Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-07-25 / 15. szám
Kedves Marika! Nevem, talán nem fog mondani semmit számodra, s ezért egy pár szóval beszámolok kilétemről. Plzen városában telepedtem le, ahol családot alapítottam. Van egy aranyos kislányunk, három éves. Be kell vallanom, hogy komolyabban még nem foglalkoztam a közvagyonhoz való viszonnyal. Nem azért, mert nem érdekel, hanem valahogy nem volt szükségem a magyarázatra. Beismerem, hogy alkalmam lett volna olykor valakit figyelmeztetni, — ne csináld azt, hiszen az köztulajdon! Csak a leveled olvasása után jöttem rá, hogy a köztulajdonhoz való viszonyom még nem idomult a mindennapi életemhez. Nem lopok, nem tépem a várost díszítő virágokat és az önkiszolgáló villamosban sem adok ötven fillér helyett csak negyvenötöt. Azt gondoltam, hogy ez elég. Köszönöm, hogy leveled világosságot hozott helytelen elképzeléseimbe: ha szótlanul nézem a köztulajdon megkárosítását — bűntárs vagyok magam is! Marika, frázisokban nagyon könnyű megmagyarázni a közvagyonhoz való viszonyt: ne lopj, ne vidd haza munkahelyedről a szerszámot, vonalzót, egyszóval a közvagyonnal szemben úgy kell viselkedni, mintha sajátunk volna. Akkor azt hiszem, vigyázunk rá és magunk is tiszteletben fogjuk tartani. A kislányom három éves, amint már említettem és a következő eset történt meg velem: Kislányom, aki Mintán Marika Vásárolni mentünk, én és lányom az egyik önkiszolgáló boltba. A kijáratnál sorfal állt cs mi is beálltunk a sorba. Kislányom hangosan köszönt, majd megrántotta kezem és elég hangosan mondta: — Apu, miért nem köszönsz? Éreztem, hogy pirulok. Nem is tudom, miként vásároltam meg a dolgokat. Már az ajtón kívül voltunk, amikor lányom nagy szemét rámmeresztette és oktatóan mondta, miközben elém tartotta a nyalókát: — Apu, ezért nem adtál pénzt, ugye — és máris rohant vissza az üzletbe. Lányom nem ismeri a pénzt, de az természetes számára, hogy az áruért fizetni kell, számára az is mindennapi, hogy a virágokat nem szabad tépdesni. Gyermekeink, a jövő polgárai, jók, ha mi el nem rontjuk őket. De a jó tanács s a baráti segítség felnőtt korban is elkél. . . Mert ugyan Béla a rossznak csak a határára ért, de innen már csak egy lépés a csalás. Igen, Marika, a közvagyon tiszteletben tartása nem frázis, sablon, ez a viszony az új ember hétköznapja. Bízok abban, hogy gyermekem ezzel a kérdéssel tisztában lesz, de nemcsak ő, hanem társadalmunk túlnyomó része. Hisz ez egyik alapja a kommunizmus építésének. I. Gy. Elején kell a bajt orvosolni Kedves Marika, olvastam leveledet az Ifjú szemmel című rovatban és elhatároztam, hogy én is segítségedre sietek, hiszen ezek a problémák és az ebhez hasonlók ránk, fiatalokra is várnak. Ha jól meggondolom a te helyzeted kicsit bonyolult. Szerintem a te vőlegényed nem követett el súlyos hibát, de még sem cselekedett helyesen. Ezt amint leveledet olvastam, magad is észre vetted. De amint ezt már sok esetben tapasztaltuk, az ilyen dolgok úgy szoktak történni, mint mikor a kicsi gyerek járni tanul, először csak kézen fogva lépked és még így is imbolyog, utána pár hónapjára már szalad is. És ha te nem lépsz közbe, először pár dekával kevesebbet mér, majd ott csal ahol lehet. Ezt nem kell sértésnek venni, ezt csak megjegyeztem, hogy így is történhetett volna a dolog. Kedves Marika, nagyon okosan cselekedtél, amikor tollat fogtál és írtál a „Dolgozó Nő“ szerkesztőségébe. Elején kell a bajt orvosolni. Ettől a hibától hidd el, a te vőlegényed még nagyon rendes ember lehet, ha a tanácsodat megfogadja. H. Éva MENYECSKÉK HAJNAL m Hojnalodik, künn a réten könnyezik a margaréta, gyöngyöt szór a bodzabokor, rubint-felhők hancúroznak, egyberingnak víg karéjba, szoknyájukról hull a fodor. Cicdzik a nap súgóra, aranypelyhet vet a hmbra, fényben áll a falu tornya, kaktfs fújja trombitáját, a lovak is felnyihognak, eb: vakkant a fogyó hoídratiJjjafAtaHHd •Jong a kapu, sir a kútgém. koppon a szó harmatcseppj' Hegnek a friss menyecskék, szemük csillag-sugarával beszövik a párás reggelt, felverik a falu csendjét. Mosolygósak, tejszagúak, két orcájuk csupa rózsa, karjuk teli öleléssel, ringatják a derekukat, mint a fehér gyenge nyírfák; csókot váltanak az éggel. Rezgőcsárdást jár a vérük, barna bőrük megbizsereg, csupa tűz kis labda-mellük, rőt parázson lépegetnek, s a hajnali fuvalomban sisteregve ég a testük. Fel sem száradt még a harmat, de ők már a kapanyelet vállra kapják csivitelve, s ringatózva, incselkedve, hátukon a kis batyuval elindulnak a közösbe. Spécii felvétele 14 Dénes György tty# ЛтЯшпб' &ЫАа{й&МШ' Vécsey Ernő a magyarországi zeneszerzők élgárdájához tartozik. Remek szövegíró is, már pedig kevés zeneszerző dicsekedhétezzelazcdottsággal.Szövegeinek mélysége és logikája megkapó, a szavak és szótagok ritmusa tökéletes összhangban van a zenével. íme, itt a példa. A „Mennyi bajt csinál a szív” című dalt nemrégen hoztam a budapesti rádióból, őszintén ajánlom az üzemi klubok keretében működő énekeseknek és zenekaroknak műsoruk kibővítéséhez. Betanulásakor több figyelmet igényel a középső rész, a tiszta intonáció szempontjából. A kíséretet triolák festik alá. Remélem tetszik majd a dal, érdemes énekelnünk. LAÍSV TÁNC DAL ff Ц J?. J’ 1Г* Meny-nyi bajt esi-nál a szív, ff * if i1 ~~ ------- Las-san gyógyu- ló -Mennyi bajt csinál a szív 0, de kényes, furcsa jó-szag.-----Köny-nyen lobba& Né-ha vá-gya-kozva hív,. OLLÁRY MELÁNIA Ne-ha I jó-ság,----Más-kor el - ta-szít-Cmi г— / - gáz,— / szí -■ Tjt-kon sír-ni meg-ta-nit,-6 a fisz - ta A-míg tart a szerecsu-pa láz, Csu-pa lob-banás és-jál vi- gyázz hamu jég. Meny-nyi bajt csinál a szív,lesz — a pa-rá-Mé - qis mindent tó-le TÖb-bet ér-de - mel. -: hi-de-gebbminta Né - ha dé - del - get - ni Meny-nyi bajt esi - nál Ne-ha dé-del-get-ni kell,-Né-ha dé-del-get-ni kell!-
