Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-10-17 / 21. szám
Fiatal indián anya az Amazon vidékéről. Már öt évszázaddal az európai hódítók partraszállása előtt az indiánok, különösen Észak-Amerika délnyugati részén, és Dél- Amerikában az Andok vidékén magas fejlődési fokot értek el. Mexikóban, Peruban és Yucatanban különböző államformákban éltek. Ezeknek az államoknak a lakossága, a mayák, asztékok, inkák szép városokban laktak, melyeknek sajátságos építészeti jellegük volt. Fémmel dolgoztak, különösen arannyal és ismerték a bronzot is. Saját írásjeleik voltak. Az európai gyarmatosítók megsemmisítették ezeknek a népeknek a kultúráját és rabszolgaságba hajtották őket. Több tízezer indián férfi esett el a harcokban. Ahol a gyarmatosítók nem tudtak győzni, ott ellenségeskedést szítottak a törzsek között, úgy hogy ezek egymást pusztították el. Csak kevés bennszülöttnek sikerült elmenekülnie és a trópusi erdőségekben elrejtőznie. — Az 50 milliós népnek kb. csak a fele maradt életben. Bolíviában, Ecuadorban, Peruban, Kolumbiában, ahol a lakosság többségét indiánok képezik, együtt dolgoznak a többi munkással közös követeléseikért. Az erdőségekben Venezuela bennszülött lakosságának jó része a spanyol gyarmatosítók elől az erdőségekben kereseti menedéket, ahová a hódítók nem tudták követni őket. Az 1950.-i népszámlálás szerint csak mintegy ÍOOOOO leszármazottjuk él. 1925 és 1950 között számuk 36465-el csökkent, mely mostoha életkörülményeik következménye. A bennszülöttek zöme az Orinoco deltájának párás vidékén és Guayana hegységeiben él, szinte lakhatatlan erdőségekben, elzárva a külvilágtól. A maquinták törzsének férfijai vörösre festik a testüket és a napot imádják. Életfeltételeik a kőkorszaknak felelnek meg. A guahiribok még ma is fából és csontból készítik a szerszámaikat. A sheriánok és yarurok halászó, vadászó törzséi a kihalás veszélye fényegeti. A piaroák kaucsukot gyűjtenek, vadásznak, halásznak és curáréval kereskednek. A gyarmatosítók elűzték őket földjeikről, és rabszolga módra dolgoztatják őket a kaucsukültetvényeken. Az indián asszonyok helyzete siralmas. A törzsbeliek csak a munkaerőt látják bennük. A férfiak többnejűségben élnek. A gyermekek helyzete valóban tragikus. 51 százalékuk meghal, mielőtt elérné az egyéves életkort. lybiőiitielk mUámd Sokan közülük, hogy az éhség elől meneküljenek, felkeresik a nagy városokat, mint pl. Maracaiból, hogy munkaerejüket vásárra vigyék. Ha sikerül is alkalmazást kapniuk, mindig lealázó módon bánnak velük és rosszul fizetik őket. De legtöbbször csak a 'munkanélküliek számát növelik a városokban. A missziók A katolikus (spanyol) és a protestáns (amerikai) missziók 1922-ben óriási területekre terjesztették ki hatalmukat, ahol szabályos gyarmaturalom alakult ki. Hatalmas ipartelepek, földművelő és állattenyésztő vidékek, kókuszpálma- ültetvények, gyémántmezők tartoznak hozzájuk, anélkül, hogy adót fizetnének, és az állam részéről a legcsekélyebb korlátozásban részesülnének. Egyetlen viszontszolgáltatásuk, hogy néhány alapfokú iskolát és jelentéktelen intézményt létesítettek. A bennszülött lakosság körében nő a tiltakozás ez ellen az állapot ellen és Venezuelában egyre erősödik az a meggyőződés, hogy ennek véget kell vetni. Az egyszerű kunyhókban csodákat suttognak a kubai nép győzelméről, ahol indián, néger és fehér egyenlő jogot élvez és együtt építi jövőjét. S ez a suttogás egyre erősödő széllé fokozódik, melytől — nem alaptalanul — borsódzik a kizsákmányolok bőre. A Frauen der ganzen Weltből fordította: Dr. Bertha Géza Venezuelai félvér lány, Maracaibóbol.
