Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-24 / 2. szám
Hogy módon élhessünk A deszkából tákolt asztalkán meg-meglibben a gyertya lángja, amint a fehér köpenyt, szelet verve, magára veszi. Felemeli az apró lángú gyertyát, hogy fénye mellett a falra szögeit kimutatáson elolvassa, mennyi volt a napi tojáshozam. — Nem írták be... — csóválja a fejét. Nem szereti a pontatlanságot. Azért is jött ma reggel a szokásos háromnegyed hat helyett fél hatkor munkába, hogy ha valami nem lenne a helyén, elrendezze. Hiába, neki, Chudácsek Vilmának, aki 14 éve párttag és a tmoveci AG baromfitelepén dolgozó hattagú, szocialista munkabrigád címért versenyző kollektíva vezetője, kérlelhetetlenül pontosnak kell lennie. Ezt a pontosságot megkívánja munkatársaitól is. Most, hogy szabadságon volt, úgy látszik, a kimutatás készítésében eltértek a jó szokástól. A rájuk bízott munkát ugyan teljesítették, de hogy a szocialista munkabrigád címet elnyerjék, mindenben alaposnak kell lenniük. Vajon szocialista módon dolgozunk-e? — vetődik fel benne a kérdés. Gondolatban végigfut az elmúlt év eredményein, munkasikerem: tervteljesítésük százaléka a kacsák nevelésében 101%, a tyúkok tojáshozamában, keltetésben és felvásárlásban 140 százalék. Ezenkívül brigádmunkát is végeztek. Három hektár cukorrépa ápolását és betakarítását végezték el. A baromfiólakat is bemeszelték. Igaz, ami a gazdaságosságot, a termelékenység emelését illeti, sokat tehetnének. Tennének is, nem rajtuk múlik, hogy ebben a tekintetben nem dicsekedhetnek. Ezen a primitívnél csak valamivel jobb baromfitelepen, villany és a gépesítés legalacsonyabb foka nélkül a tervezett termelést mennyiségben túlszárnyalni is nagyon szép eredmény. Valóban szocialista emberhez méltó igyekezettel kell dolgozniuk, hogy az útnak nem nevezhető sártengerben reggel-este másfél kilométert gyalogolva ilyen kedvvel dolgozhassanak, ahogyan dolgoznak. Közben megérkeznek a többiek is. Srámek Viktória, a tizenhétéves vidám, ügyes kislány, aki az AG-ban végzett egésznapos munkája után esténként édesanyjának segít négy kisebb testvére gondozásában. Keszeli Mária, Andrásik Erzsébet, Keszeli Viktória és Rácz Lídia, aki itteni munkáján kívül otthon három gyermekét neveli. Chudácsek Vilma rövid gyűlést tart, s ki-ki munkájára megy. Délben gyűlnek össze ismét, hogy elfogyaszszák, amit otthonról hoztak. A téli sárban a faluba begyalogolni fölösleges időveszteség, fáradság. Míg elfogy a kenyér és a mellévaló, olvasgatnak, emlékeznek, tervezgetnek. Keszeli Mária, akit az üzem kéthetes rekreációra küldött a nyáron, emlékei közt kutatva mindig talál egy-egy kedves apróságot, amit még nem mondott el a többieknek. S habár üdvözlőlapok jelezték nyáron, hogy hol jár, mégis szeretné, ha megoszthatná velük a sok szépet, amit átélt. A kis kályha mellett ülünk, szorosan egymás mellett a deszkából szögeit pádon. A helyiséget csak két ajtó választja el a baromfiólaktól, de nem zavarja őket a rossz szagú levegő. Megszokták. Tervek, vágyak szépítik a prózai jelent. — Jó lenne, ha tanulmányi kirándulásra mehetnénk. Megtanulnánk, hogyan lehet jobban dolgozni, gazdálkodni. — Közösen színházba menni! Kirándulni. — Gépekkel, villannyal dolgozni... Jó lenne szocialista módon élni — összegezi magában az elejtett szavak mögött tornyosuló kívánságokat Chudácsek Vilma. Ö, aki úgyis, mint a brigád vezetője, úgy is, mint párttag, vezeti, irányítja a többieket, érzi, hogy a lelkiismeretes munka már nem elégíti ki munkatársait. Mint szocialista munkabrigád-tagok Srámek Jozefina, Chudácsek Vilma és Andrásik Erzsébet a kacsákat gondozza. többet akarnak tenni annál, ami minden becsületes dolgozó kötelessége. Tőle várják, hogy segítsen. Szakkönyveket olvasnak, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság problémáival foglalkozó összes folyóiratot elolvassák. Segítik egymást a munkában, személyes problémáikban — de érzik, emögött: szocialista módon élni — más is rejtőzik. Az új munkamódszerekről csak olvasnak de még villanyuk sincs — bekötötték ugyan a vezetéket, de nem kapcsolták még be az áramkörbe. Tanulni akarnak — de nem mutatják meg az utat nekik. Pedig újítók, szakképzett munkások lehetnének, nagy hozamok mesterei, annyi igyekezet van bennük. Tanulmányi kirándulás, közös színházlátogatás ... Elérhetetlen, megvalósíthatatlan dolgok? Nem. Csehországban, a vrafianyi ÁG- ban havi bérletük van a dolgozóknak a kolini színházba. A közös kirándulások, tanulmányutak még jobban összeforrasztják a munkaközösségeket s lendületet, lelkesedést oltanak további munkájukba. Az egyéni érdekeltségnek a munka termelékenysége fokozására gyakorolt hatásának elvét ismerik csak és alkalmazzák. De ezek az emberek már nemcsak az évvégi prémiumért dolgoznak, nemcsak azért, hogy több jusson a zsebükbe. Kitüntetésnek vennék azt is, ha iskolába, tanfolyamokra küldenék őket, ha színházbérletet, kirándulásra, rekreációra való beutalást kapnának jutalmul. Ideje lenne már kikövezni az utat, melyen a kommunista holnap emberei haladnak — szerencsére nem csüggedve, hogy lábukat a sár húzza — előre, a szocialista munkamódszerek megteremtése felé. Szövetkezeteinknek, állami gazdaságainknak segíteniük kell, szélesíteni az utat a holnap felé, hogy létrejöhessenek a szocialista életmód körülményei is. HARASZTINÉ M. E. Keszeli Mária és Keszeli Viktória elégedett mosolya arról tanúskodik, hogy jó volt a napi tojáshozam. — Megjöttél anyukám? Már nagyon vártunk. — Chudácsek Vilmát két kislánya munkából hazatérve mindig az ajtóban varja. FOTO: KEDRO 3
