Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-08-22 / 17. szám
ROSSZ VAGY IDEGES A GYERMEK? Sokszor hallhatjuk a szülők panaszát: olyan rossz ez a gyerek, nem tudom mit csináljak vele? Akaratos, nem eszik rendesen. Ha valami nem történik a kedve szerint, sir, földhöz vágja magát, stb. Az ilyen jelenség lehet sokszor a rossz nevelés következménye is, de számos esetben az idegesség megnyilvánulása. Tehát nem lehet mindig ,,rosszaságnak” elkönyvelni. Ha az idegrendszer működése hiányos vagy rossz, különféle tünetek léphetnek fel. Például a gyomor sok vagy kevés savat termel. Ilyenkor baj van a gyermek étvágyával. A környezetből érkező különféle ingerek is károsan hathatnak a gyermek idegeire. Például az ijedtség dadogást idézhet elő. A gyermek indulatossága sok esetben ideges jelenség, bár bizonyos mértékig a gyermekkor természetes sajátossága. A gyermekkor leggyakoribb ideges tünete a félelem. A gyermek nem mer egyedül maradni a szobában, nem alszik el sötétben. A félelem keletkezésében jelentős szerepe van a környezetnek és a nevelésnek. Sok esetben a gyermeket elalvás előtt fenyegetik, mesebeli szörnyekkel ijesztgetik, csak azért, hogy minél gyorsabban elaludjon. A gyermek lelkivilágában vagy álmában megelevenednek ezek a szörnyek. Mindez igen káros hatással van idegrendszerére. Különböző szervi ideges tünetek is előfordulnak, például izzadds, hasfájás, fejfájás, reggeli hányinger vagy hányás. A különböző izomrángások (vállrángatás, arcfintor, hunyorgatás, krákogás) is lehetnek ideges eredetűek. Vannak túlérzékeny, nyugtalan, erőszakos, izgága, konok gyerekek, akiknek viselkedése eltér az átlaggyermekétől. Erről a gyermek nem tehet, ez nem „rosszaságból” ered. A büntetés, vagy verés ilyen esetben nem segít, többnyire súlyosbítja az ideges tüneteket. Az idegesség megelőzésének nyitja a nyugodt, megértő környezet, a kiegyensúlyozott családi élet és a helyes nevelés. Ha a szülők maguk is fegyelmezetlenek, idegesek a gyermek jelenlétében, ez semmi esetre sem hat kedvezően a legkisebb külső behatásra is igen érzékenyen reagáló gyermek idegéletére. VISSZÉRTÁGULÁS A visszértdgulások rendszerint alkati hajlam következtében jönnek létre, mert gyakran járnak együtt lúdtalppal s aranyeres csomókkal is. Kifejlődésüket elősegíti az álló foglalkozás, a szoros harisnyakötő viselése is. A terhesség ideje alatt, a vérkeringés fokozottabb megterhelése következtében gyakran észleljük a visszértágulatok kifejlődését. Kezdeti állapotában, különösen a terhesség alatt, a baj kifejlődését aránylag könnyen megakadályozhatjuk. Ügyeljünk arra, hogy a lábszár vivőereinek kiürülését megkönnyítsük. E célból el kell hagyni a pangást okozó gumi harisnyakötők, szoros alsó fehérneműk viselését és kerülnünk kell a sok járkálást, a hosszabb ideig tartó álláogdidst. Fekvéskor célszerű a lábfejet párnára helyezve kissé megemelni, hogy a vérkeringés pangásán kissé könnyltsünk. Reggel, még felkelés előtt, az ágyban rugalmas pólyával, a bokától felfelé haladva, a térdig pályázzuk be lábunkat, vagy húzzunk fel hosszú szárú gumiharisnyát. Különösen álló foglalkozásúak viseljék ezt. Nagyon jót tesz, ha napközben több alkalommal 5—8 percig masszírozzuk a lábszárat, bokától felfelé haladva. Ajánlatos a vérkeringés élénkítésé váltakozó hőmérsékletű fürdőkkel is. Ezt reggel és este végezzük olyképpen, hogy egy lavór meleg vizet és egy lavór hideg vizet állítsunk egymás mellé. Еду-két percig áztassuk a lábszárat a meleg vízben, majd rövid időre a hideg vízbe helyezzük s ezt az eljárást ismételjük meg egymásután 6—8-szor. Pihentessük napközben is lábunkat úgy, hogy a cipőt levéve, lábunkat magasabbra feltámasztva, feküdjünk egy negyedóra hosszat. Ha a visszértágulatok már annyira kifejlődtek, hogy súlyosabb panaszokat okoznak, vagy pedig hirtelen mozdulatra vagy ütésre megrepedtek s akár befelé a bőr alá, akár pedig kifelé vérzés indul meg, forduljunk haladék nélkül orvoshoz. Ugyancsak orvos kezelje a lábszáron, vagy bokatdjon keletkezett ekcémát vagy lábszárfekélyt is. A visszértágulatokat súlyosabb esetben injekciókkal, vagy műtét útján