Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-09-05 / 18. szám
LOi 2“ V ш Л ^ s£ü Ш J4 си 'V ш V U Л kisgyermekkort 2 évtől 6 éves korig számítjuk. Ennek az időszaknak nagy jelentősége van a gyermek emberré fejlődése szempontjából. Ez alatt az idő alatt tanul meg járni, enni, beszélni, gondolkozni, játszani,stb Most kapcsolódik be élete első közösségébe, a családba, most kell megtanulnia beleilleszkedni a közösségi életbe. A kisgyermek nevelése szempontjából nagyon fontos a rendszerességre való nevelés. A reggeli felkeléstől az esti lefekvésig minden meghatározott időpontban történjék a gyermek életében. ÉTKEZÉSEK A kisgyermek étkezése történhet a felnőttekkel együtt, vagy szobájában, kisasztalnál külön. Öt étkezés (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora) ebben a korban az általános. Ha rossz evő a gyermek, a mellékétkezéseket (tízórai, uzsonna) kihagyjuk. Reggeli: általában 2 dl tej, kávé, vagy kakaó, mely mellé vajaszsemle (lekvárral, mézzel) vagy vajas, szalámis, sonkás zsemle, illetve kenyér adható. Tízórai: gyümölcsből áll (alma, narancs, őszibarack, paradicsom). Ebéd: a felnőttek ebédjének megfelelően állhat levesből, húsból, főzelékből, tésztából. A kisgyermeknek — növekedése folyamán — sok fehérjére van szüksége, ezért egy héten legalább ötször adjunk neki húst, illetve tojást. Kétszer egy héten a húsétel helyett tészta (sonkáskocka, sajtosmakaróni) adható. A sütemények lehetnek piskótatészták lekvárral vagy csokoládéval és kelt tészták (bukta, fánk). Uzsonna: kávé, kakaó vagy tea vajas, illetve zsíros kenyérrel. Vacsora: a gyermek ízlésének megfelelően tejbegriz, tejberizs vagy felvágott (szalámi, párizsi, vagy sonka) esetleg meleg étel adható. Sokszor halljuk az anyukáktól, hogy szeszes italt adnak gyermeküknek („hiszen az nem árt!4') Ez teljesen helytelen, mert az alkohol, különösen a tömény italok ártalmasok a fejlődő gyermeki szervezetre, főleg az idegrendszerre. Természetesen nincs kifogásunk az ellen, hogy néha, családi ünnepek alkalmával egy-egy korty borral megkínáljuk a gyereket is. Sőt étvágytalan, sápadt gyermeknek sokszor orvosi rendeletre is adunk délben és este еду-két ujjnyi vörösbort, de általában ne itassunk a gyermekkel szeszes italt! Fontos, hogy megfelelő fehérje és vitamin jusson a gyermek szervezetébe. Az ételt apróra vágva adjuk a gyermeknek. Szükséges, hogy fogait erőteljesen használja. A fogmosást két-három éves gyermekeknél már elkezdhetjük. A gyermek saját maga tartsa tisztán fogmosópoharát, fogkeféjét. Eleinte csak este, nagyobb gyermeknél reggel és este végeztessünk fogmosást. ALVÁS A kisgyermeknek napi 14—15 órai alvásra van szüksége. Ebből az éjszakai alvásra 12 óra, délutáni alvásra 2—3 óra jusson. A gyermek idegrendszerére rendkívül káros, ha a szülők esti programjában részt vesz és másnap kialvatlanul kezdi a napot. JÁTÉK A gyermek életében döntő szerepe van a játéknak. A gyermeknek a játék azonos értékű a felnőtt munkájával. Nagyon fontos szempont, hogy a gyermek tanuljon meg egyedül játszani. Az a jó játék, ami a gyermek fantáziáját foglalkoztatja, kézügyességét növeli, figyelmét leköti. Nem mindig a drága játék a legjobb! Néha egy üres doboz vagy egy rongybaba jobban elszórakoztatja őket. Két-három éves gyermeknek jó szolgálatot tesznek a különböző építőkockák, madzaggal húzható játékkocsik és állatok, labdák stb. A kislányok és a kisfiúk is szívesen ejlátszanak babával. A baba legyen könnyen mosható, törhetetlen és lehessen öltöztetni, vetkőztetni. A különböző, fából, műanyagból, gumiból készült törhetetlen és könnyen tisztítható állatokat is szeretik a gyerekek. Ebben a korban már szívesen hallgatnak az apróságok éneket, verset; egyszerűbb dalocskákat, verseket meg is tanulnak. Célszerűek a színes képeskönyvek, a képekből és a hozzájuk tartozó rövid versekből a gyermek sok új fogalommal ismerkedik meg. 36 csúnyán elmérgesedett. Saavedrának sikerült előttünk eltitkolnia fájdalmát és lázát. Sebésztjeink