Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-21 / 6. szám
Nagy örömünkre, sok, sok levelet hozott a posta. Böngésszük, olvasgatjuk a leveleket s úgy gondoljuk, ma azokat kell elsőnek megemlítenünk, akikről az elmúlt napokban a legtöbb szó esett. Hazánk ialvaiban és városaiban a közelmúltban zajlottak le a Csehszlovák Vöröskereszt évzáró közgyűlései. A Vöröskeresztben dolgozó lányok és asszonyok munkájáról, eredményeiről írnak olvasóink, s úgy érzik, hálával tartoznak önzetlen segítségükért, azért, hogy őrt állnak a munka minden szakaszán dolgozóink egészségének védelmében. Olvassuk mit ír if j. Dunajszky Géza, Debradról: — Községünknek 72 tagból álló szervezete van. Ez azt jelenti, hogy minden 10 lakosra jut egy jól képzett vöröskeresztes. Munkájuk rendkívül eredményes, egy korszerűen felszerelt, gyógyszerekkel ellátott helység áll rendelkezésükre. A szervezetnek nem kis része van abban, hogy nálunk is megvalósult a dglgozó anyák régi álma: az óvoda létesítése. Sokat segítettek a kultúrház rendbehozatalánál és más társadalmi munkánál is. Azonban nálunk is van hiányolni való. Például, hogy az elmúlt évben egyetlen versenyen sem vettünk részt. Ez azzal magyarázható, hogy a járás vezetősége nem ismertette szervezetünkkel a rendezvényeket. Szép és lelkes évzárógyűlésünk volt Hrhovon, — írja Dévai Ferenc Az értekezletre eljöttek a kis pionírok is, akik szép kultúrműsorral ajándékoztak meg bennünket. A mi CSVK szervezetünk a negyedik helyen végzett a járási verseny keretén belül, ami bizonyítja, hogy szervezetünk egyre jobb eredményeket ér el. Ebben az esztendőben több egészségügyi járőrt képeztünk ki, akik az aratás és cséplés idején nagy segítséget nyújtottak. Ugyencsak megalakították a MNB mellett működő egészségügyi bizottságot, amely a falu egészségvédelméről gondoskodik. A szervezet legfontosabb feladatai közé tartozik az önkéntes véradók számának növelése. Batta Györgytől is kaptunk levelet: A Csehszlovák Vöröskereszt Rimavská Sec-i helyi csoportja szép eredményeket ér el az utóbbi időben. Ha a siker okát kutatjuk, rájövünk: az elért eredmények elsősorban a nők lelkes munkáját dicsérik. A vöröskeresztes csoport a falu minden megmozdulásából kivette a részét. Segítettek a faluszépítési akcióban, azonkívül a mezőgazdaság brigádmunka és a kt tak adósak. Az évzáró gyűlésen тед]еЦ Jaulet képviselői is. Viczen elvtárs, a neiyn csoport elnöke beszámolt munkájukról. A jól dolgozó nőtagok: Plaszky Aladárné, Metzner Leóné és a többiek az 1962-es évben újabb eredmények elérésére törekszenek. Céljaik között szerepel: még több véradót szerezni s jobban bekapcsolódni a munkába. Rajczi Dezső levelezőnk írja: Schultz Erzsiké még iskolás korában elhatározta, hogy a mezőgazdaságban fog dolgozni. Tanítás után gyakran elszaladt a szövetkezet sertéseit gondozó édesanyjához, hogy segítsen neki. Nyáron pedig ott szorgoskodott a földeken, hordta a kévéket, vagy a kertészetben segített. Nem akart hűtlenné válni a családi hagyományhoz - az általános iskola befejezése után a gyorshizlalóba ment dolgozni. Szülei szintén az állattenyésztésben dolgoznak, Jóska, idősebbik fiútestvére traktoros, Lajos most katona, ő majd a szövetkezet javítóműhelyében folytatja munkáját. A 18 éves Anna is az állattenyésztést választotta. Schultz