Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-07-11 / 14. szám
Anikó! Anikói — vélte hallani a biztatást és korcsapásai még gyorsabbak lettek. Egyre közelebb került a célhoz - már csak egy tized másodperc — és rövidre nyírt, fiús feje fölbukkant a vízből. Kezek nyúltak le hozzá, gratulálások hangzottak. Bár az arcokat nem látta, érezte, apja keze segíti ki a vízből. Az, amely néhány évvel ezelőtt a Kis-Duna vízére bocsátotta a kislányt, tanította az első úszómozdulatokra. S ma Anikg ott áll az emelvényen, őt illeti a taps: a csehszlovák válogatott úszócsópat 14 éves tagját, aki új csehszlovák ifjúsági csúccsal első lett a krakkói nemzetközi úszóversenyen.- Akkor mór én is tapsoltam, lelkesedtem - emlékezik az apa, aki éppen Lengyelországban járt egy turistacsoporttal, s ott volt lánya versenyén. — Némán drukkoltam végig a küzdelmet, ez volt Anikó első s nagyon sikeres külföldi szereplése. Nem tudom, mit hallott Anikó, mert én egy szót sem kiáltottam .., Azóta már többször járt külföldön. — Bécs, Svédország, Lipcse - sorolja a feketére sült gyermeklány külföldi versenyeit, miközben cipőjét fényesíti. Ki kell használni minden percet, olyan kevés az idő! Hazatérés az iskolából, gyors ebéd, házi feladat, - indulás az edzésre, Mert a tizenötéves úszóbajnoknő keményen küzdött és küzd azért, hogy ott állhasson a győzelmi emelvényeken, hogy ne hozzon szégyent edzőjére, Vlasta Wav rovara és a Slávia Bratislava csapatára. Reggel, tanítás előtt egy óra, délután csaknem kettő az edzés ideje. Minden nap. Télen ö könyörtelen ébresztőóra ugrasztja ki az ágyból, s hóban, esőben Altikó sietős léptekkel megy az edzésre — egy napot sem szabad mulasztania. A száraz edzés otthoni feladat, hetenként kétszer közösen, edző felügyelete mellett végzi. S itt van még az iskola, s nem is utolsó sorban' A bratislavai magyar tannyelvű iskola 9. osztályának tanulója tankönyvekkel utazik a versenyekre, hosszabb edzésekre. Tudja, középiskolai tanulmányaiban hasonló sikert kell elérnie, mint a medencében, ha a Testnevelési Főiskolára akar kerülni. Már pedig Anikóból nem hiányzik sem az akarat,- sem a kitartás A „gyerekek" jól szerepeltek, — állapították meg egy-egy verseny után úszószakembereink a Slávia Bratislava versenyzőiről, s a "gyerekek valóban helytálltak. Sebők Anikó, a 15 éves úszóbajnoknő két év óta részt vesz Csehszlovákia minden felnőtt versenyén és nemcsak a diák és ifjúsági úszóversenyek győztese, de mór női csúcsot is javított. — A fiatal bratislavai kislány mint eső után a gombát, szedte az aranyérmeket - írták róla a lapok tavaly, a Csehszlovák úszó'bajnoksóg után. Ha kitart az edzésben, sok örömet szerezhet még . . . És Anikó azóta is szerez. Szüleinek, testvéreinek, trénerének és saját magának. Reméljük, a további versenyein is helyt áll. Legközelebb a lipcsei Európa-bajnokságon. Újvári Magda 20 a diákjai előtt állna és nem magáról, hanem egy ritka krístályképződésről tartana előadást. — A tudományt mindennél jobban szerettem. Soha nem politizáltam. Párizs megszállása alatt a németek udvariasan és előzékenyen bántak velem. Csak nehezen tudtam látogatásaikat és felajánlott segítségüket kikerülni, de kellemetlenek és gyanúsak voltak nekem. Egyszer két német tudós látogatott meg. Azt állították, csak azért jöttek Párizsba, hogy velem megismerkedhessenek. Biztosítottak arról, hogy az én ásványtani kísérleteim nagy lépéssel vitték előbbre a tudományt. Asszisztensem tréfálkozott látogatóimmal. Még féltem is, hogy az idegenek meglátják arcán a gúny és utálat kifejezését. A