Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-18 / 8. szám
Hat évvel ezelőtt vásárolt térkép függ dolgozószobámban. A világ térképe. Rózsaszín, sárga, zöld színűek az egyes országok. Sárga az angol gyarmatok színe, rózsaszín a franciáké. Hat éves a térkép, ki kellene cserélni. Idejét múlta, mint az angol és a francia gyarmatok s talán jövőre az afrikai országokkal való szolidaritásunk hetére már a zöld, a portugál gyarmatok színe is eltűnik Angola területből. Mint ahogy tünedező félben van ma már a rózsaszín máz Algéria területéről is. Várok még egy rövid ideig a kicseréléssel, ALI BEN JEN HAZAKÉSZÜL amig szabad lesz egész Afrika, míg elkészül az új világtérkép. Ali Ben hazakészül Tuniszból, ahol hatodik íve él száműzetésben a 75 éves öreg arab, az első világháború sokszorosan kitüntetett, Franciaországban Verdunnél megsebesült veteránja. Ali Ben Jen egész családja a felszabadító mozgalomban harcol. Hazakészül a szabad Afrika majd minden országából az a 350 ezer aggastyán, asszony, gyermek, akik hasonló okokból lettek hazátlanok. Európába készül visszatérni az a sok-sok nem algériai francia is, akiknek a 7 éves mocskos háború alatt azonos sorsuk volt az arabokkal, vagy talán még annál is rosszabb. Még csak készülnek. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya rövid idővel ezelőtt fegyverszüneti egyezményt írt alá Franciaországgal. Csakhogy a fegyverszünet még nem jelent békét Algériában. Soha még kilátástalanabb háborút nem vívott Franciaország, mint ezt az utolsót. S végre, amikor kormánya akarva-nem akarva, beletörődött elvesztésébe, „leghűségesebb fiai“ tovább folytatják a mészárlást. Egy maréknyi gonosztevő tíz millió arab és francia lakos ellen. Gonosztevők, akiknek nincs mit veszteniük, mert már mindent elvesztettek. Az ultrák! Nagybirtokosok, nagykereskedők, gyárosok, akik egyformán szipolyozzák ki Ali Ben Jent és Paul Parret, egyformán gyűlölik a francia Henry Alleget és az arab Ben Bellát. Akik minden lelkiismeretfurdalás nélkül rabolnak ki bankokat, ahol francia testvéreik garasai vannak félretéve, s akik bombáikat válogatás nélkül dobálják franciára, arabra, aki nem ért velük egyet. Természetesen a kiszipolyozottak nem értik meg, milyen jogon akarják őket leigázva tartani. Tíz millió algériairól írunk. Azért, mert az európai telepesek is közéjük számítják magukat. Nem egyeznek az ultrákkal, éppen olyan elkeseredetten harcolnak a titkos hadsereg, az OAS ellen, mint arab szomszédaik. Tudják, hogy az arabokat nem vakította el a szörnyű háború után elért győzelem. Tudják, hogy tavaly novemberben, a nagy béketüntetésen kimondott szó, a testvériség felkínálása még ma is érvényben van. Algéria Kommunista Pártja e napokban újból megismételte: „.. . Váljatok testvérünkké és teljes jogú polgáraivá az algériai államnak, ahol törvényes, de nem gyarmati jogaitok biztosítva lesznek. Annak az algériai államnak, amely az egyenlőség és a kölcsönös érdekek alapján szabadon fog együttműködni Franciaországgal!