Anna, Schultz Erzsiké, a két Mucska lány: Júlia és Margit, valamint Kiss Anna, akik szintén az állattenyésztésben dolgoznak, szocialista munkabrigád címért versenyző csoportot létesítettek. Mióta versenyben állnak, elismerésre méltó eredményeket érnek el. Nevüket ismerik a környéken és példájuk biztosan követőkre tálál. A szilárd jutalmazás bevezetésével Szesztán megszűnt a munkaerőhiány. Ez annak is tulajdonítható, hogy az asszonyok egymásután kapcsolódtak be a munkába s ma 12ő állandó tag közül 80 a női munkaerő. így van ez jól, hiszen járásunkból egyre több férfi megy a Kelet-Szlovákiai Vasmű építéséhez. így nemcsak a munkák elvégzése, hanem a szervezés és termelés irányítása is az asszonyokra vár. Külön meg keli említeni a fejőnők nyolctagú csoportját, akik még májusban elhatározták, hogy versenybe lépnek a szocialista munkabrigád címért. Vállalták, hogy tehenenként 2500 literes fejési átlagot érnek el és minden 100 tehéntől 82 borjút nevelnek fel. Vállalásukat a 2532 literes fejési átlaggal túlteljesítették, 82 borjú helyett pedig 83,4-et neveltek fel írja IVAN SÁNDOR Kosicén kétnapos gazdasági konferenciát tartottak az önálló gazdasági elszámolás jelentőségéről. A tanácskozáson több asszony is részt vett, akik könyvelői vagy közgazdászi tisztséget töltenek be. Felvételünkön Mura Mária és Tóth Mária, az abaszéplaki, Berecz Jolán az ócsvári és Lovas Magda, a beszteri szövetkezet könyvelőnői a konferencián. I. S. felvétele. Hat esztendeje dolgozik a domasai szövetkezet* ben. 17 tehén gondozását, fejését végzi. Medvecfová Mária az elmúlt évek folyamán a levicei járás legjobb fejőnői közé küzdötte fel magát. A sikereket nem tulajdonítja magának, az etetők, takarmányozók javára írja, pedig nagy része van abban, hogy a pontos, gondos fejés eredményeképpen a tejtermelés egyre fokozódó tendenciát mutat. Személyes példamutatásával és szorgalmává? olyan légkört alakított ki a tehenészet dolgozói között, amely méltán szolgálhat például. Az el múlt évi tejtermelés tervét 7030 literrel túlteljesítette, ami annyit jelent, hogy összesen 49 385 liter tejjel járult hozzá a szövetkezet tejtermeléséhez. Munkatársai megbecsülése, kitűnő munkaeredményei alapján választották őt a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektíva vezetőjévé, — írja Andriskin. „Elöljárónk volt...“ — a tolvaj Mikor Nagy Vilmost, a calovói vágóhíd volt vezetőjét megkérdezték a bíróságon, miért nem akadályozta meg Lukán József sorozatos lopásait, így védekezett: „Lukán igazgató volt, elöljárónk, nem akadályozhattuk meg tehát, hogy húst lopjon.“ így volt-e, nem volt-e így, egy biztos. — Nagynak igazán nem állt érdekében akadályokat gördíteni „elöljárója“ ténykedése elé, hiszen érdekeik azonosak voltak. Lukán József igen ügyes szakember hírében állhatott. A kitanult mészáros ugyanis már 1953-tól igazgatóskodott a seneci Húsfeldolgozó Üzemnél és felettesei bizonyára meg lehettek vele elégedve, mert 1959-ben a sokkal nagyobb Dunajská Streda-i üzem élére állították. Hogy közeli munkatársai bizalmát is élvezte, mi sem bizonyítja jobban, mint az a 24 vádlott, akiket magával rántott. „Nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját“ mondogatta, s ezért eltűrte, hogy alkalmazottai itt-ott hazavigyenek egy kis húst. Persze, magáról sem feledkezett