Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-09 / 1. szám
(Л Н ос 4JJ N < * < to U GYERMEKEKRŐL Erős akaratú ember lesz a fiam — dicsekedett a múlt nyáron az apa. — Úgy kell, hogy legyen minden, ahogy ő akarja. Nevetjük is az anyjával, hogyan férhet ennyi akarat egy ilyen apróka legénybe. Amikor télen ismét találkoztunk, az apa már nem volt dicsekvő kedvében: — Ideggyógyászhoz készülök a gyermekkel — mondta. — Valami komoly idegbaja lehet, mert egy semmiség is annyira felingerli, hogy földhöz csapja magát, s ha nem teljesítjük azonnal a kívánságát, elkékül, megmerevedik, és szinte elveszti az eszméletét. Nemrég újra a derűs apát láttam viszont. — Meggyógyult a gyermek? — tudakoltam. — Nem is volt az beteg — mondta. — Rájöttünk, hogy megint az erős akaratával volt a baj. De kifogtunk rajta. Most az ellenkezőjét kérjük annak, amit el akarunk érni. Ha sétálni akarjuk vinni, azt mondjuk, hogy ő most itthon marad. Mert képzelje, akárhogy is szeret sétálni, képes ellenkezni, csakhogy ne érvényesülhessen az akaratunk. így, ezzel a módszerrel viszont mégis az lesz, amit mi akarunk. Minden rendben van tehát? — kérdezem magamban a tovasiető apa után nézve. — Bizony nem, ez az édesapa két dologban súlyosan tévéd Téved mindenekelőtt abban, hogy fia viselkedését az erős aki tat megnyilvánulásának tekinti. Fia nem erős akaratú, hanem makacs gyermek. A kettő pedig nem egy és ugyanaz. Az erős akaratú ember nemcsak kitartó, de arra is hajlandó, hogy változtasson eszközein, ha ésszerűbb, hasznosabb, jobb megoldást javasolnak neki célja elérésére. S a célja sem a „csak azért is!” Hova vezethet az ilyen célkitűzés majd az ifjú- és felnőttkorban? Hogyan fogja majd kivenni részét a kommunizmus építéséből? Tud-e majd másokkal együtt lelkesedni ezekért a célokért, és kitarató munkára indulni a valóra váltásukért? Egyáltalán, alá tudja-e rendelni saját érdekeit az egész társadalom érdekeinek és célkitűzéseinek? Abban is téved az apa, hogy a legújabb megnyilvánulásokat is a régiekkel egyazon csoportba sorolja. A múlt nyáron még csak a gyermek önállósulási törekvéséről volt szó. Egy félév múlva viszont a helytelen nevelés következtében már kimondott makacssággal állt szemben a szülő, s ma már ennek is legsúlyosabb formájába, a negativízmusba lépett az ellenszegülés. A baj tehát növekvő irányt mutat, azonnali orvoslásra van szükség. Mit tegyen a szülő? Illetve mit ne tegyen, mitől óvakodjék? Mindenekelőtt ne veszítse el a türelmét. Fékezze a kezét, ha azt verésre emelné. A verés csak súlyosbítja a makacsságot, hiszen így már közvetlen, konkrét oka is lesz a gyermeknek a dühkitörésre. És ne akarja a szülő egyszerre, egyetlen alkalommal „kiölni” a gyermekből a dacot. Sok.an úgy vélekednek, hogy a makacsságot csak radikális módszerrel lehet gyógyítani. Egyszer kell „intézkedni”, de úgy, hagy azt a gyermek egész életében megemlegesse. (Pl. bezárni a nagyon rettegett, sötét pincébe, órákig hozzákötözni az asztalhoz stb.) Az ilyen radikális eljárás nemegyszer okozott már súlyos idegbajt a megbüntetett gyermeknél, s ha talán meg is szűnt a makacssága, vele veszett minden gyermeki derű. Mit tegyen tehát a szülő? Amíg csak önállósulási törekvésről van szó, adja meg ahhoz a lehetőséget. Ha a kétéves gyermek mindenáron maga akarja felhúzni a cipőjét, ez még nem feltétlenül makacsság; ellenkezőleg: kevésbé alakul ki ez a rossz tulajdonsága, ha nem kell a legkisebb önállóságért is harcot vívnia. Viszont már a legelejétől tapasztalnia kell a gyermeknek, hogy vannak dolgok, amelyeket sem kéréssel, sem toporzékolással nem lehet elérni. Olyankor érthető formában magyarázzuk meg, miérttiltunk meg valamit. A gyermekek rendszerint elfogadják és tiszteletben tartják a számukra is érthető követeléseket és tilalmakat. S ha a gyermek mégis makacskodik? A szülő őrizze meg a nyugalmát. Tegyen úgy, mintha a gyermek lehetetlen viselkedése mégcsak nem is igerelné. Nem arra gondolunk, hogy észre se vegye a toporzékoló gyermeket — ezzel csak még jobban felingerelné őt. Inkább juttassa kifejezésre, hogy az ilyen viselkedést rossznéven veszi, hogy ezt igazán nem várta volna. Vigyázzunk, hegy a gyermek sohase érjen célt makacssággal. Ne csak akkor küzdjünk a makacsság ellen, amikor a gyermek éppen makacskodik. Nyugodt, meghitt pillanatban biztassuk a gyermeket megváltozásra. Magyarázzuk meg neki, hogy ő tud jó is lenni, csak meg kell próbálnia LÁSZLÓFFY ILONA p o z mV, СЗЗ^ВЯ' KK FAKTOR Ш ь. 4) e 4> * X и (A к О Múltkoriban egy fiatal anya ágyánál állottam. Sugárzó arccal mutatta nekem pufók kis újszülöttjét, aki mellére tapadva szívta az életet adó anyatejet. Ez a fiatal asszony sok szenvedésen ment keresztül. 