Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-07 / 5. szám

Sninán dolgozik Kelet-Szlovákia legnagyobb gépgyára, a Vihorlát. Az üzem alkalmazottainak 16 százaléka no. Azt tartják róluk, hogy éppúgy megállják helyüket a munkában, mint a férfiak. Jozef Ferenc mérnök elvtársat kértük meg, hogy ismertessen meg bennünket közelebbről a Vihorlát női dolgozóival.

— A nők milyen munkaszakaszon dolgoznak az üzemben és hogyan járulnak hozzá a terv teljesítéséhez ?

— Egy részük a könnyűmechaníkai műhelyben a gyalupadnál dolgozik és a fúrók mellett, ahol az exportra gyártott prések készülnek. A mezőgazdasági gépek gyártásában dolgozó nők is szép munkaeredményeket érnek el és a forgácsolóban, a speciális termelésben is megállják helyüket. A préselőben Telehaniéová és Lattová munkacsoportjait illeti dicséret, akiknek nagy érdemük van abban, hogy részlegük mindig egyenletesen teljesíti a tervet.

• Milyen feladatok várnak a Vihorlátra az 1962-es évben?

— A termelést 29 százalékkal, a munka termelékenységét pedig 25,6 százalékkal növeljük. A XII. pártkongresszus tiszteletére versenyre hívtuk fel Kelet-Szlovákia összes üzemét a terv határidő előtti teljesítésére.

Hogyan biztosítják a terv teljesítését?

— Termelési feladataink teljesítésében sokat segít az újítómozgalom. A szerszámkészítőből indult el, ahol a dolgozók „a szocialista munka műhelye“ cím elnyeréséért küzdenek. A szerszámkészítőben dolgozó Mária Kundrátová sikeresen alkalmazza az üzem újítójának, Tabií elvtársnak a módszerét, amelynek segitségével a munka termelékenysége a háromszorosára növekedett és az egy anyacsavarra eső költség 50 fillérrel csökkent.

Az újítómozgalom állandóan terebélyesedik. 1961-ben háromszor több újítási javaslatatot adtak be az üzemben, mint 1960-ban. Sok olyan asszony van az újítók között, mint például Mária Vladiková.

Ilyen tehetséges dolgozókkal az üzem biztosan teljesíti vállalását.

D. W.

,,Krisztust vagy Schmidkonzot választod?“ — kérdezik ma Nesselwangban, egy nyugatnémet városkában. Néhány fanatikus katolikushajtóvadászatot rendezett Schimdkonz tanító ellen, akinek protestáns asszony a felesége. Az augsburgi püspökségnek is az a véleménye, hogy „Schmidkonz veszélybe dönti a gyermekeket!“

Hát így fest az a híres „szabad, demokratikus életforma". Legalább is a Német Szövetségi Köztársaságban.

Vannak, akik talán igazságtalanк.

Mária Vladiková, az üzem egyik női újítója Foto: Tóth

sággal és egyoldalúsággal vádolhatnának minket. Ezért el kell ismernünk, hogy az N SZK-ban igenis, sok mindent szabad. Például a napokban is szabad volt Bonn város képviselőtestülete néhány tagjának elhatároznia, hogy a Marx Károly utca visszakapja régi elnevezését, amit Hitler alatt is viselt, valami kis német herceg után — a Prinz Max elnevezést. Azonkívül, nemcsak, hogy szabad, hanem le kell venni a színházak, rádiók és televíziós adások műsoráról Bertold Brecht, a nagy német költő minden müvét. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert Brecht-et a NDK-ban azelőtt is és még most is kommunistának tartják.“ Érdekes, úgy-e?

Anna Kundrátová, a szerszámkészítő dolgozója, aki az újítási módszerek alkalmazásával háromszorosára növelte a munka termelékenységét.

Szóval Brecht a nyugatnémetek szerint azért kommunista, mert a Német Demokratikus Köztársaságban kommunistának tartják. Szóval ez a nem kommunista, kommunista német Brecht, akinek műveit a világ minden színpadán — az Amerikai Egyesült Államokban éppen úgy, mint Tokióban—játsszák, ma a leggyülöltebb személyisége a nyugatnémet „kulturális hatóságoknak“.

Hogy is mondta Brecht Galileija a kis szerzetesnek „Galilei életében ?“ „A háromszög szögeinek összegét még a Szentszék szükségletei szerint sem lehet megváltoztatni. S én az elhajított testek pályáját se tudom úgy kiszámi-