meg, sőt!.Viszont akárki megmondhatja, dolgozott is eleget... Legalább is arra vallott hatalmas, mindig teletömött aktatáskája, mellyel üzemét, vagy pedig a szerdahelyi vágóhidat elhagyta. Hogy a táska nem iratokat, hanem tízkilós lopott húsdarabokat tartalmazott, nem igen kötötte senkinek az orrára. Ha nem lettek volna készséges segítőtársai, Lukán biztosan nem nőhetett volna ilyen „nagyra“. Mint például a már említett Nagy, vagy pedig Both Ignác, a szerdahelyi vágóhíd igazgatója, akiről feletteseinek is tudniok kellett, hogy nem veti meg az italt, hiszen már 1959-ben büntetve volt részegségért. Lukán, aki maga sem veti meg az alkoholt, igen kollegiálisán működött együtt .a másik „igazgató úrral“. Both előkészített egy fél disznót, felszeletelte, egy darab nekem — egy neked, s már meg is volt az 18 'baíW Lá osztozkodás. Hogy azután valahol hiányzott az a „néhány kilócska“? Dehogy is! Egy kissé több só a húsra — s a hiány úgy eltűnt, mint a hús az urak feneketlen gyomrában. No de nemcsak disznó-, borjú- és marhahúsból él az ember, ugye? Ezért hát élénk cserekereskedés alakult ki egyrészről a mészárosok, másrészről a konzervgyár alkalmazottja, Bartal között. A nyers húsért csirkéket, libamájakat, kacsákat, no meg konzerveket adott. Jellemző, hogy Lukánnál, leleplezése után, az összes konzerveket hiánytalanul megtalálták. Ugyan k,i lenne bolond pléhdobozokat nyitogatni, ha friss húsban dúslakodhat ?! Bármennyi húst loptak is, nem romlott meg, mert eladták, s a pénzer a fővádlottak osztozkodtak. Néha azonban elfogta őket a nagylelkűség teljes értékű húst, szalonnát adtak el 11 koronáért, mint kényszervágásból származó árut. Persze erre sem fizettek rá, legalább is ők nem Lukán és társai például a szaláminál előírt száradási időt nem tartottál: be, s az így keletkező többlet megint csak az ő zsebükbe vándorolt Csáki szalmájának tekintették a nemzeti vagyont. Például Lukár egyszer 5 kiló virslit lopott az üzletből — maga csak kettőt akar be ismerni — hogy azt valakinek odaajándékozza. Az illető nem volr otthon, tehát Bothnak adta. Minek is azt visszavinni — a Dunábe vizet, a Húsfeldolgozó Üzembe húst? Negyvennégy oldalt töltött meg a vádirat, negyedmillió korona körüli kárt okoztak a vádlottak. A tolvaj, az tolvaj. Hogy mi szüksége volt Lukánnak ruházati cikkeket, 5 kiló fekete borsot, 2 kiló vöröspaprikát lopnia, senki sem érti. Ö azt állítja, hogy aránylag alacsony fizetése volt — 1400 korona — s miután a jutalmakat nem ő osztogatta, neki nem jutott. így igyekezett tehát magát „kártalanítani“. A bratislavai Kerületi Bíróság már pontot tett a Dunajská Streda-’ mészárosok bűnügye után. Lukán Józsefet öt évre, Both Ignácot három és félre, Nagy Vilmost négy évre, Derzsi Lászlót, az ottani Húsfeldolgozó Üzem vezetőjét pedig három évre ítélte. A többi vádlottat is „érdem“ szerint „jutalmazta“. Van itt azonban egy kérdés, amire sokan szeretnének választ kapni. Hogy lehet az, hogy ezek az emberek majdnem két éven keresztül garázdálkodhattak, anélkül, hogy az ellenőrzéssel megbízott feletteseik, vagy közvetlen alárendeltjeik közül valaki is felhívta volna a hatóság figyelmét bűntetteikre ? Szinte hihetetlen, hogy valaki még ma is úgy gondolkozzék, mim Nagy: „...elöljárónk volt, nem akadályozhattuk meg tehát, hogy lopjon.“ (EAS)
