Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-09-05 / 18. szám

Peter Coring édesanyja, fia temetésén. A fiatal, mosolygós Peter, aki háborúban született és békeidőben halt hősi halált. A béke és a háború kérdése az, amely minden államot s minden embert foglalkoztat. A béketábor egyetlen vágya, hogy a háborús tűzfészkeket felszámolják. Sokan azt kérdezik — mi az a háborús tűzfészek? Egy nagy bomba­rakomány? Puskaporos hordó? Vagy hogy modernebbül fejezzük ki magunkat — rakétatámaszpont? Igen, ezek mind mind háborús tűzfészkek, de méf ezeknél is veszélyesebbek a fasiszták, a vérre, ura­lomra vágyó emberek, akik hamis szavak­kal, emberéletek kioltásával élesztgetik a tüzet, melynek egyik fészke: Nyugat Berlin Lehetetlen megrendülés nélkül olvasni az NBI híradásait, melyek közük, hogy a fasiszták úgyszólván napirenden követ­nek el provokációkat a demokratikus Berlin ellen. Ilyen provokáció áldozata lett már három fiatal határőr is. — Hallgassuk meg, mit mond Peter Göring hősi- halott édesanyja: — Amikor fiam született, a háború szörnye falta a fiatal életeket. Óvtam minden veszélytől. Elmondtam neki száz­szor, hogy nagy-nagy kincs mindaz, amit mi a Demokratikus Németországáén felé­pítettünk, S ő becsülte is, értékelni tudta, hogy tanulhat a békében dolgozhat. Örök­ké vidám volt. Ezt a békét őrizte, mint határőr, amikor május 26-ár, a Nyugat-Berlin-i övezetből kövekkel dobáfták meg őt és bajtársait, majd az egyik provokátor pisztolyával Péter fiamra lőtt. Megkövesedett bennem már a fájdalom s csak egy kérdés marad előttem, miért provokálnak, miért bűn ezek szemében az, ha valaki nemes és népének jót akar. Előkészített gyilkosság Még egy hónap sem telt el és Reinhold Paul Huhn 20 éves határőrt, az NSZK lakosa, Rudolf Müller bandita meggyilkolta. Egy nappal a Nyugat-Berlin-i polgármester, Brandt uszító beszéde után. Brandt beszéde nagyon hasonlított Himmler és társai beszédéhez, melyből nyilvánvalóvá vált, hogy a gyilkolás a szenátus doktrínája. Igaz, Nyuga­ton is sok befolyásos személyiség úgy nyilatkozott, hogy amit Brandt TŰZFÉSZEK mond, az őrültség! A New York Times-ben Sydney Gruson így ír róla: ,,Brandt erőszakkal olyan helyzetet akar előidézni, hogy a nyugati helyőrség beavatkozhasson. Ha pedig a szovjet csapatok veszik át az NDK határának „ellenőrzését”, akkor szemtől szembe állnak majd a nyugati és szovjet csapatok.” — Ez nem csupán Brandt célja, hanem a többi fasisztáé is. Áthúzott számítás A harmadik keletnémet határőrnek augusztus 20-án oltották ki az életét. A szovjet hősi emlékműnél díszőrséget álló katonákat kövekkel dobálták, plasztik-bombákat dobtakát Kelet-Berlin határán. S a válasz rá? A szovjet katonai parancsnokság megszüntette a berlini helyőrséget és a város parancsnokságát átadta az NDK katonai helyőr­ségének. Most dúlnak-fúlnak a provokátorok, hogy nem sikerül a tervük. Hiszen a Szovjetunió ismét lépést tett a berlini helyzet békés rendezésé­re. Mert a békeszerető demokratikus államok, élükön a Szovjetunióval — amely kész likvidálni a háborús tűzfészkeket — mindent megtesz a feszült nemzetközi helyzet békés rendezéséért és a leszerelésért. Mert számára a dolgozó ember békés élete többet jelent, mint száz Willy Brandté. -Sze-1 c « fc *3 4) u -« 2 м > • Oo О «о о «V? |S| s-E 