNB kulturális- és népművelési bizottságával. Ez a bizottság rendkívül aktívan tevékenykedik a faluban. Bizonyára komoly támogatást nyújthatna a nők politikai és kulturális nevelésében is. Erről beszélgettünk a falu pedagógusaival is, akik felvetették azt az ötletet, hogy a nőbizottság a tanítók közreműködésével előadássorozatot szervezhetne valamely érdekes és az asszonyokat érdeklő témakörről, például a Föld kialakulásáról és az ember eredetéről. A község asszonyai már negyedik éve látogatják a Földművesasszonyok Téli Iskoláját, a szlovák nyelvtanfolyamot. Biztosan nagy örömmel fogadnák az ismeretterjesztő előadásokat is. A nőbizottság ülésein nagyon sokszor foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy minél több nőt kapcsoljunk be a rendszeres termelőmunkába. Azonban mindig ugyanabba a fő akadályba ütközik, a kisgyermekek elhelyezésének kérdésébe. Az asszonyok szívesen munkába lépnének, de hová tegyék a gyereket, amikor a helybeli óvoda zsúfolva van? A helyi nemzeti bizottság a helyzet orvoslására kötelezettséget vállalt, hogy társadalmi munkával kibővítik az óvodát. Ezáltal újabb harminc asszony vállalhat állandó munkát a szövetkezetben. Az óvoda kibővítésével egyidejűleg mi, a nőbizottság tagjai rendbehozzuk az óvoda udvarát és jól felszerelt játszóteret létesítünk. A nőbizottság 1150 órát dolgozik le társadalmi munkában. о JX О c M як ég áll a tél. Igaz, nem keményen. I A kiskertekben zöld és élénk a kórés- M w U mályva levele. Kint hagyott violát is láttam, piszkos hószínű fattyúvirággal. A nap most is fehéren süt. A kiakasztott szalonnabőrön lógó széncinke csíp még egyet, aztán elhessen, és tavosziasan röppen a pörsenéses őszibarack-fára: fekete csőrét a gallyhoz törli és énekléshez kezd. De nem megy. Mintha csak tudná, hogy február felénél tartunk. Szikkad, gőzölög a felásott kertek földje, s finom párába vész a málnabokor söt^tpiros vesszője. A mogyoró barkázik, s az emberek hangos jókedvvel csiborognak az utcán. Az egyik szemközti szomszédom ráérően ballag át hozzám a napos oldalra. — Itt hamarabb tavaszodik — köt belém. — Ide melegít — mondom a napra nézve, s várok. Kezet nyújt. Arcán, szemén látom, hogy nemcsak ezért jött. Várok. Nézzük egymást, míg kínossá nem válik. Nekem. Mert ő töprengő ugyan, de csupa derű. Segítek neki, beszédnek indítom. — Jó hurkát csináltatok — célzok a porcelán tányéron áthozott múltheti kóstolóra. volna. A kolbászt mintha egy kicsit elsóztuk Tűnődik. — Felfüstölted már a húst? — Mindent — s még bólint is rá. Megint elakadunk. Nem állom tovább. — Akkor meg mi a bajod? — A nyolcadik kérdés — mondja rögtön. — Hát az meg mi a csoda? — Tudod... Csóválja a fejét, s szája bal sarkából apró nevetés gördül ki. Ez dicsekvés lesz — gondolom —, s most már beszél biztatás nélkül. — Nem hagy nyugton... — Kifelé int, a nagyhatárba, az ötös brigád felé. — Még ott is mindig gyötört... — De te ne gyötörj tovább, mondd meg már, mi lelt?! Nem törődik velem. Csak int, hogy hallgassak. — Ebben a hónapban, februárban átmentem a kertészetbe. — Hát a tehenek? Hiszen te nagyon szeretted őket. Megköszörüli a torkát. Várjál csak. Szóval kimentünk a Nádasérbe; U A NYOLCADIK kákát vágtunk, melegágyi takarónak fontunk gyékényt. Tavaly, hogy kemény volt a tél, a jég jól megvastagodott, azok meg a tetejéről kaszával, neki! Mutatja, karjával suhintgat és aprókat lépve kissé eltávolodik- De visszajön. Ragyog, mint az égen a nap. Hangját felemeli: — De az idén nem lehetett ám így! Víz egy csepp se. Sarlóztuk. Egyik gödörből ki, a másikba be. Nem mondom, így hosszabbat vágtunk, de a tavalyi torzsa kutyául szúrt. Felnyalábolok egy jó ölnyit, hogy viszem a szekérhez és zsupsz — belé, nyakig egy kútgödörbe. Nevet gondtalanul és kezével hessintgeti vidámságát, hogy tovább mondhassa történetét: De víz állott az alján, nem is kicsi ám! És ott jutott eszedbe? Hangom csúfondáros lehetett, mert elszigorodik.- Ott! Sürgetem: A nyolcadik kérdés.
