Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-09 / 1. szám
Í Ä Л Sri i (J V < н ьо < > < 4HL Z Э о. < се 'UÜ > Ь* ю ш Н /5 Ыи Örömteli eseményt ünnepiünk ez év januárjában. Testvérlapunk, a Prágában kiadott, Csehszlovák Békedíjjal kitüntetett VLASTA megjelenésének 15 éves jubileumát. A Csehszlovákiai Nőbizottság képes hetilapjának ez az évfordulója a szívélyes jókívánságokon kívül arra is alkalmat ad, hogy mérlegeljük mindkét szerkesztőségünk munkáját, melynek oly sok közös vonása van. Ismerve a női lapok szerkesztésének nehéz, de egyben örömteli munkáját, nagyra értékeljük a VLASTA sikereit, melyek közül bizonyára a legértékesebb az, hogy teljes mértékben elnyerte az asszonyok bizalmát és szeretetét. A lap visszatükrözi azt a megértést és mély ismeretet, amelyet a tartalmas hetilap a nők problémai, gondjai és munkája iránt érez. Sikeres akciói és ankétjei útján az iparban, mezőgazdaságban, nemzetgazdaságunk és közéletünk minden szakaszán dolgozó nőknek nyújtott nagy segítséget és irányítást. Ugyanakkor nem feledkezik el az ifjúság és a gyermekek neveléséről sem. A VLASTA közel áll eszméinkhez és szívünkhöz, számunkra drága mint harcostárs és testvérláp. A nemzetközi szolidaritás, szocialista hazánk építésének és a világbéke megőrzésének hatalmas és erős eszméje köt össze bennünket. Közösen örülünk annak, hogy közkedveltsége évről évre növekszik. Ez a csaknem félmilliót elért példányszámban, az olvasóktól kapott levelek számában és a nők közötti nagy közkedveltségben is megnyilvánul. A 15 éves évforduló alkalmából további sikeres munkát kíván testvérlapunknak és minden dolgozójának a Dolgozó Nő szerkesztősége és olvasói Pavlinka húszéves sem volt, amikor azzal a furcsa kijelentéssel állt édesanyja elé, hogy elmegy a faluból. Építeni. A Keletszlovákiai-Vasművet. Hallotta, hogy ott az emberek ezreire van szükség, idős szakemberekre és fiatalokra egyaránt. Ott mindenki számára, aki tud és akar dolgozni, korlátlan lehetőségek nyílnak. — Ki is kívánhatta az édesanyától, hogy menten lelkesedni kezdjen leánya elgondolásáért? Hisz lányról, fiatal leányról volt szó, aki eddig alig lépte át a falu határát, meg aztán miért éppen olyan hatalmas munkahelyre menjen? A rokonok és ismerősök megkísérelték lebeszélni Pavlinkát. Csakhogy vele már nehezen lehetett beszélni. A következő hétfőn búcsút vett a Presovon túli kis falutól és onnan Kosicére, majd a sacai építőtelepre tartott. Ő volt a Kosicéről Saéára közlekedő autóbusz egyetlen női utasa. M. Tuharská darukezelőnő a koksztelep építésén dolgozik Útitársai építkezési dolgozók voltak, s mint már az lenni szokott, nem fukarkodtak a megjegyzésekkel, a fiatal íány számlájára. „Talán már lányokkal fogunk dolgozni?” kérdezgették, de választ nem kaptak. Pavlinka sosem volt bőbeszédű, most meg különösen nem. „Ilyen azért elkellene közöttünk” — hallotta a háta mögött, majd valahonnan élőiről újabb megjegyzés következett: Mihez is kezdene itt egy gyönge leányzó? Nem telt el három hét sem és éppen ez az élcelődő munkás látta meg először Pavlinkát. A magasban, az emeletes darun hallgatta mestere tanácsait, aki már a helyszínen avatta be mestersége titkaiba. A telt betonos kosarak után hatalmas előregyártott elemeket erősítettek az emelőkarra. Néhány nap múlva már pontosan oda irányította az építkezési A Keletszlovákiai—-Vasmű építésén magyar nemzetiségű leányok, asszonyok is vannak. Kedves ismerősként várják női képeslapunkat, a Dolgozó Nőt. anyagot, ahová kellett. Első munkáját a központi gépműhely építkezésénél kapta, amelyet tavaly nyáron a hatalmas vasmű első építkezéseként adtak át a használatnak. Azóta Pavla már megjárt néhány építkezést, mindég a darut kezelve. A kételkedők is megszokták ezt a képet, különösen, mikor Pavla példáját a lányok egész sora követte. „Őszintén mondom, elégedett vagyok itt — erősíti állítását Pavlinka, amikor azt kérdezzük tőle, hogyan illeszkedett bele az itteni életbe. Szemében a fiatal lány boldogsága tükröződik, melyet sok niás társnőjével éppen itt lelt meg. Nemcsak anyagi téren elégedett (alig 21 éves és havi 1600 koronát keres),
