Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-07 / 3. szám
IN ezdeményezés. Hányszor halljuk a szót a hétköznapok forgatagában, hol kevesebb, hol több jelentőséget tulajdonítva neki. Pedig mindig valami nemeset, valami emberit takar. Lehet ez egy gondolat-szülte elhatározás, vagy egy pillanatra felvillanó ötlet, amit a munkatársak magukévá tesznek. Egy-egy kezdeményezés keletkezésének kutatásakor a legtöbbször csak a sok összefutó hajszálgyökeret ismerjük meg, maga a csíra ismeretlen marad. Valaki mond valamit, a másik helyesli, a harmadik kiegészíti, majd egy kis csoport magáévá teszi: megpróbálják, hátha... Valahogy ilyesformán kezdődött a leánybrigád megalakulása is. A bálványi állami gazdaságban kevés volt a traktoros. Márpedig a gépek kihasználása csak két váltásban lehetséges. Ezt mindannyian jól tudták. Ezért szerettek volna a gazdaság vezetői a múlt év októberében kezdődő hathetes traktorosképző tanfolyamra minél több egyént megnyerni. Beszéltek a lányokkal is. Nem nagyon kellett biztatni őket, egymást győzték meg: menjünk minél többen. — Nem fogtok több büntetést fizetni — így biztatta Viczena Rózsi a kertészeti csoport tagjait. Szavaiban nagy igazság rejlett. A lányok közül többen évek óta kombájnoknál, szalmapréseknéi dolgoztak a nyári munkák idején. Addig csábították a traktorosokat, míg megengedték, hogy a kormánykerék mögé üljenek. Nem elégedtek meg azzal, hogy a táblán vezethetnek, hazafelé az úton megpróbálták néhányszor a traktort irányítani, így aztán rajtavesztettek. Jött az ellenőrzés, büntetést fizettek. Mindez fellobbant emlékezetükben és siettette a döntést. A gazdaságban negyvenkilencen, ebből tizennégy nő jelentkezett a hathetes tanfolyamra. Nagy volt az öröm a* lányok között, mikor mindannyian sikerrel vizsgáztak. S ekkor fordult egyet az eldobott kocka. A tanfolyamra a gazdaság vezetősége toborozta a lányokat, most meg a lányok mentek a részlegvezető Szabó eivtárshoz. — Van már vezetésre jogosító igazolvány, de mi gépet is akarunk — így beszéltek. Ezután került sor a bálványi részlegen a komplex gépesített brigád alakításra. Ezeket hallva, akaratlanul is felvetődik a kérdés: vájjon mi szükséges ahhoz, hogy egy gazdaságban komplex gépesített brigádot alakítsanak? — Emberek és gépek. így fogalmazza meg röviden Butz Sándor elvtárs, a gazdaság mechanizátora. A traktorok száma a tavalyi 13 helyett 21-re emelkedett. Hasonló arányban nőtt a többi mezőgazdasági gép száma is. Részben ez nyújtotta az alapot a komplex gépesített brigád alakításához. Ezt egészítette ki a traktorosok, főleg a lányok kérelme, akik mindezt helyeselték. A tervek szerint a részleg 813 hektáros szántóterületéből 771,5 hektáron gazdálkodik a komplex brigád- A brigád egy hattagú női és hasonló számú férficsoportból áll. A két csoport egymás között szétosztotta a gépi berendezéseket, teljesen önálló termelési-pénzügyi terv szerint gazdálkodik. Megyünk, keressük a bátor lányokat, az ország első gépesített ieánybrigádjának tagjait. Nem kell messzire menni. A köves úton két traktor jön üres pótkocsival. Az első odakanyarodik a trágyatelepre s kabinjából ismerős leányarc bukkan elő. VANNAK HOZZÁJUK Viczena Rózsit, a lapokban közölt fényképekről a komáromi járás határán túl is jól ismerik. Hatodik éve dolgozik a gazdaságban. Nevét először 1959-ben olvashatták a járási lapban, mikor a kertészetben dolgozó leánykollektíva versenybe lépett a szocialista munkabrigád címért. Egy éves munkájuk eredményeinek jutalmául Rózsi csoportja 1960. október 19-én megkapta a szép címet. De Rózsit is vonzották a gépek. Elvégezte a tanfolyamot, mást küldtek helyére a kertészetbe. Itt fontosabb feladatot kapott: vezetője lett a leánycsoportnak. A tervekről nagyon reálisan, megfontolva beszél. — A terület 385,75 hektár, 6 traktorunk lesz és sok más gépünk. A kukoricát 80,5 hektáron négyzetesen vetjük, gépekkel műveljük. Cukorrépából 6,33 há-t tervezünk, erre a területre egy csírájú magot kapunk. Azok az asszonyok, akik mosolyogtak, mikor először ültünk a kormánykerék mellé, bizonyára másképpen gondolkodnak majd, ha látják, mennyire megkönynyítjük nekik az egyelést. Ezt már a többiek mondják, akik közben körénk sereglenek. Ezek a 18—20 év körüli lányok, nadrágban, meleg, vattás kabátban, november óta traktorosok. A részleg vezetői úgy osztják be őket, hogy a tavaszi munkák megkezdéséig a pontos vezetésen kívül elsajátítsák az apróbb géphibák javítását is. Naponta váltják egymást a különböző munkahelyeken. Ma Viczena Rózsi és Dávid Gabriella traktort vezet, trágyát hord. Gombos Erzsi és Király Edit a központi műhelyben segít a gépjavítóknak. Szabó Marika, Molnár Gabriellával egy férfi segítségével a gépparkban rendezkedik. A javításra szoruló gépeket vontatják a műhelybe. A műhelyben a férfiak kezdetben csípős megjegyzésekkel fogadták a kendős traktorosokat. De már megváltozott a véleményük. Látják, hogy a lányok nem felületesek, valóban tanulni akarnak, hogy ha tavasszal egyedül lesznek a táblákon, s a gép megtagadja az engedelmességet, akkor nem kiálthatnak a műhelyvezető Mihály bácsiért, nekik kell helyrehozni a hibát. Ehhez tanulni kell. A tél folyamán sok mindent elsajátítanak még az üzemi munkaiskolában. Веке elvtáre, a férfibrigád vezetője, bár versenytársról van szó, mégis segítséget ígért a lányoknak. Tavaszról beszélgetünk tél közepén. Még messze van, sok addig a tennivaló. A részleg vezetői most számítgatják, hogy mennyivel is lesz olcsóbb a termelés és milyen megtakarításokra lehet számítani. Mindenben kikérik a lányok véleményét. A közős munka már vállalást is eredményezett. Válaszoltak a brestovceiek felhívására, hogy a tervezett 33 mázsa morzsolt kukorica helyett ők is 50 mázsa elérését vállalják hektáronként. Silókukoricából hektáronként 500 mázsa betakarítását vállalták. Ilyen a kezdet.. Most van folyamatban egy szélesebb körű vállalás kidolgozása. A kis kollektíva itt mondja majd el számokban azt, amit most csak szóval említenek. A vezetők olyan munkakörülményeket akarnak teremteni, hogy a tavaszi munkák elkezdésekor a leánybrigád versenybe léphessen a szocialista munkabrigád cim elnyeréséért. Foto: Lisicky CSETŐ JÁNOS 5
