Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-09-05 / 18. szám
nyaralóház? Találtak megoldást Bár az Elektrosvit már |ó néhányszor bővítette bölcsődéjét és óvodáját, — a jelentkező mindig több volt, mint a férőhely. Új épületre egyenlőre nincs kilátás, számba vettek hát minden lehetőséget, hogyan lehetne megoldani azt a problémát. Végül is az igazgató elvtárs javaslata nyerte el a legnagyobb tetszést: egyelőre rendezzenek be a parkban egy fa vikendházat, amely ha nem is a legeszményibb megoldás, de 50—60 kis lakónak jelent majd férőhelyet, s ugyanennyi édesanyának munkábalépést. Csakhogy a határidő! Sem pénzben, sem szakemberekben nem bővelkedtek, már pedig az alap komoly kőművesmunkát igényelt s az egész összeállítás, berendelés sem néhány nap munkája. Dehát probléma ez az Elektrosvitben, különösen most, amikor a pártkongresszus tiszteletére tett vállalások időszaka csúcsosodik? Minden nap két férfi végez brigádmunkát a kőművesek mellett. S nemcsak olyanok, mint AndriSz elvtárs, aki itt szeretné elhelyezni kicsijét, de §tefula mérnök és a többi nagygyermekes, vagy gyermektelen dolgozó is olyan hévvel rakja a téglát, mintha kizárólag az 6 ügyéről lenne szó! S ha ez kész lesz, az asszonyok jönnek a sorra.fiájuk várnak a belső és tisztítási munkálatok, — erről már Stefanoivfné gondoskodik. Nem mintha a saját gyermekéről lenne szó — lánya már az orvosi egyetem hallgatója — de az üzemi bizottságban az ő feladata az anyáról és gyermekéről való gondoskodás. S mivel ő meg az 56 tagú brigád tagja, hol találna nagyobb megértésre, mint saját munkahelyén? Kétszáz brigádórát dolgoznak le az óvoda munkálatainál. Sárikát Moszkvába küldik — Ilyen hát a mi brigádunk, nem csinálunk semmi különöset — mondja Bednárikné, a brigádvezető és nem állja meg, hogy meg ne ismételje: jó dolog ez a brigád! De amikor Béták mester egy bizonyos lapot üt fel a naplóban, elpirul és szép fekete szemében mintha könnycsepp ülne. Nem, nem fog most sírni! Örömükben akkor sírták el magukat, amikor Veres elvtárs áprilisban meglobogtatta a műhelyajtóbah a levelet: ,.Asszonyok, lányok, szocialista munkabrigád lettünk!” De nem lehet meghatottság nélkül olvasni azt sem, hogy a brigád minden egyes tagja 4—8 órát dolgozott le azért, hogy a brigádvezető Moszkvába utazhasson. Látni, hallani és visszatérve még jobban szervezni a munkát, a brigád életét. Sárika tehát készül. Szeptemberben indul. Nem tudni, hány üdvözlő lapot küld majd az otthoniaknak, de az első biztosan annak az 56 tagú nagy családnak szól majd, melynek minden hozzátartozója megérti-, mit jelent azon a messziről jött lapon álló rövidke, szívből jövő szó: köszönöm! ÚJVÁRI MAGDA Vlf Ax egészségügyi torna elmaradhatatlan. 1. Nyitro» Marika, a brigádvezető helyettese. 2—3-4: A diákotthonok számára készülnek a krém-zöld színezésű ügyes olvasólámpák* Fényképezte: Fr. SPAŐIL A malacok gondozását végző asszonyok sem maradnak adósak vállalásaik teljesítésével. Azt ígérték, átlagosan 13 malacot választanak el egy kocától évente. Amikor itt tartottunk a vállalások ellenőrzésében, ezzel rukkoltak ki: — Nem 13, hanem 14 malacot választunk el kocánként! A baromfiállományunk ugyan nem valami jó, de tojásfelvásárlási tervünket azért idő előtt teljesítjük. Hiszen évente nem kevesebb, mint 500 darab tojás a hozamuk hektáronként. Jólesett a beszélgetés munkánkról, amelyet jól végzünk. Szó szót követett. Az idősebbek fiatal korukra emlékeztek, az akkori életre, amit össze sem lehet hasonlítani a maival. Mert valóban irigylésre méltó az életünk. A falunk, akár egy szép kert. Tele fával, virággal, gyönyörű házakkal. A lakásokban televízió, modern bútor, hűtőszekrény, mosógép. Annyi a motorkerékpár, hogy meg sem lehet számolni. Már csak egy valami hiányaik. A kultúrotthon. De jövőre annak az építését is megkezdjük. Azon leszünk, hogy minél hamarább felépítsük. Bizony, öröm számunkra, hogy szocialista társadalomban élhetünk, ahol a dolgozó ember mindent elérhet, amit csak akar. Köszönettel és hálával tartozunk érte pártunknak. Közöttünk kevés a párttag. De annál többen neveltünk gyermekeinkből kommunistát, akikből a pártjnevelő erejének segítségével olyan emberek válnak, akikre büszkék lehetünk. Ezért a célért, a szebb életért, gyér-: mekeinkért végezzük egyre jobban munkánkat. Hosszúra nyúlt a beszélgetésünk az aratási ünnepély délutánján. Mindent megbeszéltünk, amire a munkanapok iramában nem futja az időből. Azt is, hogy írunk magunkról. Nem azért, hogy dicsekedjünk, hanem hogy a tqbbi szövetkezetben dolgozó asszonyokat is jobb munkára serkentsünk, felhívjuk figyelmüket a vállalások teljesítése ellenőrzésének fontosságára. Hiszen minden adott szó csak akkor válik értékké, ha teljesítik. A Hurbanová Ves-i szövetkezet fejőnőinek „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést viselő munkócsoportja és az állattenyésztési részleg többi dolgozó asszonya Pihenés közben is a munkáról folyik a szó. Fényképezte: LISICKY 5