közül három meghalt. Saavedra segített, amíg bírta. Aztán összeesett. A nyolcadik napon már halott volt. Én a kétségbeesés ellen már fel voltam vértezve. Átvettem helyette a vezetést. A 'vidéket egész jól ismertem. Mint kamasz, itt töltöttem néhány évet. A múltam olyan távol esett tőlem, mintha egy vadidegen emberé lett volna. Most azonban hasznomra voltak tapasztalataim, megbeszéltem barátaimmal, hol tudnánk legjobban elbújni, mely utakon tudnánk a partizáncsoportokat elérni, vagy mely falúkon keresztül tudnánk hadseregünkhöz jutni. Először egy egészségügyi katonát küldtem ki puhatol ódzni. Azonban nem jött vissZa.Nem tudom mi lett vele. Három katona megszökött tőlünk. Mivel róluk sem jött hír, egy másik betegszállító is elhagyta a búvóhelyet, de ő már beleegyezésemmel. Rögtön visszatért. Be voltunk kerítve fallangistákkal, de a hozzánk vezető utat még nem fedezték fel. Talán elfogták a három sebesültet, talán veréssel valamit kiszedtek belőlük, de pontos adatokat nem tudtak meg. Kicsire apadt csoportunk kivárt még néhány napot. Halálfélelem, kétségbeesés, nyugalom és biztonságérzés között hányódtunk. Űjra és újra elképzeltem, hogyan cselekedett volna Saavedra a helyemben. Ezzel sarkalltam társaimat is, magamat is a kitartásra. Fáztunk és éheztünk, a bizonytalanság emésztett bennünket, a veszély hol túl éberré, hol fásulná tett. Üjabb négy sebesült halt meg karjainkban. Az emberek legnagyobb része ki volt merülve, beletörődött sorsába és csak azért engedelmeskedett az utasításoknak, mert támaszt érzett bennük. A többiekben a legkisebb parancs is ellenkezést váltott ki, mert nekik meg éppen az adott némi biztonságérzetet. Három ember éjjel nappal imádkozott. Kettő hangosan kezdte szidni a köztársasagot. Elátkozták a sorsunkat. Az egészségügyi katona és Lupe nem hagyták el magukat, beosztották a készletet, kötöztek, csillapítottak, megmagyarázták a vereség okait, céljainkat, reményeinket. 1A Folytatjuk 33 Antonio egyike volt azoknak, akit mindannyian a szívünkbe zártunk. Mindenkit olyan figyelmesen meghallgatott, mintha nagyon fontos lenne számára, hogy alaposan megismerje, akár Patnak vagy Renéenek, akár Lahn-Sinak vagy Olafnak nevezték. Előbb Janekhez fordult, aki vele szemben ült, majd így szólt: Igazad volt, amikor azt mondtad, az különbség, hogy az ember beleszületik-e ezekbe a dolgokba, vagy maga veszi magára a felelősséget. Már az'első naptól kezdve részt vettem a spanyol polgárháborúban, azonban csak a vége felé jutottam hozzá, hogy saját belátásom szerint cselekedjek. Orvos-családból származom. Habár apám sokat adott a származására és büszke volt pácienseire, a nemesekre és a magas méltóságot viselő papokra — már az apja is ugyanezeknél volt háziorvos — mégis megengedte nekem, hogy az első két szemesztert egy Saavedra nevű professzornál végezhessem. Ez a tanár ugyan a mi körünkben hírhedt volt republikánus meggyőződéséről, azonban ismert sebész volt. Ez volt az én szakom is, ebben kellett magamat tökéletesítenem. Kezdetben úgy éltem az idegen egyetemi városban, mint egy szerzetes, csak könyveimmel és betegeimmel törődtem. Semmi szükségét sem éreztem a barátoknak, a diákösszejövetelekről is távol maradtam. Üj tanárom iránt azonban rögtön erős vonzódást éreztem. Előadásai az életet jelentették számomra, operációi viszont a tudás forrását. Nemsokára felfigyelt rám. Gyakran találkoztunk. Számtalan kérdést intéztem hozzá, amire ő nyugodtan megfelelt. Sose kérdeztem tőle, hogyan gondolkozik a szociális kérdésekről, holott ő ezt állandóan beleszőtte a beszédébe, ha a betegségek eredetéről tanított. Nevelésemre ugyanannyi türelmet fordított, mint betegei gyógyítására.' Apám leveleiben állandóan figyelmeztetett arra, hogy tanulmányaimon kívül ne érintkezzem Saavedrával. Ez azonban lehetetlen volt. Bár apám mind jobban sürgette, sőt, a végén meg is parancsolta hazatérésemet, tanítómnak már nagyobb hatása volt rám, mint a figyelmeztetéseknek és a parancsoknak.
