Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-09-19 / 19. szám
4 A Sitno alatti nemzetközi pionírtáborban a csehszlovák gyerekekkel együtt felejthetetlen szünidőt töltött sok angol és holland tanuló is. Pionírjaink gondoskodtak arról, hogy a külföldi gyerekek ne csak hazánk természeti szépségeiben leljék örömüket, de népünk vendégszeretetéből is ízelítőt kapjanak. Felvételünkön a csehszlovák úttörők az angol gyerekek fogadására készülnek. (CSICSAI HONA, Sitno) ARANYLAKODALMASOK Nagy napja volt augusztus 25-én a Mészáros házaspárnak. Aranylakodalmukat ünnepelték a bratislavoi III. körzeti (vinohradyi) Nemzeti Bizottságon. Ebből az alkalomból ellátogattunk hozzájuk, hogy kicsit elbeszélgessünk velük ötven éves dolgos életük eseményeiről. Szerény tábla díszíti a brotislavai Karpatská utca 3. számú ház kapuját: Kerületi szülésznő. Hozzá igyekszünk, mert itt lakik Mészáros néni, városunk egyik legrégibb szülésznője. Csöngetésünkre fürge léptek zaját halljuk közeledni. Hogyne jönne fürgén, amikor foglalkozásánál fogva hozzászokott a sietéshez, hiszen nem tudja, nincs-e rá sürgősen szükség. ^L0ur<$- ^faßurd^ 1912-Eő’h~'r)V>eni,f&ikez. Eleinte férje keresetéből éltek, de az évek folyamán nőttek a gyerekek és a kereset nem volt elegendő 3 gyermekük nevelésére és iskoláztatására. Ekkor Mészáros néni elhatározta, hogy szülésznő lesz. 1922 szept. 22-én megszerezte az oklevelet. Számoljuk az éveket és rájövünk, hogy tulajdonképpen egy hónapon belül két, életreszóló esemény évfordulóját ünnepli. 40 éves az oklevele. Azóta állandóan dolgozik, fáradhatatlanul. 1952 óta kerületi szülésznő. Elmondja, hogy 1580 emberpalánta születésénél segédkezett és kb. 35 000 látogatása volt leendő és gyermekágyas anyáknál. Férjéről sem szabad megfeledkeznünk, aki ma már nyugdíjas, de teljes 41 évig dolgozott a bratislavai gőzfürdőben, ugyanannál a gépnél. Szaktársai körében közmegbecsülésnek örvendett. A kettős jubileumhoz szívből gratulálunk. GÜNTHER E. benne. Becsületességével, szolgálatkészségével nagy szeretetre, megbecsülésre tett szert, mert olyan ember, aki soha egy percre sem felejti el, hogy a népet szolgálja. Este, amikor hazafelé tart, mindenkihez van еду-két jó szava. Ezért aztán bőven akadnak olyanok, akik tanácskéréssel fordulnak hozzá. A legtöbben Eszter néninek szólítják. Amikor a hancúrozó gyermeksereg meglátja a közelgő, mosolygós gyermekbarátot, azon nyomban vége szakad a játéknak, szeretettel veszik körül Eszter nénit. Mindenki ismeri. Nappal az üzletben, este a fiatalok körében, a Csemadokban, a nőbizottság ülésein vitatja a falu népének ügyeit, problémáit. De ott volt a szövetkezet földjein is, elsőként ajánlotta fel segítségét az aratási munkákban. Fáradhatatlan aszszony, aki nagy elismerést és tiszteletet érdemel. ZELENÁK ISTVÁN ESZTER NÉNI Arca mindig derűs, mosolygós. Soha sem látod rajta, hogy fáradt vagy rossz hangulatban van, mert az otthoni gondokat maga mögött hagyja. Reggel, amikor kilép a kapun, már csak a munkájának, meg a vásárlóknak él. S ómig az üzlet elé ér, talán százszor meghányja-veti, mit hogyan tesz majd, hogy hiba ne legyen, hogy a vevő elégedetten távozzon, megtalálja, amit keres. Mert bizony sok függ a jó üzletvezetőtől. Galiczki Jánosné tíz éve óta vezeti a pribenlki Fogyasztási szövetkezetei. S ez alatt az icTő alatt, a vásárlók a legszebb szocialista embertípust ismerték meg TRAKTOROSLÁNY Tóth Magda még csak húsz éves. De már megérdemli, hogy ne csak a falujában, máshol is megismerjék a nevét. 1942-ben született, özvegy édesanyja nevelte fel. Iskolái elvégzése után, 14 éves korában az állami szőlészetben kezdett dolgozni. Már ekkor nagyon szerette a gépeket, s az volt a vágya, hogy valamikor ő is traktoros legyen. 1961-ben el is végezte a traktorvezetői tanfolyamot, azonban munkahelyén nem volt kilátás arra, hogy egyhamar traktorra ülhessen. Gondolkozott, mit tegyen. Elhatározta, hogy a helybeli szövetkezetben próbálkozik. Lecky Lajos, a szovmecrnmuratora talált is s\gmdnb*$vJtrvnustrált öreg troktöh azjépbbe/ volt javításban, тиТЬ muuktfían, Így Magda vágya csak részben teljesült. Mire eljött a tavasz, végre olyan traktorra ülhetett, amellyel dolgozni lehetett, csatasorba állni a férfi-traktorosok mellé. Az aratásban Lecky Vilma kisegítővel aztán Tóth Magda megmutatta, hogy nemcsak szereti a gépet, dolgozni is tud vele. 134 hektáron aratta rendbe a gabonát. Napi 12—13 órát dolgozott. Mikor learattak, teli zsákokat fuvarozott a cséplőgéptől a