gyógyítják. Mindkét eljárással a kifejlődött visszerek jól eltávollthatók, de mivel alkati megbetegedésről van szó, gyakran előfordul, hogy idővel újabb visszerek fejlődnek ki. 32 hajamat, a félelmet, hogy elveszíthetem az állásomat, a félelmet, hogy beteg lehetek és meghalhatok. Meg kell Pali szavát tartanom, hiszen olyan, mintha csak én magam adtam volna. Pali fegyházba került. Nem látogathattam meg. Ahhoz, hogy látogatási engedélyt kapjak, a feleségének kellett volna lennem. Ismeretségünk azzal kezdődött, hogy Pali nekem sok kérdést tett fel. Most én voltam az, aki neki kérdéseket tett fel. Csak ő nem volt itt, hogy felelhessen. Nekem egyedül kellett megtanulnom azt, amiért ő az életét tette kockára, amire épített, amit várt. A röpiratokat mind gyorsan elosztottom, lakásokban és gyárakban. Néha majdnem megszakadt a szívem. De néha diadalt is éreztem, mely mint a villám cikázott át rajtam. Éreztem, Pali büszke, hogy betartottam az ígéretét. Kollégáim engem mindig „a kis Kovácsnak“ neveztek, kicsit gúnyosan, kicsit részvéttel, mert sovány, halvány és kicsi maradtam. Az ügyességem gyorsabban fejlődött, mint a mellem. „Nem is ér fel a két nővéréhez“ — mondták. Ahhoz azonban, amit munkaidőmön kívül tettem, jó volt, hogy olyan voltam mint egy gyerek. Nemsokára összeköttetésbe kerültem Pali barátaival. Egy este megállított az az idegen elvtárs, aki a csomag röpiratot a lakásunkba hozta. Puhatolózott, mi lett a csomaggal. Én megmondtam, hogy szétosztottam. Arcán mosoly jelent meg, ami engem Palira emlékeztetett. Attól kezdve mindig megtudtam, hogy megy a fogságban a dolga, mert az én elvtársaim minden lehető módon behatoltak a börtönbe. Becsempésztek Palihoz egy levelet, amelyből megtudta, mi lett a röplapok sorsa. Mikor a gyárban odadugták azt a cédulát, amit Pali nekem írt, megdobbant a szívem. Aranyos fény csillogott a betűkből: „Kedves Jucim, köszönöm!“ Pali négy évet töltött a fegyházban. Mikor kijött, ott talált minket anyámmal a régi lakásban. Lélekben ezekben az években összeforrtam az ő életével. Mai napig is egy és ugyanazt az utat járjuk Folytatjuk 29 Egy napon így szóltak ifjúsági csoportomban: Ki tud éjszaka a gyár falán átmászni ? Rögtön jelentkeztem. Én! — Mert én voltam a legkisebb. Óriás még ma sem vagyok, de akkoriban még kisebb voltam. Átfértem a tű fokán is. Ha az, amire vállalkoztam, nem is az első volt, amit a pártért tettem, de mégis csak ekkor dolgoztam először önállóan. Vörös zászlónkkal bemásztam a lyukon keresztül a gyár tornyába, egy darab szappant is vittem magammal, hogy a rendőrök lecsússzanak, ha fel akarnának a toronyba mászni, hogy a zászlónkat leszakítsák. — Az őr azonnal riadót fújt. Én azonban visszacsúsztam a falakon és úgy ugrottam le az udvarra, mint a macska. A munkások elbújtattak egy illemhelyre, és mikor szerencsésen hazaértem, nagyapám boldogan hahotázott és azt mondta: Az első alkalommal éppen igy jártam én is. Juci Budapestről. 16 Mikor elértem az előírt kort, legidősebb testvérem, Erzsi, bevitt az Izzólámpa gyárba, ahol ő és középső testvérünk is dolgozott. Megígérte a mesternek, hogy betanít, hogy aztán ha házasságkötése után vidékre megy, átvehessem a helyét. Amit eddig a gyárról meséltek, az csodálatosnak és csábítónak tűnt nekem, mintha egy vad és veszélyes országgal lennének jóviszonyban, mely előlem még el van zárva. Segítettem nekik a mosdásnál és öltözködésnél, ha este teljesen kimerülve hazajöttek, halványan, átizzadt hajjal, mely úgy ragadt a fejükre, mint egy fekete tollazat. Sírtam, ha anyánk megijedt, mert Erzsi köhögött, ő volt hármunk között a leggyengébb, minden télen betegeskedett, mert a fülledt munkateremből kellett kifutnia a fagyba és ködbe. — Ezért küldte őt anyánk egyszer falusi rokonainkhoz, ahol beleszeretett Feri, amit mindannyian nagy szerencsének tartottunk. így ugrottam be testvérem helyére a gyárba, előbb, mintsem sejtettem volna. Nagyszerű dolgokra voltam elkészülve. Azonban elképzeléseim néhány óra alatt eltűntek. Azokat a fogásokat, amelyeket Erzsi mutatott, gyorsan elsajátítottam, hiszen a családban mindannyiunknak ügyes keze van. De arra
