Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-08-08 / 16. szám

ф

ш

ш I

■ Г

ft/1

írta és fényképezte:

F. SPÄÖL

Alig zárultak be az iskolák kapui, máris fejszecsapások zajától voltak hangosak az erdők melletti tisztások, völgyek. Szakszervezeteink dolgozói építették a tanulóink üdültetésére szolgáló sátortáborokat.

— Amikor mi fiatalok voltunk, ilyesmit nem ismertünk — mondhatnánk. De ki emlegetné most a múltat, azt, hogy már régen volt fiatal! Ki ne fiatalodna meg újra, ifjúságunk dallal és örömmel teli életét látva.

A pionírtáborban való üdülés a legmegfelelőbb ajándék azoknak a tanulóknak, akik az év végén bizonyítékát adták egész évi szorgalmas munkájuknak. Az ott töltött három hét nemcsak a szünidő lerövidítésére szolgál. Nagyban hozzájárul a tanulók testnevelési, honvédelmi, eszmei, esztétikai képzéséhez. Hiszen a pionírláborban pedagógusok gondoskodnak ifjúságunk szakszerű neveléséről.

Milyen elragadóan szép reggelenként, amikor még harmat csillog a réteken, a gyerekeket tornára hívó pionírharsona hangját hallgatni, a gyermekek énekét menetelés közben, vagy este, az elcsendesedett vidék felett a tábortűztől messze szálló dalt. Mennyi vidámság és öröm kísér egy-egy sportakciót, vagy honvédelmi gyakorlatot. De a forró nyárban a legnagyobb örömet talán a hegyi patakbrn való lubickolás jelenti. Milyen boldogan sikongatnak a gyerekek, amikor a kristálytiszta hideg víz első cseppjei lebarnult testüket érik.

Sok örömben van részük pionírjainknak hazánk festőién szép vidékein, s így válnak a pionírtáborok jövendő sportolóink, lelkes hazaszerető turistáink bölcsőjévé.

Elfelejthetők-e a kellemes baráti légkörben eltöltött percek, órák, napok? Nem. Még nagyon sokáig emlékezni fognak rájuk pionírjaink, akárcsak a ,,,Jánosik“-ról elnevezett tábor boldog lakói, akikről ezt a pár sort feljegyeztük és a felvételeket készítettük.