Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-04 / 7. szám
dim# A tavaszi divatvonal minden nő számára előnyös: üde, fiatalos, egyszerű és egyben elegáns. Összhatásában, szabásában és részleteiben pedig harmonikusan egységes. Az új divatban a legfontosabb a szoknya vonala. A harang alakú vagy harangszabású beállított résszekkel bővülő és a kúpszerűen kiszélesedő szoknya egyaránt divatos. Újszerű az elől egyenes, hátul pedig harangszabással bővülő szoknya, és divatos a rakott, plisszírozott szoknya is. A ruhák felsőrésze jobban a testhez simul, mint a múlt évi divatban, e mellett azonban megmarad a laza szabásvonal is. A másik típus a bő, derékban enyhén buggyos, néha a csípőig meghosszabbított vonal. A derékvonal általában visszatér az eredeti helyére, azonban még mindig divatos a hosszított derékvonal is. A nyakkivágás többnyire gallér nélküli. Ha van gallér, az kicsi, nem feltűnő. Ismét többféle kivágás érvényesül: enyhén ovális, egyenes vonalú, csónak alakú (egészen a vállig érő) és az alig kivágott négyszögletes. A kivágás egyébként gyakran elkerekített és éppen csak a nyak vonaláig ér. A kosztüm kabátja rendkívül változatos: egyenes vonalú, vagy kissé a testhez szabott, gombolás nélkül, mellény vagy boleró formájú. A legújabb kosztümkabát a testhez simuló princesszszabású és alig csípőig ér. A hozzá való szoknya enyhén bővül (csípőbőségben) vagy harangszabású. A ruháknál különleges az aszimmetrikus gombolás vagy más féloldalas megoldás. A délutáni és esti ruhák főleg kétrészesek, s puhán az alakhoz simulnak. A finom redőzés, az azsúr, húzás és berakás a dísze a ruháknak. Divatszínek a sárga minden árnyalata, a piros változatai, a kék és a tompazöld pasztell árnyalatai. Szép, fiatalos és mindig divatos összeállítás a kék-fehérrel. I. Délutáni ruha, négyszögletes kivágással, egyenesvonalú díszítése két szembehajtású rakás, saját anyagából bevont gombokkal. 2. Téglapiros, rakottszoknyás tavaszi kosztüm, fiatal lányok számára, boleróvonalú kabátkával. 3. Világosszürke színű ingruha. Gallérnélküli, a nyakkivágás körül apró behajtásokkal és három gombbal díszítve. 4. Ciklámen színű könnyűszövet kompié. A szoknya enyhén bővülő, a blúz alja sálszerűen megkötős, a kabátka japánszabású, gombolás nélküli. j 1—I ( sfáauM UHvt; Mondd Marikám, mire volt jó az a meghívás? Máig is bánom, hogy elfogadtam, s csak egy vigasztal: azon a bizonyos vasárnapon akaratomon kívül betekintést nyertem családi életetekbe, s most őszintén megírhatom, hogy valahol eltévesztettétek a lépést. Soraimat olvasva rájöttök talán, hogy hol? Amikor szombaton felhívtalak, hogy városotokba érkeztem és édesanyád üdvözletét meg csomagját szeretném átadni, olyan szívé yesen invitáltál másnapra, hogy szinte lehetetlen volt kitérni meghívásod elöl. — Nagyon, nagyon örülök, hogy hírt hallok hazulról. — erősítgetted. — Különben sem láttuk egymást, amióta férjnél vagyok, pedig annak már jó néhány éve, most majd elcsevegünk — beszéltél rá a vasárnapi ebédre s én abban a tudatban, hogy egy kellemes vasárnapot töltök el szolgálati utamon, megígértem, hogy eljövök. Éppen azért lepődtem meg annyira, amikor másnap egy fésületlen, agyonhajszolt, melegítőbe öltözött asszony nyitott ajtót. Hirtelen nem tudtam, jó helyen járok-e, ez-e az a Marika, aki mindig tiszta, jólöltözött volt lánykorában? Igaz, kissé korábban érkeztem, úgy gondoltam, elviszem a gyerekeket sétálni. Sajnos, rosszul számítottam. — Elküldtem őket a férjemmel, ne legyenek útban — magyaráztad, s alig találtál helyet a csomagnak a rendetlen konyhában. — Még az ágyneműt is el kell raknom, — mentegetőztél, miközben a szobák és konyha között közlekedtél. — Inkább hozd magad egy kicsit rendbe, — szóltam. Erre azonban már nem jutott időd, mert megérkezett a család. Férjed és a két nagy gyerek nézte, amint loholva asztalt terítesz. Amikor végre asztalhoz ültünk, változatlanul rajtad volt a nadrág, a kötény, a kendő. Jólöltözött férjed ezt nem hagyta szó nélkül (tapintatlanul a gyerekek és én előttem szólt rád!) s erre Te sem maradtál adósa. Mire a pecsenye került az asztalra, feltálaltátok hozzá a család minden baját, kettőtök nézeteltéréseit. Kitűnt, hogy tegnap este a nagymosás gőzfelhőjébe burkolódzott az egész lakás, pedig férjed a televízióban közvetített mérkőzést akarta nézni. — Mindig a lakásban mos, már hull a vakolat, — mondta, és a nem látott mérkőzés feletti düh szikrázott szemében. — A mosókonyhában a legmodernebb mosógép van, csakhogy ott előre be kell jelenteni! Erre Te azzal álltái elő, hogy még vasárnap is neked kell tejért menned és hogy a tízéves lányod nem képes port törölni. Sor került a gyerekek iskolai előmenetelére is. — A rossz nevelés — hangoztattátok mindketten. (Hát nem Ti nevelitek őket?!) Bevallom, a süteményt már teljesen keserűnek éreztem és amikor kitűnt, hogy délutánra vendégeket vártok, rádparancsoltam, hogy hozd magad rendbe és én a mosogatáshoz láttam. Az edényhalom felett eszembe jutott a mi közös mosogatásunk, s egyáltalán, családunk szép vasárnapjai, a hétvégi pihenés jól értelmezett napjai. Hisz a vasárnap nem a kiadós ebédet, az egész héten összegyűlt munkát, hanem a kirándulást, szórakozást, pihenést jelenti számunkra. Ha az időjárás lehetővé teszi, igyekszünk a szabadban tölteni. Ha otthon maradunk, szombaton közös erővel elvégzőnk mindent, hogy esténk nyugodt legyen, s vasárnapra csak a legszükségesebb munka maradjon. Igaz, szombaton nincs nagytakarítás és nagymosás, de ez már a munka beosztásának kérdése, amiről máskor írok. Addig is azt tanácsolom, próbáljatok kicsit változtatni az egész család életén és főleg: ne hívj vendégeket, amíg a Ti vasárnapjaitokat sem tudjátok meghitt, pihenő hétvégévé változtatni. Szeretettel üdvözöl IS sí J _ /) • У У 17