“ A fegyverszüneti egyezmény ma súlyos harcokat hozott Algériának. Talán a legsúlyosabbakat az utolsó években. De ezek már csak utolsó vonaglásai egy letűnt korszak levitézlett lovagjainak. Ali Ben Jen haza fog érkezni Tuniszból. És hosszú évek után hazatér majd a félmilliós francia gyarmati hadsereg is. Algéria 132 év után visszanyeri önállóságát. Huszonhárom év után végre elhallgatnak a háborús fegyverek a franciák kezében. Л16Ш (es) írandó . ймМ» Utes*' Mim* f Ш «itínu Í£GSMBf £dr$eie tjébe marató mi Utókban ■> vtetéfc Franciaország Gi ászjelentést akarok Imi, piros betűvel nyomtatottat. Jean Grass! gyászjelentését. Megint kihunyt egy fiatal élet. Franciaországból, Marseilleből jött a hír, hogy egy 17 éves fiú, egy ottani orvos fia, az utolsó pillanatban rávetette magát a lakásuk elStt elhelyezett időzített bombára, hogy mellette álló édesanyját megmentse. „Örülök, hogy megmenthettelek“ voltak utolsó szavai... Talán mérnöknek készült, talán kutatónak, talán biológusnak, vagy orvosnak? Egy életet még sikerült megmentenie. Az életét adó anyjáét. Úgy gondolom asszonytársaim, írnunk kellene az anyának. Ne érezze magát elhagyatottnak. Hogy mit írjunk? Talán azt, hogy nem halt meg a fia. Mert soha sem hal meg az, aki másért áldozza fel életét! Anglia A szokás hatalma... 1936: 1960: 1961: 10Ö0Ö0 168 000 200 000 127 765 963 775 2 470 2 700 Igen, statisztikai adatokról szólnak e számok a vonatkozó években, azonban olyan tényekről, melyek elképesztő bizonyítványt állítanak ki London közbiztonsági viszonyairól. Az első számsor az ott elkövetett bűntények számát összesíti. Az utolsó háborúelőtti esztendőtől e számok tavalyig — bizony megkétszereződtek! A következő sor a rablások számát mutatja, s a harmadik az emberek elleni erőszakos támadásokét, melyeknél kés is villant, fegyver is dördült.,. Még néhány részlet: tavaly a lakóházakban elkövetett lopások száma ezerrel, az üzletekben, illetve áruházakban elkövetett betöréseké pedig ki-Garai Anicka, a juhállomány fejönője, a strbai szövetkezet legfiatalabb tagja, kedvencével, a fekete báránnyá1 Fényképezte: PAVEL HASKO lencszázzal növekedett a megelőző esztendővel szemben: az előbbi esetekben a ..szaporulat’’ nyolc, az utóbbiakban tizenhat százalékot tett ki. Nem folytatjuk tovább a kimutatást, hiszen az emberi szenvedés és nyomorúság annyiféle válfajáról számol be, hogy attól minden jóérzésű emberi szív elszorul. Persze, a papiros mindent elvisel, s ezért a bűntények szaporulatát is száraz számokban és százalékokban tünteti föl a londoni rendőrség. Nem a mi feladatunk kivizsgálni a londoni bűnözések rohamos növekedésének okait. Hiszen ez a probléma az angol bűnügyi pszichiáterek nagyszámú csoportjait is foglalkoztatja. De felmerül bennünk a gondolat: 1938 óta Nogy-Britannia a gyarmatainak több mint kilenc tizedét e/veszítette. És az egykori gyarmati „hőstett" — az anyaországban bűntetté minősül ót. Nehéz az évszázados szokásokról еду-két évtized alatt leszokni... Nyugat- N émetország A nemrégiben lezajlott kölni mintavásár fő attrakciói között a következő cikkek is voltak: fűtött éjjeli edény beépített zenélöórával és néhány ,,elektromos nagymama” csecsemők automatikus riogatására. Állítólag mindkét újdonság kiválóan működött... A régebbi nyugatnémet ,,attrakciókról” azonban nem lehet ugyanezt állítani. A „Made in Western Germany” jelölésű készítmények például az indiai Rourkelában és a burmoi Rangunbon felépített acélművekben nem igen váltak be — mindkét mű jelenleg sokkal több használhatatlan öntvényt,.termel", mint használható acélt. Az ok? Rossz tervezés, rossz szerelés, rossz berendezés! És a nyugatnémet,,csodagazdálkodás” belföldi attrakciói? Flensburgnál és Limburgnál két vadonatúj, sokmillió márkába került híd omlott össze — akár a kártyavárak. Bonnban pedig a tetőszerkezet súlya alatt ugyanez a sors ért egy hatalmas épületet. De lehet, hogy a muzsikáló éjjeli valóban jól működik. (se)
