Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-09 / 1. szám
nn^ioDTzottsa^teThTvasa^TesedM<ovon^Bíftán7 Svodínban, Lubán, Obidon, Strekovon az aszszonyok lelkesedéssel láttak hozzá a szlovák nyelvtanfolyamok szervezéséhez. Hrobonovon 20 hallgatóval indult december 1-én a tanfolyam. A Dunajská Streda-i járás nöbizottságai érdemlik eddig a legtöbb dicséretet, ők kapcsolódtak be eddig legnagyobb mértékben a szlovák nyelvtanfolyamok szervezésébe. A többi járás nöbizottságai is előtérbe helyezik a szlovák nyelvtanfolyamok létesítését a varró- és főzőtanfolyamokkal szemben, ami nagyon helyes, hiszen a szlovák nyelv elsajátítása széles lehetőséget biztosít a továbbtanuláshoz, a nők szakképzettségének emeléséhez. Nem is olyan nehéza tollbamondás — bizonyítja Kinczer Piroska ....... Foto: J. Herec A füst ijedten birkózik a vad széllel, amely csavargatja, derékon kapja s tuszkolná vissza a kéménybe, bent a patincei iskolában füstöl a kályha, csak kínjában melegít. Mikor belépünk, nyomunkban, mint a tolvaj, besurran a hideg. Dermedt kezek nyúlnak a kályha fölé, melegítené fel őket, hogy szorítani lehessen a tollat, ceruzát. Hatolok kezei, 15 lányé és 8 fiúé, akik az éppen akkor ülésező CSISZ szlovákiai kongresszusáról beszélgetnek, lanetka Kálmán bácsi, az 56 éves nyugdíjas tehéngondozóhallgatja őket. Azt hittük, asszonyokat találunk a szlovák nyelvtanfolyamon, de csalódtunk. — Hol vannak? — Varrnak, meg főznek. Hívta őket Poór titkár elvtárs, meg Kovács tanító, de hogy még meggondolják... Hát mi meg jöttünk, — magyarázza Kálmán bácsi, miközben száraz fával vigasztalja a szomorúan síró tüzet. — Én is csak a kisunokám kedvéért szántam rá magam, hogy tanuljak. Majd ellenőrzőm, hogyan csinálja meg a leckét, — mondja lanetka bácsi. — Ma a viszonyszavakat tanuljuk — áll meg a pad előtt Kovács János tanító. Míg Takács Rózsi a táblánál felel az elmúlt órán tanultakból, Kálmán bácsi a füzetbe írja : do skoly — és hozzáteszi, kiegészítve a mondatot: ucii sa. Kinczer Olga, Gál Elvira, Kinczer Piroska, Nógli Irma, Németh Aranka és a többi állami gazdaságban dolgozó lány szorgalmasan írja a tollbamondást. A rádióban hallgatták, a televízióban nézték, az újságban olvasták, hogy nagy feladótok várnak rájuk, sokat kell még tanulniuk. Úgy tanulják a szlovák nyelvet, hogy ha szakiskolába küldené őket az állami gazdaság, megállják a helyüket. — Te miért nem voltál itt az elmúlt órán? — szólítja meg Kovács elvtárs az egyik elábrándozó lányt. Elpirulva hajol közel tanítója füléhez, úgy súgja: — Jóska leszerelt... rég nem láttuk egymást, sok beszélnivalónk volt... Óra végén az új szavakat ismételgetve szedelőzködnek. Kilépnek a fagyos éjszakába, de nem fáznak. Kabátjuk alatt magukkal viszik az iskola melegét. Hazatérésüket az alvó falu itt is, ott is kigyúló fényei jelzik. Édesanyák, akik lányotok, fiatok hazatérésekor felébredtek Jöttök már, mi volt ott? kérdezés helyett, inkább menetek el ti is közéjük. Nektek is lesz — vagy van kisunokátok, mint Janetka Kálmán bácsinak. Jó érzés az, ha a gyermek büszke lehet az édesanyjára — aki tanul. Harasztiné M. E. A tanfolyam legfiatalabb hallgatója — Stefankovics Katalin. 9 W I
