Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-09-05 / 18. szám
Egy porszem napfény útját! Felépült a hodejovi kilencéves lapfokú iskola. te IGAZI ÉPÍTŐK — Aztán nehogy lerúgjátok a falat tízpercben! Vigyázzatok a padokra. A papucsot pedig húzzátok fel, mert a cipő felkarcolná a parkettet! Szépen viselkedjetek, nehogy betörjétek az ablakot. Ilyen és ehhez hasonló figyelmeztetések kísérték a gyerekeket az új iskolaév első napjaiban a hodejovi iskola felé. Pedig talán felesleges is volt a figyelmeztetés, hiszen a gyerekek maguk is féltik, kímélik az új iskolát, amely szüleik gondoskodása, szeretete segítségével épült fel. Már tavaly szeptemberben készen kellett volna lennie. 1960-ban rakta le alapjait az építkezési vállalat. A szülők aggodalmas szemmel figyelték, hogyan készül az alap, épülnek-e a falak. Hiszen amellett, hogy gyermekeik tizenhárom tantermes, napfényes, új iskolájáról volt szó, az államadta építőanyag sorsa, felhasználása is izgatta őket. — Nagyon lassan dolgoznak a kőművesek — elégedetlenkedtek az építkezési vállalat dolgozóinak munkáját látva — segítsünk nekik. — Nem kell a segítség — utasították el ajánlatukat az „illetékes építők” — bírunk vele magunk is. Azonban hiába jött el 1961-ben szeptember, október, — még a december is csak félig kész épületet vont be dérrel. Nem bírtak vele mégsem — vagyis nem akartak — az „építők”. Nekik másfajta építés volt a sürgős. Az, amin munkaidő után feketén dolgozhattak, az építőanyaggal is jobban tetszett volna nekik „spekulációs célok” érdekében dolgozni. A lakosság, a szülők azonban úgy törődtek az államadta építőanyaggal, mint a sajátjukkal. Számontartották a téglát, a cementet. Jozef Krnác, a HNB titkára a falu lakosainak helyeslésétől kísérve végül is a felettes szervek ellenőrzését kérte. Tisztázódtak a dolgok, a lemaradás okai és végül megindulhatott a rendes munka. A lemaradást behozni azonban nem volt könnyű — úgy látszott a gyerekek még az idén sem köszönthetik új iskolában a szeptembert. De szót kértek a szülők. A hodejovi, a gemeréeki, blhovcei, a Cierny Potok-i, konrádovcei édesanyák, édesapák, akik minél előbb szerették volna gyermekeiket olyan napfényes, tágas új iskolában látni, amilyenbe a környékbelitanulóifjúság jár. A szülői munkaközösség tagjai, a nőbizottságban dolgozó asszonyok, szövetkezeti tagok és ipari munkások kérték a nemzeti bizottságot, szervezze meg brigádmunkájukat, hogy ne pocsékolódjék feleslegesen az építőanyag, hogy minél előbb kitárhassa kapuit az új iskola. Ifjabb és idősebb Tóth József, Chovan András, Duráfková Mária, GorászJúlia.Gyurgyík Jolán hordta a maltert, adogatta a téglát, Miklovics Etel, a nőbizottság elnöke, Ternóczky Erzsébet, két kislány édesanyja is kivette a részét a munkából, tisztította az ablakokat, mosta a folyosót. Tíz-huszonöt — néha huszonkilenc — brigádos váltotta egymást naponta az építkezésen. Esős időben éppúgy mentek mint kapálás után, vagy az aratástól kifáradva, a főzés, mosás mellett ez volt az első — hogy minél előbb felépüljön. Sokszor ott csetlettek-botlottak mellettük a gyerekek is, akikre máskor talán rászóltak volna — ne lábatlankodjatok itt! Most hagyták, hadd cipeljék a téglát — majd jobban megbecsülik. És a téglából, cementből — meg a sieretetből, gondosságból elkészült a tudomány új palotája. Idegen szemnek nincs semmi különös rajta. A gyermekeknek mégis kedves és meleg, mint az otthonuk. Szüleik két keze úgy építette, — jaj, az udvarán egy otthagyott kőben meg ne botoljék a lábuk, a kiálló drót meg ne tépje ruhájukat. » -4 Nyugodt büszkeséggel tekintenek a csillogó ablakszemekre, amely mögött fiaik, lányaik hódítgatják a tudomány új területeit. Nemcsak gyermekeiknek szereztek örömet, hanem példát mutattak emberségből, szorgalomból és abból a nagyszerű fogalomból, amelyet úgy hívnak: szocialista hazafiság. Harasztiné M. E. — Látjátok, azt az ablakot keli még megtisztítani. Foto; SMOTLÁK