2 o 0 *r to . ^ L « CO43 E о о f ■S X m N•0 t S > O-c4« e> l" 5 > о •s- c ffl — JC N =■ « -о T til — e 3 v C <y .a a. о n2-O о я -с Meghalt Sas Andor elvtárs a Komensky Egyetem tanszék­vezető docense, a kiváló pedagógus, irodalom- és történettudós, aki kiapadhatatlan munkakedvvel ne­velte szocialista pedagógus-nemze­dékünket, vette ki részét csehszlo­vákiai magyar irodalmunk fejlesz­téséből. Augusztus27-én, hétfőn búcsúzott tőle tisztelőinek, tanítványainak és munkatársainak népes tábora. Halál óval nagy veszteség ért bennünket, de alkotó munkájának eredménye híven őrzi emlékét. WOLFGANG IMMERWAHR FRANKEL, a Né­met Szövetségi Köztársaság főállamügyésze még néhány napig szabadságon van. Nyugod­tan üdülhet, hiszen jövőjére semmi gondja, habár idő előtt nyugdíjba vonul. Nem éppen önszántából — sőt, ellenkezőleg. Hat hónapja sincs, hogy a bonni kormány kinevezte. Ismer­ve ennek a náci vérebnek múltját, igazán „nyugodt lelkiismerettel” ajánlhatták erre a fontos állásra. Mert Adenaueréknek szüksé­gük van a hozzá hasonló egyénekre. A fontos, hogy,,tapaszta!atokkal”rendelkezzenek! Nos, Frankel igazán megállta volna a helyét — akárcsak a hitleri uralom alatt, amikor is mint helyettes főállamügyész 36 esetben nem­csak halálos ítéleteket hozatott, hanem maga sürgette azok végrehajtását. Erre vonatkozó­lag a Német Demokratikus Köztársaság szolgáltatott megdönthetetlen bizonyítékokat. Bonn már-már készült a megszokott szere­­csen-mosdatásra, a terhelő iratokat azonban nemzetközi bizottság ellenőrizte — és igazolta valódiságukat. Erre Frankéit sürgősen stabad­­ságolták... Mi vár rá? Az ügyének nem lesz folytatása. Semmi baja nem lesz. Vizsgálatot sem indíta­nak ellene Bonnban, bíróság elé sem kerül. Egyszerűen nyugdíjba, vonul, persze teljes fizetéssel párnázott nyugállományba. Mert hiszen a bonni kormánynak valamiként csak le kell rónia „erkölcsi” kötelezettséaeit a hitlerizmus száiláscsinálóival szemben! Nagyzási hóbortjuknál csak ostobaságuk na­gyobb —■ a diktátoroknak, s mellesleg mondva ez töri ki végül is a nyakukat. Ez a meghatáro­zás Francorc is teljes mértékben ráillik. Mert a spanyol diktátor most már véglegesen elhatározta, hogy — az egész nemzet politikai elnémításán túlmenően — elnémítja a katalán nép kulturális megnyilatkozásának utolsó­­hangfószlányait is. Franco gyűlöli a katalánia­­kat, azok viszont őt és egész rendszerét — már a polgáháború óta. Ugyanis 1939 óta tilos az országban a katalán nyelv használata. Se beszélni, se írni, se könyvet, újságot, plaká­tot kiadni nem szabad katalánul. A tilalom ellen vétőre börtönbüntetés vár. így megy ez már 23 éve, s Franco talán maga is elhitte, hogy minden rendjén van Katalániában. Ezért merészkedett rövid idővel ezelőtt Barceloná­ba, ahol is részt vett Maragall, a nagy katalán költő tiszteletére rendezett emlékesten. Amint a diktátor megjelent, a közönség rázendített a katalán nemzeti himnuszra, melyet Maragall szerzett! A rendőrség berontott a terembe, kihurcolta az ünnepély résztvevőit és sorra börtönbe vetette őket. A nyáreleji hatalmas sztrájkok idején a barcelonai diákok katalán nyelven írták tiltakozásukat aziskoiatáblákra, hiszen már anyanyelvűk használata is bátor kiállást jelentett a gyűlölt diktatúra ellen. (se)

Next

/
Oldalképek
Tartalom