Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-10-03 / 20. szám
rendszert az antifasiszta erők növekvő öszszefogásától. Februárban történt. A manduiafák fehér szirmaikat hullatták az indigókék ég alatt, de Alentejo munkásainak csak nyomorban, munkanélküliségben és éhezésben volt részük. Ekkor a férfiak és asszonyok, sötétbőrű mezítlábas gyermekeikkel együtt fölkerekedtek, hogy a munkához, megélhetéshez és az élethez való jogukat követeljék. Hét faluból és tanyából jöttek. Mély benyomást keltő éhségfelvonulás volt . . . A nagybirtok-tulajdonosok (Alentejoban 20 000 hektárt mondhatnak a sajátjuknak) remegtek félelmükben s lovas őröket küldtek ellenük. De a földművesek nem hátráltak meg. Ekkor a lovasok megtámadták őket. Lovaglóostorukkal sújtottak arcukba. Catarina Eufemia is közöttük volt; szép, mint a mondabeli hercegnő. Még alig 30 éves. Büszke tartású, mint országának aszszonyai, akik a fejükön hordják a terhet. Férje szerette őt. Három kicsi gyermeke közül a legkisebb a karján volt. Catarina nem hátrált meg a lovak elől, mert azt akarta, hogy férjének és gyermekeinek kenyere legyen. Mindennapos (átvány, vízhordó kislányok Д Ekkor a zsoldosok elővették a pisztolyukat. Catarina halálos találattól összerogyott, karján kis gyermekével . . . Portugáliában sokezer Catarinához hasonló asszony él, akik országuk állapotán változtatni akarnak. Hogy az ország festői szépsége ne takarja a szabadságától megfosztott nép kizsákmányolását, azét a népét, amely a Salazar diktatúra közel negyven esztendeje óta kimondhatatlan nyomorban él. Ez Portugália: 60 fürdőhely, amelyeket legnagyobbrészt a gazdag külföldiek keresnek fel, narancsligetek, paratölgy erdők (a világ parafatermésének 52 %-át adják), sertéscsordák, kikötők, ahol a parti halászat ősrégi módszer szerint történik, bárkákkal, amelyeket ökrök ... és asszonyok húznak. A portugál nők életkörülményei nagyon mostohák. A terhet fejükön hordják és gyalog bandukolnak a szamár mellett, amelyen férjük, fiuk vagy fivérük ül. A portugál nő férje mögött áll, míg az a szántóföldön ebédjét fogyasztja és azt eszi, amit a férje meghagy. Bére még férjének nevetségesen alacsony bérénél is kevesebb. Egy férfinak a napi béréből gyakran egy kiló sózott, vagy többszáz éves módszer szerint a napon szárított halra sem futja, ugyanarra a halra, amelynek Portugáliában 365 féle elkészítési módját ismerik. A coimbrai egyetem diákjai, hosszú fekete lepelben, lapos sapkával bandukolnak esténként a csillagos ég alatt. Itt, ott egy gitár szólal meg; mennyi keserű vágyakozást fejez ki daluk. Vágyakozást a gondolatszabadság, más élet után. Az európai országok közül Portugáliában a legmagasabb az írástudatlanok száma. Óriási pompa, amikor az angol királynő látogatóba érkezik. És óriási ellentétek. A nyomornegyedekben helyszűke miatt az utcán alusznak a szerencsétlen nincstelenek. A nagyvárosokban gyönyörű új épületeket emelnek — csak éppen két-három családnak kell összetennie a pénzt, hogy a lakbérre fussa. A népünnepélyeken színpompós nemzeti viseletben vidáman vesz részt ez a büszke nép, amely kifelé nem mutatja búját-baját. De jókedve mögött ott rejtőzik a tragédia. Ez az ország a gyarmati elnyomás utolsó bástyája. De nem marad mindig így. . ., mint ahogy Salazar diktatúrája sem tart örökké. Átvéve a ,,Frauen der ganzen We!t"-ből Fordította: Dr. Bertha Géza I j Д • Ш u. О К N N Ю ос ч<с N #» tu a. z о "2 Napfényes földgolyónkat Fenyegeti a dörrenő Atom. Ki a felelős Mindezért?! Ne hallgassuk el A nevét. Hát megtörténhet, Hogy a nap Megvakuljon a bíbor Füstben?! Hogy hamu Rakjon tornyot Az egekben?! Világ népei, Ne hagyjátok, hogy rászedhessenek Világ népei! Európa és Amerika népei, Az igazságot Nem kell szépíteni. Szívetekben, Tudom, Hogy hisztek. Szivetekben, Tudom, Hogy vélünk vagytok. Ne épülhessen Gát miközénk; Londonban, Delhiben, Detroitban Álljatok talpra Termetnyi nagyságtokban, Megkettőzve erőtök! Hát megtörténhet, Hogy a nap Megvakuljon a bíbor Füstben?! Hogy hamu Rakjon tornyot Az egekben?! Világ népei, Ne hagyjátok, hogy rászedhessenek, Világ népei! — Nem hagyják A föld népei Becsapni már maguk. A dalnál s a kürtnél is Csengőbb az igazuk! — Hadd ébredjen fel A favágó —, Visszhangozzák A népek Nerudát. Határa Nincs a dalnak. Ki a szűk tömlöcökből! A sok-sok évszázad Dala Legyőzi végképp a halált! A Szahara —] < H N О О ш ос О Z < Üdítő vízre vár, S a Pamir jégmezői Terrtfékeny sugarakra. — Világ népei Zárkózzatok fel, Világ népei! S nem csap ki többé A vak hullám, És nem nyitják ki Torkukat az ágyúk, Örökös lesz a napfény. Halljátok, Emberek?! Ö-O ТЭ £ c-a >-C £