német mineralógusok meghívtak vacsorára két francia kollégámmal együtt, akik munkájukat, úgy mint én, a megszállás alatt sem hagyták abba. De a közösen eltöltött este bennem idegenkedést, tanácstalanságot, sőt, szégyenérzést hagyott hátra. A német-szovjet szerződés nyilvánosságra hozatala után ugyan aláírtam egy kommunistaellenes nyilatkozatot, mert ami a valóságban történt, azt akkor még nem értettem meg, de viszont azt sem értettem, hogy miért ülök itt egyszerre egy asztal nál ezekkel az emberekkel, akik ugyanaz alá a nyilatkozat alá írták a nevüket. Néhány nap múltán a falakon ilyen szörnyű plakát jelent meg: A bolsevizmus ellen! Az európai megegyezésért! — Erről már azon a kellemetlen estén is szó volt, ahol rajtunk kívül náci hivatalnokok, tisztek és feltehetően a Gestapo emberei is részt vettek. Megkönnyebbültem, mikor közölték velem, hogy a plakátok egy részét ifjúságunk letépte a falakról. Néhány óra múlva értesültem, hogy saját diákjaim közül hármat tetten értek és letartóztattak. Másnap asszisztensemet, alig hogy belépett a laboratóriumba, közös munkánk mellől hurcolták el. Azonnal jelentést tettem a német hatóságnál. A hivatalnok gúnyosan meghallgatott és udvariasan biztosított arról, hogy az általam, felvázolt esetet kivizsgálja. Folytatjuk 17- Ha iqy úszol a versenyen, elégedettek leszünk — biztatja Anikót Vlasta Wawrová edzónö. A. Seghers: A méhkas A vásár nekünk gyermekeknek, a legszebb dolog volt a világon. Mennyi ember! Színek! Muzsika! Azokat a dalokat, melyeket ott megtanultunk, egész a másik vásárig énekelgettük a legelőkön. Rokonokkal is találkoztunk a vásárokon. Testvérem férjhez ment. Kunyhónkban kevesebb lett a hely. Elhatároztam, hogy saját lábamra állok. Nem is tartóztattak. Ez azonban így történt: A vásárban egyszerre egy idegen ember bukkant fel körünkben. Évtizedeken keresztül élt a kolostorban, ahogy sokan nálunk. Ez az idegen aztán, amikor megöregedett, újra visszatért a családjához. Megtanult a kolostorban írni, olvasni. Edaig csak katonákat ismertem, akik értettek ehhez a művészethez, azonkívül néha eljött a kunyhónkba egy hivatalnok, aki számokat tudott írni. Azt hittem, hogy az általa összeszámolt állatok szelleme benne van könyvecskéjében, és mikor kinyitja, akkor újra kiugrálnak. Most ez a hazatért öreg szerzetes megtanított engem számokat is írni. Megtanított néhány írásjelre is. Nem mindre. De elég társaság volt ez számomra azokban a hetekben, mikor újra egyedül voltam. A betűk ábráit belerajzoltam a homokba. Ismételtem a számokat, gyorsan megismertem jelentőségüket, a számolásban is, és a mérésnél is. Ezt megmagyaráztam fivéreimnek és apámnak is, ők nem értették meg olyan gyorsan mint én, úgy hogy magamat náluknál különbnek éreztem. Tanítómmal, az öreg emberrel legközelebb a következő vásáron találkoztam. Az öreg bácsi elvitt magával a városba. Ott volt az ország egyetlen iskolája. Annyit tanultam ott, amennyit csak bírtam. Mint katonai írnok állami szolgálatba álltam. Ekkor legnagyobb ijedtségemre rájöttem, hogy milyen keveset tudok még. Ha egy mondat minden szavát külön-külön meg is értettem, az egész mondat értelme gyakran homályos maradt előttem. Tanultam és tanultam. Láttam Csoibalszant és meghallgattam őt. Azonnal világossá vált előttem, amit mondott: Nekünk el kell jutnunk a szocializmushoz, anélkül, hogy előbb — úgy mint a nyugati népek — átéljük a kapitalizmust. Ekk 'r lángolt fel nálunk újra az ellenállás a gazdag pásztorok-16 Anikó és kabalája, hóc. Első nemzetközi után kapta edzönöjét,.. ZELENY felvételei