raktárba. A salovi szövetkezetben az aranyszínű tarló még szántásra vár. Még földben a cukorrépa és sárguló szemeket érlel a kukorica. Magdára új feladatok várnak, ő húsz évének lendületével néz eléjük, derűs örömmel hiszen olyan munkát kell végeznie, amit nagyon szeret. SÜMEGH LAJOS, Levice DRAGA KALAND Habár a turistafelszerelés — sátortól a felfújható matracig és hordozható gázfőzőig — nem is kerül kevésbe, a szenvedélyes természetimádók, — ha apránként is —, lassacskán mégis csak felszerelik magukat. Nagyobb városaink állomásait a hétvégén a turisták százszámra lepik el hatalmas hátizsákjaikkal, sporttáskáikkal. Tömegesen utaznak ki a zöldbe, menekülve a forró aszfalt, a szürke füstfelhők és a fekete korom borította utcák világából a zöld erdők ózondús hűsébe. Különös turistaszenvedély fütötte a raéai Milan Vareékát, Karol Zachardot, Stefan Polakoviéot és Jozef Michaloviéot. A négy jómadár főleg éjszakánként járta a Kis-Kárpátok berkeit. Ezelőtt két évvel, egy szép májusvégi napon eszükbe jutott, hogy viharkabátokra volna szükségük. Nem sokat teketóriáztak. Az éjszakai órákban kiválasztottak maguknak egy sátrat, melynek színét megfelelőnek találták a kívánt kabátokhoz. A négy siheder megfogta a sátor négy cövekét — s mire a bennalvók felébredtek, már csak a csillagos ég volt a fejük felett. Amikor kiabálni kezdtek, Vareéka és Michalovié egy-egy lövést durrantottak a levegőbe, hogy még véletlenül se hihessék a károsultak, hogy netán viccről van szó. Evés közben jön meg az étvágy, szokták mondani. No meg a szabad ég alatt. Egy év múlva ismét az erdőt járták „barátaink“. Most ennivalóra kaptak étvágyat. Vareéka előbb körülsettenkedte a táborhelyet, megismerkedett a táborozókkal, majd eltűnt, hogy helyette három barátja jelenjen meg, fekete kendővel arcuk előtt. A revolvert, meg valamiféle kardot úgy tartották kezükben, hogy a megtámadottak jól láthassák a fegyvereket. A zsákmányolt konzervekhez még egy pokrócot is követeltek, hogy legyen mibe csomagolni... ^ Úgy látszik, hogy a négy fiatal kalandor tökéletes turistafelszerelé^hez már csak egy bogrács hiányzott. Egyszer észrevették, hogy az egyik kivilágított sátor mellett egy szép üst fekszik. Vareéka, a pisztolyos, két lövést adott le a sátor felé, úgy, hogy a golyók súrolták a sátor tetejét, azután a levegőbe lőtt, majd a megriasztott társaságtól pálinkát zsaroltak ki, és szokásuk szerint a bográcsot is elvitték. Az idén májusban ismét „kirándulásra“ indult — ezúttal csak három a jómadarak közül. Pisztollyal és két katonai puskával felszerelve. Állítólag csak a töltényeket akarták kilövöldözni valahol az erdő mélyén. Jól tudták azonban, hogy mi vár rájuk, ha meglátja valaki őket a fegyverekkel. Ezért hát amikor váratlanul szemben találták magukat egy csapat fiúval, felszólították őket, hogy maradjanak egy csoportban és forduljanak el. Féltek ugyanis a felismeréstől. Mikor a csoport az első felszólításnak nem tett eleget, kétszer a levegőbe lőnek. Ettől a társaság egyik tagja, Peter Pisuth úgy megrémült, hogy szaladni kezdett az erdő felé. Vareska észrevette, lámpájával rávilágított és olyan szerencsétlenül lőtt rá, hogy a fiú egy hónapig nyomta az ágyat. Hol vannak már azok a hősök, akik Teli Vilmost játszva, alma helyett sátorlapokat lőnek át hajszállal az emberek feje fölött? Hová tűnt a három sobrijóska, akik mit sem sejtő sétálókba kötnek bele és nyúlnak nézik a fegyverük elől menekülő embertársukat? Mint ázott madarak, szerényen, szinte sajnálatra méltóan állnak bíráik előtt. Szánják, bánják tetteiket, fogadkoznak, hogy megjavulnak. Csak egy kérdésre nem tudnak kielégítő választ adni. Hogy miért kellett fegyverrel a kezükben megszerezni azokat a tárgyakat, amelyeknek megvásárlására minden nehézség nélkül telt volna keresetükből. Mert mind a négyen dolgoztak — és jól dolgoztak! Kalandvágy — ez az egyetlen magyarázat. Talán kalandvágyukra magyarázatot adhatnának még azok a koszos, ezerszer elolvasott, padlásokról és poros szekrényfiókokból előkotort rossz és veszélyes regények is, amelyekkel még ma is találkozunk néha fiatal, kiforratlan gyermekemberek kezében. A ponyvairodalom adta az ötletet ennek a négy, jobb sorsra érdemes fiúnak is, hogy fekete kendővel arcukon törjenek embertársaik életére. És most fizethetik a drága, de igazságos tandíjat. Vareckát 2 évi, Zachardot 14 hónapi, Polakoviéot egy évi és Micmloviéot 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte a minap a bratislavai járásbíróság. (EAS) 18
