Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-07-25 / 15. szám
СП i_ Jt -ф £ Ё is so öi It öl ~ ° 0 il H ekét/á tw í A mindig nótáskedvű fiatalember vígan fütyürészett: vagyok olyan legény mint te, vágok olyan rendet mint te.... Józsi bácsi rásandított, csak úgy, a kalapja alól: — Más nótát nem tudsz? Miért? — Mert ez már nem illik a mostani aratáshoz — és karjával a széles gabonatábla felé intett, amelyen az utolsó fordulót tette a rendrakó. — Erre találnátok ki nótát, a kétmenetes aratásra . . . — Aztán minek kéne benne lenni? — kérdezte most már érdeklődve a füttyös legény.- Hát. .. Józsi bácsi elgondolkozott. — Annak, hogy már nem kell markot szedni, hogy öt—hat ember két hét alatt végez a betakarítással .. . hogy . segít a gép, férfiembernek, asszonynépnek kevesebb a dolga. xxx A tábla másik szélén Czuczor József agronómus, Kucharik Ferenc ménök — az ógyaflai szövetkezet elnöke — és Psenák László csoportvezető követte tekintetével az utolsó szál gabona rendre vágását. Nagy megkönnyebbülést jelent a learatott gabona. Mikor sárgulni kezdett az árpa, járták a határt reggeltől estig. Mikor kezdjük? — ez volt a kérdés. Az idő úgy mutatta. Péter- Pál meghozza oz aratás napját. De egy bőséges nyári zápor július hatodikéra tolta a kezdést. Akkor is így álltak a 60 hektáros őszi árpa tábla szélén, vizsgálgatták, hogyan fizet a kalász. Azóta már túl vannak a 120 hektár rozs, a 140 hektár tavaszi árpa aratásán, és lám, pár napon belül 130 hektár búza is a raktárba kerül. Gyorsan, veszteségmentesen. Tehát a kétmenetes aratás az idén is bevált.. . Még azt kell eldönteni, ki volt a legjobb „arató'' az idén, melyik kombájnos? Kádék Miklós, Psenák Tibor — aki mellett felesége volt a segédkomlbájnos, vagy Kazán Gyula? Beszélgetve térnek a faluba, hogy utána nézzenek a többi tennivalónak. A burgonyaföld olyan, mintha tarka lepkeraj szállta volna meg. Persze, amolyan embernagyságú pillangók. Asszonyok, lányok szedik a traktor—kiszántotta krumplit Horváth Mari néninek, akit szorgalmáért, ügyességéért a többiek „élmankás" — nak hívnak, fürgén jár a keze. Alig hajlik le ötször—hatszor, tele a vödör, viszi kiönteni a krumplit. — Már csak erre valók vagyunk — nevetnek — a kenyeret betakarítják nélkülünk is. — Pedig miikor én lány vdltam, még aszerint ítéltek meg bennünket, hány éven át szedtünk markot, mennyi gabonát kerestünk ... Csere Mária, Nagy Ilona1, meg a többi fiatal, csak hallgatja az idősebbek csedes emlékezését. Reggeltől késő estig szednikötni a súlyos búzakévéket, etetni a dohogó cséplőgépet, miközben a por meg az izzadság marja az ember hátát. .. Egy futó grimaszt vágva egymásra néznek, s másra terelik a szót. Hogy Andrusek Karcsi is segített aratni a szövetkezetnek, habár iskolás. Mérnöknek készül. És mire az aratási ünnepélyről, mulatságról kezdenek beszélni, az idősebbek emlékezés—patakja is elapad. Kellemesebb beszédtéma a fiataloké, hogyan fizetett a szövetkezetnek a gabona, melyikük milyen ruhát vesz fel az aratási ünnepélyre. Az emlékek a valamikori nyomorúságból eredtek, a valóság pedig mai életünk friss, dús forrásából fakad. H. Mészáros E.- Már csak kirántott csirke kell mellé — Csere Mária, Horváth Mária és Gumbi iúlia a zsákot tölti Ilyen vidám, nagy csoportban gyorsan halad a burgonya szedése Fényképezte: Herec