1953-ban ment férjhez s egy esztendő múlva megszülte első gyermekét, egy egészséges kis leánykát. A patai házasok több gyermeket akartak, de sajnos, az ezt követő két terhesség koraszüléssel végződött. 1959-ben végre úgy látszott, mégis szerencsésen kihordja magzatát. A falubeli „okos" asszonyok úgy vélték, felesleges a terhes asszonynak orvoshoz járnia, de férje rábeszélésére közvetlenül a szülés előtt mégiscsak elment a tanácsadóba. Az orvosnő azonnal a kórház szülészeti osztályára utalta, de sajnos már későn, ismét halott gyermeket szült. Elképzelhető a patai házaspár bánata ezek után az események után. Az asszony most már megfogadta, ha ismét másállapotba kerül, azonnal jelentkezik a tanácsadóban s mindenben az orvos utasításait követi. És lám. most itt fekszik előttem a sóvárogva várt kispúval a karján. Mi volt tehát az oka mindennek? 1900-ban a nagy tudós, landsteiner felfedezte, hogy az emberi vért tulajdonságai szerint négy csoportba lehet osztani. Ezeket А, В, 0 és AB vércsoportoknak nevezte el. Tovább kutatva a vér tulajdonságait, egy Macacus Rhesus majmocska vérsejtjeit kísérleti nyulakba oltotta. Minden élő szervezet védekezik az ilyen oltás ellen és az idegen sejtek ellenanyag termelésére serkentik. A kísérleti nyulak is ellenanyagot termeltek a majom vérsejtjei ellen. Különösképpen, ezek az ellenanyagok hatottak az emberi vérsejtek nagyrészére is, olyanformán, hogy agglutinálták, kötötték azokat. Ezzel a vérnek egy újabb tulajdonságát, a majom után elnevezett Rhesus vagy röviden RH faktort fedezte fel. Az emberek nagy része, kb. 85 %-a RH pozitív s csak 15 %-a RH negativ. Az ember egészségére nézve teljesen közömbös tulajdonsága ez a vérnek. De ha RH negatív vércsoportú asszonynak RH pozitív a férje, néha megesik, hogy születendő gyermeke az apja vérét örökli, vagyis szintén RH pozitív s ilyenkor az RH negatív anya ellenanyagokat termel magzata vére ellen. Ezek az ellenanyagok áthatolnak a méhkalácson is, rátapadnak az újszülött vértestecskéire és feloldják azokat. A fejlődő magzat vészesen vérszegény lesz, s gyakran még az anyában elhal. Ha mégis élve jön a világra, csakhamar sárgaságot kap, s ha nincs orvosi segítség, rövidesen elpusztul. Hogy lehet elejét venni ennek az állapotnak? Az elmondott esetből látjuk, hogy ez nagy családi szomorúság és a gyermektelenség okozója. Ma minden faluban, minden városban működik orvosi tanácsadó terhes asszonyok részére. Minden anya saját és kicsinye érdekében köteles terhessége alatt látogatni. Itt vért vesznek tőle, melyet aztán a megfelelő laboratóriumi vizsgálatoknak vetnek alá. Megvizsgálják azt is, nem termel-e az anya ellenanyagokat. A vizsgálatot a terhesség alatt többször meg kell ismételni. Ha az anya vérében ellenanyagokat talál az orvos, különös gondban részesíti a terhes asszonyt. Gyakrabban hívja felülvizsgálatra, vérét gyakrabban veti elemzés alá s hajónak látja, korábban küldi be a szülészetre. Mert azt talán nem kell külön hangsúlyoznom, hogy az ilyen anyának feltétlenül kórházban kell szülnie. Az orvosok külön készültséggel várják az ilyen csecsemő világrajöttét. A szülés után azonnal vércserét kell alkalmazniuk, hogy életét megmentsék. A vérellátó központban két-három önkéntes véradó vár, hogy néhány deciliteres véradományával megváltsa a kis polgár életét. A vércsere bonyolult, de nem veszélyes műtét s az újszülöttet, aki már születése percében halálra volt ítélve, ezzel megmentik szülei s az élet számára. Most még talán néhány szótárról, gyakori-e az ilyen eset? Minden RH negatív nő termel ellenanyagot? Miután az embereknek kb. 15 %-a RH negativ csupán s ennek kb. a fele nő, az esetek száma elég ritka. Orvosi statisztikák és számítások szerint kb 250 szülésre esik egy ilyen eset. Hozzá kell tennem, hogy még ilyen esetben se termel minden RH negatív anya ellenanyagot gyermeke vére ellen. Az első s igen gyakran a második terhességnél az ellenanyag rendszerint csak kis mennyiségben lép fel s csak későbbi terhességeknél fokozódik annyira, hogy veszélyessé válhat a magzat számára. S amint látjuk, még ilyenkor sincs veszve minden, célszerű orvosi beavatkozással megmenthető a csecsemő élete. Nem volna helyénvalókészülő házasságok felbontása csak azért, mert a nő RH negatív, de igenis helyénvaló, hogy a patai szülők az elmondottak tudatában időben felkeressék az orvost s annak tanácsait megfogadják. Céltudatos, okos megelőző óvóintézkedés a terhesség időszakában sok baj és szenvedés elkerülését teszi lehetővé s biztosítja annak szerencsés befejeződését, az egészséges újszülöttet. 16
