Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-08-22 / 17. szám
Természetesnek veszi az ember, hogy kisebb csalódban kevesebb a gond. könynyebben megoldhatók a problémák. Aki a persei szövetkezetben jár, mégis ennek az ellenkezőjét tapasztalhatja, mert ugye, kivétel mindig akad. A persei közös „családja" csupán 44 tagot számlál, mégis gondokban fő a fejük, panaszra nyílik az ajkuk. Mi is az oka, hogy о 305 hektár földterületen gazdálkodó közös tagjai elégedetlenek egymással is, a szövetkezettel is?- Az asszonyok közt nem lehet igazságot tenni — panaszkodik Nagy László, a szövetkezet elnöke. — A férfi-vezetők kutyába se veszik az asszonyokat — szögezi le a tényállást Nagy Mária, a nőbizottság elnöfcnője és György Jánosné, a vezetőség tagjai. Ezt mondják az érdekelteik, de hogyan látja a kívülálló a perseiek problémáit? A Fil'akovótól néhány kilométerre fekvő Persén (Prsa) csak 1957-ben alakult meg a szövetkezet, akkor, amikor g szomszédos falvakban már túljutottak a közös gazdálkodás kezdeti nehézségein. Ez a késés nem húzódozásból, inkább fontolgatásból eredt, — vajon megéri-e fölcserélni a fil'akovói Kovosmalt biztos kereseti lehetőségeit egy akkor még bizonytalan kereseti forrást nyújtó munka hellyel? A 300 lakosú falu férfijainak, fiataljainak többsége úgy gondolta, nem éri meg. A 7-10 hektáros középparasztok, meg a fil'akovói munkások feleségei mégis úgy határoztak; érdemes megpróbálni, érdemes Bene József, a HNB titkára és Nagy Mária, a nőbizottság elnöke. megalakítani a szövetkezetét. Remélték, hogy egy tag szántott töldön, nagyüzemi gazdálkodás mellett könnyebb lesz a munkájuk. Az első évek szárnypróbálgatásai közben sem ment minden simán. Egyszer a termésre nem volt jó esztendő, máskor a tervezésbe csúszott hiba: de a járni tanuló gyermeknek még elnézik a botlást, hiszen: majd megerősödik, megügyesedik. Csakhogy a környékbeli szövetkezetek közben felnőttek. Innen is, onnan is hozták a hírt: 12 koronás előleget fizetnek, áttértek a szilárd jutalmazásra, tízkoronás volt az éwégi részesedés. Az újság, a rádió is ilyen tudósításokat közölt: A bősi szövetkezetben nem kell kapálni a kukoricát, bevezették a vegyszeres gyomirtást, Pólyánban háromszor sorabofták a cukorrépát - nem okoz gondot a kapálás. A Zlaté Klasy-i szövetkezetben a tagok a ledolgozott munkaegységek arányában kapnak háztáji földet. És a persei szövetkezet tagjai egyre-másra fedezték fel a többi közöshöz viszonyítva kicsi családjukban a hiányosságokat. Persze, azokat a hibákat veszi észre legkönnyebben az ember, amelyek közvetlenül érintik. így kezdődött Persén is a viszálykodás: — Miért vagyunk mi a szövetkezet mostohagyermekei - az összes kapálnivaló ránk vár, a háztájink mégis kisebb, mint a „parasztoké" — mondták az asszony-tagok, akiknek hozzátartozójuk Fifa kován dolgozik. — Ők csak nevetnek, hogy az ő földjükön dolgozunk, mert mi semmit se adtunk a közösbe. — A vezetőség túlnyomó többségét a „prolik" alkotják, akik nem tudnak a földdel bánni — adták meg a lassú haladás okát a vérbeli parasztok, a „földesek". Mi van hát a sérelemkeresés mögött? Ebiben a kicsi szövetkezetben 25 ezer volt a múlt évre tervezett munkaegység. 8 ezer munkaegységgel lépték túl a tervezett keretet Hogy ez az idén ne forduljon elő, megszilárdították a normáikat. Méghozzá a legnehezebb mezei munkákét. Az állattenyésztésben az etetők és a fejők normái pedig majdnem változatlanok maradtak. Ez még nem lett volna ok a méltatlankodásra, ha gondoskodtak volna a répa és kukorica saralbolásáról. De amikor az aszszonyok felvetették, hogy a répában nagy a gaz, azt a választ kapták — persze, jóféle káromkodással fűszerezve, hogy — kár oda gépet, vagy lovat adni, arra valók az asszonyok, hogy kapálják. Egy olyan szövetkezetben, ahol csak a forma kedvéért dolgozik néhány asszony, még kiejthet a szövetkezet vezetője következmények nélkül ilyen meggondolatlan szavakat. De ahol az asszonyok alkotják a> tagok többségét - 36 nődolgozója van a persei EFSZ-nek, - és a vezetőségbe, ha csak a látszat kedvéért tették is — beválasztottak két asszonyt, nem lehet így beszélni — főképpen így bánni az asszonyokkal. A szövetkezet vezetőségének, amelyben a két asszonynak, — Nagynénak és Györgynének is határozott álláspontot kell elfoglalniuk, ha az asszonyok érdekéről van szó, — elsősorban jobb munkaszervezéssel kell megszilárdítania a közös gazdálkodást. Nem altkor takaríthatnak meg munkaegységet, ha alaptalanul szilárdítják — másutt meg lazítják a normát, hanem ha kihasználják gépeiket és minimális emberi munkaerő szükséglettel végzik az aratást, ha többszöri sarabolással megkönnyítik a kukorica és a répa- kapálást, gépesítik a takarmánybetakarítást és az őszi munkálatokat. Az állattenyésztésben pedig súlygyarapodás és hozam szerint mérik a munkaegységet, a zöldségesben is a teljesítményt veszik alapul, nem a ledolgozott órákat Nem ott szorít tehát a persei csizma, ahol ők gondolják, hogy a „prolik és parasztok" nem értik meg egymást. Ha egy-két gazdag tapasztalattal rendelkező volt középparasztot beválasztanak a vezetőségbe, könnyebben megoldhatják a termelésben és a szervezésben előforduló problémákat. Ha jobb kerékvágásba lendül a gazdálkodás, kihasználják a gépeket, a munka nehezét végző asszonyok is megkapják az őket megillető bért, nem panaszkodnak majd, hogy csak ők dolgoznak, a volt középparasztok feleségei nem — hiszen ők, akik dolgoznak kapják a fizetést. És előbbutóbfo akkor az eddig nem dolgozó aszszonyok is rászánják magukat a szövetkezetbejárásra. A sérelemkeresés helyett tehát tettekre van szükség. Ha előbb kezdik el a jó szervezést, a nagyüzemi módon való gazdálkodást, akkor előbb oldják meg a problémákat, s hamarább élvezhetik a jó munka gyümölcsét. Foto: A. Smotlók Harasztiné M. E.- Rajtam nem fog ki a munka - mondja Györgyné, a szövetkezet vezetőségének egyik tagja.
