Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-04-04 / 7. szám

pRIG/nT**TM A ligetfalusi Matador egyik gyárrészlege a gumiszivacsról kapta a nevét. Nem véletlenség­­böl történt ez, mert ha körülnéz az ember — egyebet sem lát csak szivacsot; különféle színben, vékonyabb, vastagabb táblában. Itt készül a tábla­­törlő szivacs, a szivacskesztyü, a székpárna — és megannyi ,,apróság”, amivel a mindennapi élet­ben gyakran találkozunk. Lányok, asszonyok szorgoskodnak a gépek mellett, elvétve egy-egy férfit is látunk... Malá Ilona, egy hattagú szo­cialista brigád vezetője és Pavol Martinec, mun­­kaversenyfelelős kísér végig a részlegen. Egy szalagfűrészhez hasonló gép mellett megállunk. A gépen dolgozó harminc év körüli fiatal asszony épp egy jókora szivacstáblát emel a gép asztalára s ügyes mozdulatokkal táblatörlő szivacsokat szabdal belőle. Mozdulatai nagy gyakorlatról tanúskodnak, s nem is mulasztom el, hogy fel­tegyem a kérdést: — Hány éve dolgozik a gépen?-Öt... -Balogh Erzsébetnek hívják, az egyéves szak­­tanfolyam hallgatója — veti közbe a brigád­vezető. majd elmondja, hogy a brigádból hárman gyarapítják szaktudásukat. Munka után hetente kétszer ülnek iskolapadba... Szeretném megérdeklődni, hogyan megy a ta­nulás munka után, de Erzsiké megelőz: 4 Nem sok időm van a tanulásra... Sok a munkám a nemzeti bizottságban is. A körzeti nemzeti bizottság tagjaként a szociális ügyekkel foglalkozom. S otthon a család... Aki nem látja elégedett mosolyát, talán őzt hinné, hogy panaszkodik, pedig nem! Csak a va­lóságról beszél. S e szavak hallatára arra gondo­lok — íme, egy mai dolgozó nő, anya, aki a ren­geteg munka mellett még tanul is... Közben mellénk szegődik egy mosolygó kis­lány. A U I M U U ГУ iskolapadban Jankó Piroska — mutatja be a brigádvezető. — Ő a másik hallgatója az egyéves tanfolyam­nak. Benkó Lilla a harmaaik, de ő most beteg. — M/t tanulnak az iskolában? — Tanulunk a nyersgumiról, a kaucsukról, a ragasztókészítésről ■ ■ ■ Hasznát veszik a tanultaknak? De mennyire!... Oda állíthatom őket, ahová akarom — és mindenütt jó munkát végeznek. Több gépen tudnak dolgozni... Előfordul — mint például most is —, hogy megbetegszik valaki a brigádból. Elvégzik a munkát a hiányzó helyett is. Vagy meghosszabbított, vagy rendkívüli mű­szakban. Szükség szerint... mondja a brigád­vezetö. Nem akarom hátráltatni a többieket munká­jukban, ezért a szocialista munkabrigád vezető­jével félrevonulok a műhely egyik nyugodtabb sarkába. Ekkor tudom meg, hogy Malá Ilona harminckilenc éves, két gyermek anyja s már évek óta itt dolgozik az üzemben, ezen a részle­gen. Elmondja, hogy hattagú kollektívája ez év januárjában kapta meg a szocialista munka­brigád címet. Felajánlásaikat becsületesen telje­sítették... Most már azt akarják bebizonyítani, hogy a címet ki is érdemelték! Amikor azt kérdem tőle, milyen kötelezettségeket vállaltak a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére, egy géppel teleírt ívpapírt nyújt át — olvassam... Az első pont az áruválaszték pontos betartására vonatkozik; a másodikban a szakképzettség növelésének fontosságát hangsúlyozva a brigád minden tagja vállalja, hogy befejezi az egyéves szaktanfolya­mot. Ennél a pontnál megkérdem: — Hárman már befejezték a tanulást? — Nem... Jelenleg hárman látogatják a tan­folyamot, hárman pedig majd szeptemberben kezdik meg. így osztottuk be. Én is most kezdem a tanfolyamot szeptemberben. Mosolyogva néz rám, vajon csodálkozom-e azon, hogy negyven éves fejjel ül be az iskola­padba ... Én pedig olvasom tovább felajánlásukat: — a negyedik pont arról szól, hogy megjavítják a gyártmányok minőségét és csökkentik a selej­­tet... A nyolcadik pont így hangzik: „Ez évi termelési tervünket december 23-ig teljesítjük, s kiviteli feladatainknak december 10-ig eleget teszünk!” Felajánlásukat tizenegy pontba foglalták.- Teljesíteni fogják? — kíváncsiskodom.- Az utolsó betűig — válaszolja Malá Ilona határozottan. Aztán magyarázni kezdi, hogy a brigád munkájáról, életéről feljegyzést vezet. Minden este beírja, milyen eredményt értek el aznap, mi a kifogásolni való, ki hogyan dolgozott és viselkedett ... S ha valami nincs rendjén, megbeszélik, megtárgyalják. A brigád munká­jával meg van elégedve, valamennyien szorgal­masan dolgoznak, de éppen ilyen szorgalommal tanulnak is. Nemcsak a szaktanfolyamon vesznek részt, hanem a pdrtoktatáson is és már két éve látogatják az orosz nyelvtanfolyamot. Azt gondolná az ember, hogy ilyen szorgalom közepette a brigádvezetőnek már nem is futja másra az idejéből. Tévedés. A brigád vezetése, a brigád életének szabályozása csak egy része Malá Ilona tevékenységének. Mint a műhely­tanács tagjának, még más feladatköre is van. A II. üzemrészlegen tizenhárom kollektíva ver­senyez a szocialista munkabrigád elmért. Poli­tikai irányításukkal őt bízta meg a műhely­­tanács. Ezt még a munkaversenyfelelőstől tud­tam meg, s most, amikor erre terelem a beszél­getést, Malá elvtársnő helyesbít: — Már megalakítottuk a tizennegyedik brigá­dot is — mondja büszkén, s kezében újabb köte­lezettségvállalásokat lobogtat. — Itt a bizonyíték — jegyzi meg mosolyogva. Sorra veszem a fel­ajánlás pontjait és egyszerre megelevenednek előttem a betűk, mintha szeretet áradna belőlük, mintha az emberek szilárd elhatározása, tettre­­készsége lenne egy szemet gyönyörködtető csokorba szedve... Ennyi emberrel törődni, ennyi ember gondját vállalni — ehhez bizony nem elegendő a szeretet, a lelkesedés; ehhez idő is kell... S a családi gondok mellett tud minderre időt,,lopni”? — Bizony nem vagyok időmilliomos, mert kötelességeim vannak a városi nőbizottságban is, a pártoktatás keretében pedig az előadó helyettese vagyok. Lám, mennyi minden megfér együtt, mennyi minden belefér egy dolgozó nő életébe! És a ri­porter ismételten felteszi magában a kérdést: De miért mindez? Mi serkenti a brigádot ilyen tettekre? Az alkotó szellem, a vágy: több és nagyobb lenni! Alkotói, formálói akarnak lenni a kornak. Cél lebeg előt­tük, nemes cél, melyet pártunk tűzött ki. Az a párt, melynek Malá Ilona ma jelöltje... Kerekes István Fényképezte Drábek

Next

/
Oldalképek
Tartalom