Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-21 / 6. szám
Képünkön Muhtarqma Atajeva, Navruzmoh Saripova és Sarbonu Maszaidova hét gyermek anyja, akinek két legidősebb gyermeke egyetemen tanul, ő pedig hímzőnőként dolgozik a szövő gyárban. Egyetlen vágya, hogy még ő is megérje a kommunizmust. em öt, hanem négy év alatt. Gyakran használjak ezeket a kifejezéseket: „anyagi és műszaki alap", „gazdasági feladat". Számunkra, Tádzsikisztán lakosai számára ezek a fogalmak szinte azonosultak e két szóval: „Nureki Vízierőmű“. Ma még nincs meg ez az erőmű, de ha a közeljövőbe képzeljük magunkat, már most is le-lepillantunk magas gátjáról. Ez pedig valóban magas gát: háromszáz méter, az egyik legmagasabb földgát a világon. Persze, erre azt mondhatja valaki: szép, szép, de mi köze a gáthoz a tadzsik nő mindennapi életének? Hát jó, vizsgáljuk meg, hogy van-e köze hozzá? A vízierőmű: víz és villanyáram. Hogy mit jelent a víz, azt úgy vélem, megértik mindénütt, ahoi gyapot terem. A gyapot pedig Tádzsikisztánban egyenlő a gazdagsággal, a család boldogságával. S az a víztároló, amely a nureki erőműnél1 létesül, olyan öntözést tesz lehetővé, amelynek eredményeképpen többszörösére emelhetjük a gyapot terméshozamát. És nemcsak mi, mert az erőmű szomszédainkat — Kazahsztánt, Kirgiziát és Türkméniát — is ellátja. A vízre természetesen nemcsak a gyapottermesztéshez van szükség, hanem a szintetikus kaucsuk, meg a műanyagok gyártásához, az egész nehéz-vegyipar fejlesztéséhez is. Most pedig nézzük meg, hova vezetnek majd a villanyvezetékek? Elsősorban a gyárakba, a kolhozokba, a szovhozokba1. No de nem akarok gazdasági statisztikákat, a termelékenység emeléséről szóló számokat idézni. Engem a rhunkaerőgazdáikodás érdekel. A mai gépeket már mindenre megtanítottuk, még sakkozni is tudnak. A gyapotszedéshez is értenek, méghozzá igen jól. Ez azt jelenti, hogy akármennyi gyapotszedő gépet fel tudunk használni, Csak legyen üzem, amely előállítja őket, és legyen villamosenergia. Ez a többlet-energia segít hozzá bennünket ahhoz, hogy az SZKP programtervezetének értelmében végrehajthassuk a nagyarányú öntözőmű-építésí programot, amely több millió hektár új termőföld öntözését és elárasztását írja elő... Számunkra, tadzsik nők — sőt valamennyi közép-ázsiai nép — számára a programtervezetnek ez az egyetlen sora valóságos hőskölteményként hangzik! A fizikai munka végleg a múlté lesz. Megkérdezhetik tőlem: no és mihez kezdenek akkor a gyapotszedőnők? Egyesek új foglalkozást választanak, mások, mint például az üzbég Turszonoj Ahunova megtanulják a gépek kezelését. Nyugodtan kijelenthetem, a nők legalább olyan jói végzik ezt, mint a férfiak. Látnák csak, hogy milyen remekül irányítják a gépeket a vízerőmű építkezésénél! Megjegyzem, viszonylag nem is olyan régen, az első ötéves tervek idején még csak az ásó és a csákány jelentette a „gépesítést" az építkezéseknél. És most? Országszerte százával találunk hatalmas építkezéseket, javában dolgoznak a százszázalékos villamosítás gigászi feladatának végrehajtásán, de sehol egyetlen ásót sem lelünk! Hacsak a konyhakertekben nem... A gép nemcsak az ember munkáját könnyíti meg, hanem pénzt, időmegtakarítást is jelent Pénzt azért, mert a gép segítségével a kolhozparasztasszony már nem egy, hanem öt hektárról szedheti íe egy nap alatt a gyapotot. Időt pedig azért takarít meg, mert gépekkel minden munka gyorsabban végezhető el. Ez a villamosítás és a> gépek jelentősége. Ezért vesznek részt szívesen a nők a férfiakkal együtt a mi Nureki Vízierőművünknek a világ legmagasabb gátjának — az építésében. A terv szerint az építkezést öt esztendő alatt kell befejezni. — Azt hiszem, igazán érthető, hogy — nekünk ennél hamarabb, minél előbb szükségünk van a Nureki Vízierőműre. S rajta is leszünk, hogy négy év alatt építsük fel. A tadzsik nők életében végbement változásokról sokat lehetne beszélni. Velem együtt érkezett ide a huszonhárom éves Navruzmoh Saripova. Vajon tanulhatott volna ez a lány, ha nem változik meg Tádzsikisztánban az élet?! Navruzmoh elvégezte a pedagógiai főiskolát, és a Moszkva kolhoz iskolájában kezdett tanítani. A kolhoztagok később megválasztották gazdaságuk elnökhelyettesévé. Navruzmoh foglalkozik most a falu kulturális ügyeivel, fontos feladatokat old meg, s azon fáradozik, hogy a község életében szaporodjanak az új kommunista vonások. Nos, azt hiszem, mindebből meg lehet ítélni, hogy van-e köze a tadzsik nők életének a Nureki Vízierőműhöz, mindazokhoz a változásokhoz, amelyek gazdasági és kulturális életünkben végbementek, MUHTARAMA ATAJEVA
