Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-07 / 5. szám
Nagy Erzsébet, a brigád vezetője akkori szűk, alacsony, egészségtelen zománcozó műhelyt, melyben a gyár legszebb leányai dolgoztak. A zománcozó azóta hatalmas új csarnokokba költözött, kiterjeszkedett, korszerűsödött. A lányok azonban most is szépek, sőt még szebbek, mint régen s ügyes kezük alól még több színpompás zománcedény és más keresett árucikk indul útnak a belföldi üzletek és a világ minden tája felé. A Március 8-a szocialista munkabrigád a zománcozó dekorációs osztályán dolgozik. Trópusi hőséget árasztó kemencék mellett a magasból aláfüggő állványokon mozgó edények tömkelegé, fúvóblokkok hosszú sora és különféle rendeltetésű rácsozatok között áthaladva jut az ember munkahelyükre. Nagy Erzsébet, a brigád vezetője hosszú munkaasztal mellett ül. összpontosított figyelemmel mozgatja az alacsony forgó korongra helyezett zománcozott teáskannafedőt. Biztos kézzel tartja a vékony ecsetet, melynek nyomán mértani pontossággal meghúzott köralakú keskeny aranyozott sáv marad az edényen. A brigád néhány tagja hasonló munkán serénykedik, a többiek a fúvóblokkok előtt zománcszóró pisztollyal varázsolják az edényre, kályhaoldalra és tüzhelvajtóra a kiégetés után ragyogó színben játszó virágokat és a különféle népművészeti ábrákat. — A zománcozóban ledolgozott harminchat év alatt igazán megszerezhettem a szükséges gyakorlatot. A brigád többi tagja is jó néhány éves tapasztalattal rendelkezik már — mondja Nagy elvtársnő. A munkába lépő fiatal lányokat gondjukba veszik, tanitgatják, hogy minél előbb megfelelő tudásra, ügyességre tegyenek szert. A szomszédos asztalnál dolgozó, most alakult ifjúsági leánybrigád tagjaival is ők foglalkoznak. A Március 8-a munkabrigád 1959-ben a nemzetközi nőnap tiszteletére alakult. A megtisztelő címet tavaly március 8-án vették át. Azt, hogy a versenyzés milyen eredménnyel jár, a brigádtagok helyett Békési elvtárs foglalja össze röviden. — Ezen az osztályon tulajdonképpen feleslegessé vált a minőségi ellenőrzés. Itt nagyrészt kiviteli cikkeket gyártunk, de büszkén mondhatjuk, hogy sem tavaly, sem tavalyelőtt egyetlen reklamációt sem kaptunk külföldi megrendelőinktől. Jó munkájukról tanúskodik egyebek közt az a kötelezettségvállalás is, mellyel a CSKI5 XII. kongresszusának brigádja címért folyó ver-A KITETT MAGÁÉRT Vágó Lajos elvrárs, a részleg fiatat vezetője az egyszerűen berendezett, tágas iroda íróasztalából gondosan egybefűzött iratcsomót tesz elém. — A brigádok működésének múlt havi értékelése — mondja. Rövid lapozgatás után meglelem a keresett oldalt, melyen a következőket olvasom: „Nagy Erzsébet Március 8-a nevű szocialista brigádja múlt havi tervét 117 százalékra teljesítette. A brigád a selejtet 0,1 százalékkal csökkentette; tagjai igazolatlanul nem mulasztottak; a gyűléseket rendszeresen megtartják, ahol a felmerülő problémákat megtárgyalják. Lelkiismeretesen részt vesznek a politikai iskolázáson. A brigád gazdag munkatapasztalatokkal rendelkező asszonyai tanítják a fiatalokat. Ezzel is hozzájárulnak a termékek minőségének javításához és a selejt csökkentéséhez.“ A filakovoi Kovosmalt zománcozó részlegén kezdettől fogva a női munkaerők voltak túlsúlyban. A gyárban dolgozó legények már a felszabadulás előtt is, ha csak szerét ejthették, mindig útba vették az senybe léptek. „A brigád évi tervét 1962. december 15-ig teljesítjük — ígérik felajánlásukban. — Az 1961. évi átlaggal szemben 1,5 százalékkal csökkentjük a selejtet. Ezzel havonta 900 koronát takraritunk meg, további 240 koronát pedig azzal, hogy takarékosabban gazdálkodunk a zománccal. A Seiffert-munkamódszer alkalmazásával a veszteségidő kiküszöbölésére törekszünk. Szigorúan megakadályozunk minden árampazarlást. Személyenként 6 órát dolgozunk le a mezőgazdaságban; lelkiismeretesen tanulunk a politikai iskolázáson; közelebbről megismerjük egymás életét és törődünk a kulturális neveléssel.“ Múlt havi munkájuk értékelése arról tanúskodik, hogy adott szavukat becsülettel valóra váltják. Az asszonyokkal folytatott beszélgetés során a munka mellett sok másról is szó esik. Az anyák, nagymamák előbb-utóbb előhozakodnak büszkeségükkel, fiaikkal, leányaikkal, aranyos unokáikkal, akik számára az egyre boldogabb élet megteremtésében tevékeny munkájukkal ők is alkotóan vesznek részt. Snajder Erela elmondja, hogy szép nagy házat építettek. Számos tagból áll a család, kell a tágas otthon. Négy kereső fizetéséből kitelt a sok költség, bár igaz, hogy így is jól meg kellett válogatni minden korona helyét. Munkájuknak megvan az eredménye, a jövő hónapban már beköltöznek új otthonukba. Nagy elvtársnő egyebek között az üzemi szakszervezeti bizottság mellett működő nőbizottság munkájáról beszél, melynek másfél évtized óta ő is tettre kész tagja. Szemmellátható örömmel újságolja, hogy végre megvalósul a gyár asszonyainak régi óhaja — hozzáláttak az üzemi napközi otthon építéséhez. Az intézmény építésénél a zománcozóban dolgozó asszonyok 2000 munkaóra ledolgozását vállalták. A Nagy brigád ehhez fejenként 8 órával járul hozzá. Az asszonyok és lányok szorgos igyekezete biztosan megkönnyíti a kitűzött cél elérését. 4 Gál László
