Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-07-11 / 14. szám
A tükörhöz ment, és nézegette magát. Mert ébredés után mindig odamegy, azzal a re ___ ménnyel, hogy míg aludt, az orra fítosabb lett. az ajka csattan ki, s nagyüzemében elfér a világ is. Uramisten, hogy szereSy fzt az izgalmat, míg a díványról leszáll, odasúnop a tükörhöz, s nyújtózva, mint a cica belepillant ■ Ilyenkor mintha madártejet inna, s félne, hogy elfogy, lassan vizsgálja magát, minden részét külön-külön. Előbb az ujjait ropogtatja végig, aztán a karján simít át. És örvend, hogy nincs rajta pörsenés, sem due a könyökén, mint más lányoknak; csupa rózsíizínű puhaság a bőre. s ha megszagolja, virág illata száll belőle... Igazán különös, hogy mostanában mily gyorsan változik, éjjelenként érzi is ezt az alakulást. Ha például a fülét a párnára szorítja, hallja a szíve dobogását, hallja, amint körbeszalad benne a vér s ha összeér a lábszára, azt his%i, rögtön elperzselődik a lepedő. . ■ És reggel mindig észreveszi a változást, amit a tűz végzetig. Most is odaállt a tükör elé. Kalácsba font kontya beomlott, s pár szál haj. akár a vörös szalma, homlokára csüngött. És ő nézte azt a lányt, akinek az állóra gödröcske mélyült, és a szeme is szürkébb, mint tegnap... Most izgatott lett, oldalt fordult, úgy fürkészte magát. Minden szép rajta, minden, bár úgy tűnik, a lába kissé vastag... Szóval... nem is vastag, inkább erős, s ha cipőbe bújtatja, formásabb lesz. íme, már a papucs is hogy megszépíti! A melle nekifeszült az ingnek, s az egész alakja más lett. Hát mégha felveszi a tűsarkút! Egy kis áhítattal állt, belesimult a tükörbe, aztán felbukkant benne egy ötletJ megemelte a vállpántot, s az ing mint a ki pukkadt/hólyag leszaladt róla. Igaz, csak egy villanás volt ez, 'NAGY JÓZSEF rajzó' BÁLINT TIBOR a kíváncsiság incselkedése, mert utána beugrott a lepedő alá, összekuporodott, és elfödte az arcát... Tizenhét éves és egyetemista.tSjpí vajon más ismeri ezt az örömet, ezt a cstkffitűó vidámságot?... Néha vékonyan felnevet, nätfcor forróság lepi el, s cseng a füle... Nem, /шп tehet, el is csüggedne, ha tudná, hogy voltak már, akik ugyanúgy surrantak a tükörhöz, s szívták bőrük virágillatát... Ez az érzés egyedül az övé. Takács Zsuzsáé. Annyira az övé, akár az anyajegy a lábujjkája tövén... Ajándék! Mert amióta tud magáról, csak a mama nagy szeme imbolyog fölötte, s azt az embert, azt a gyaluforgács illatú asztalost — így mesélik —, széthordta a nedves, vérszagú szél : nem ismerték egymást. S most ajándékba kapta éjt az érzést, hogy ne emlékezzék semmi rosszra Щ És ő boldog is. uramisten, oly boldog, hogy néjja eltűnődik: 'vajon hol van az, aki hozzá fog tartozni? Bizonyára itt lesz közel, tán éppen mögötte ümiz előadásokon s kajlafülü. De nem, nem lehet, jaj hogy is gondolhatott effélére! Hiszen röpködnek körülötte öten is, ő azonban mindegyiket ejti. A jogásznak délutánra ad találkát, ugyanekkor a könyvtár előtt sétáló Gipszgyurkát figyeli, s kuncog hozzá... Ismét visszabújt hálóingébe, s a tükörhöz ment fésülködni. Vörös kontya rögtön bevilágította a szobát, s a tárgyak elváltak egymástól. Ó, ha ő elmenne, elrejtőzne egy kicsit, árnyék feküdne a városon, s a házak összekucorodnának. Mindenki érezné az ö hiányát... . A konyhában kávégőz szállt, s maiKo topogása hallatszott. Most kiment őhozzá, megcsókolta, s az asszony óriási szeme, mint ké£,gömb, kék lett. ШW Ni, Madárka! Mama, szeret? Ó, 6! Nagyon szeret? Nagyon! Sírna érettem? A könny kimarná a szemem. S ha beteg lennék? Magamra venném a fájdalmat. S ha meghalnék? Hallgass! Mit tenne? Hallgass! Mégis... Te!. Az asszony átölelte, és nedves lett a szeme Erősen, ragaszkodón szorította Zsuzsa elgondolkozott. — Engem sokan szeretnek, mama Mert szép vagy. — Az egész város kedvel. És az egyetem is... Tudja, van egy tanár, tegnap vizsgáztam nála. Nem jutott eszembe semmi, s már azt hittem, elhúz, de csak ideges lett. Maga ficánkol, mint egy aranyhal, elkezdi, viszont nem tanul eleget ■ Jaj, te! ■ Ne izguljon. — Tanulj, Madárkám! — Nyugalom.- Nehogy baj legyen.- Baj? Haha!... Takácsné vizet csurgatott, a lány pejjkg belekasmolt a tálba, és míg vállán szalodgójl áfény. tovább átvitelt. * * — Mama! Figyelek. EGY KIS FÉLREÉRTÉS (Villárrwéfa) Szereplők: i Férj: Végre az új lakásban. Micsoda boldogság! Van-e nagyobb öröm a világon? Feleség: Ó, nincs, nincs! Férj: Nem is lehet. Hiszen ez a családi élet alapja, a jó, kényelmes lakás... Kis bogaram, hát érzed, tudod, hogy mit jelent ez? Feleség: Tudom is, érzem is, tátikám, drága férjecském. Férj: Úgy érzed, ahogy én? Úgy? Annyira? Mert én nagyon érzem. Se , feleség. én majd megfulladok a boldogságtól. Feleség: Jaj, meg ne fulladj, Lalikám! Inkább kinyitom az ablakot. Férj: Előbb tedd a szívemre a kezed. Érzed, hogy ver? Feleség: Érzem, hogy ver. Férj: Hogy ficánkol? Feleség: Ficánkol. 12 Férj: A tied is ficánkol? Feleség: Igen, mintha ficánkolna. Férj: Ez az örömtől van. Hiszen olyan jdj/kriilni. Feleség: S, Törülni nagyon jó... Én is L-Ж örülök ennek a csinos, kedves kis fészeknek, úgy örülök, hogy ki se mondhatom... Nézd, milyen barátságos ez a konyha, a konyhánk. Milyen friss és ragyogó itt minden. Férj: Még érezni a festékszagot. Feleség: Meg a fenyődeszkák illatát. Férj: Milyen csinos ez a beépített szekrény Feleség: És az ablak. Milyen nagy, hogy ömlik be rajta a fény. Férj: Az ebédlő is tágas, kénye mes Feleség: És az erkély., az erkély is cuki. Férj: Déli fekvésű, jó (tsz ott napozni. ij Feleség: Aztán végignyúlnimfOtdökád langyos vizében. Férj A hideg zuhany. Az ám az egészséges, bogaram. Vibrál tőle az ember bőre. Csinos, keáves az egész lakás. Feleség: Nagyon is megfelel hármunknak. Férj: Hármunknak? Hogy értsem ezt, kicsikém? Csak nem... csak nem?. Feleség: De... de igen... szóval megszaporodunk. Férj: Megszaporodunk? Hát mégis? Te angyal, te tündér! Boldoggá
