Dolgozó Nő, 1961 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-08 / 5. szám
BÉNÁK MAMA CSALÁDJÁBAN Röviden így jellemezné az ember: szívélyes, jó család ez a Benákféle szocialista munkabrigád, a plzeni V. I. Lenin üzemben. Minden olyan egyszerű itt: Vlasta, a legfiatalabb nem engedi, hogy a legidősebb cipelje az anyagot, Stana szívesen elmossa a nálánál korosabb Zdenka poharát. Ha aznap valakinek éppen sürgős dolga akcd otthon, a munkahely kitakarítását társa vállalja. Hogy jelentéktelen apróságok ezek? Riportútjaim alkalmával nem egy munkahelyen megfordultam. Legtöbbször olyan üzemben, ahol nők dolgoznak. És éppen ezek az apró természetességek hiányoztak sok helyen. Találkoztam kisebb viszályokkal és sérelmekkel, felleltem a veszekedést megelőző nyomasztó hangulatot. Zdenka Benáková kollektívájának tagjai sem tagadják, hogy köztük is akadtak kisebb nézeteltérések. De még idejében rájöttek arra, hogy a munka is jobban megy, ha jó az együttműködés. Egyiküknek jobban „ül" bizonyos munkafolyamat, másiknak egyébhez van hajlama. Az idős, kidolgozott kezek nem nagyon alkalmasak a finomabb munkára, míg ott, ahol több tapasztalatot igényel a termelés, nehezen tudják őket a fiatalok helyettesíteni. így alakult ki az izolációs osztályon az a csoport, amely a munkát és a prémiumot egyaránt igazságosan osztja el. Ehhez a lépéshez az is segítette a brigádot, hogy tanulmányozták a német, Seifert munkaszervezésének módját — s nem kisebb mértékben a kollektív baráti összetartás. Benákné éppen erről beszél. Hosszan és szívélyesen, mint a szív kedves dolgáról. A friss tartós egyik fürtje is kiszabadul a kendője alól, amikor energikus mozdulattal egy áruló könnycseppet akar eltüntetni szeme sarkából. Arról beszél éppen, miként indult el a szocialista munkabrigádok prágai találkozójára, hogyan búcsúztatták a brigád „mamáját". Nem hiányzott az ölelés, a virágcsokor és a jókívánság sem. Milyen hasznos tanácskozás volt ez számukra! Látták, mások is keresték az utat, a „szocialista életmódot", mint ők maguk. Kezdetben mindenáron moziba, színházba, kiállításra akartak járni, hogy bebizonyítsák, szocialista módon élnek. Tény, hogy sokszor formális és megoldhatatlan volt ez. És ma? Nem él szocialista módon a brigád? Munkájuk, egymáshoz való szép, emberi kapcsolatuk a szocialista életről tanúskodik. Ezt bizonyítják a brigád életének további eseményei is. Az volt ám az ünnep, amikor egyikük férjhez ment! Közösen fogadták a brigád újszülöttjét is, közösen búcsúztak a közösség legidősebbjétől, amikor nyugdíjba bent. Vlasta bizonyítványát mindnyájan örömmel vették kézbe — lám, esti középiskolásunk is van! Arról sem lehet hallgatni, milyen vidámság uralkodott a közös kiránduláson. Ennél a kirándulásnál amúgy is meg kell állnunk egy szóra. Tulajdonképpen nem is kirándulásról volt szó. — Nézd csak! mutatják diadalmasan. Kezük bámulatos gyorsasággal kering a rézvesszők körül, valamilyen papírral tekerik be. Felvilágosítással is szolgálnak hozzá. A brigád a transzformátorok drótszálait szigeteli. Villamosba, villanymozdonyokba, trolibuszokra. A szigetelő anyagot a tábori Elektroisolából kapják. Mennyit mérgelődtek rajta: Hiába dolgozol, ügyeskedsz, a szigetelés végül is elszakad. Micsoda szigetelő anyag az? Bénák mama családja nem sokáig tűrte a rendetlenséget. Egy szép napon felkerekedtek, a táskában ott lapultak a hibás, selejtes szigetelések. - Az irány Tábor volt. Itt szépen elbeszélgettek a dolgozókkal, főleg a nőkkel. Amint Benákné mondja: tiszta vizet öntöttek a pohárba. A táboriak is elpanaszolták nehézségeiket, de azóta jobb szigetelő anyagot küldenek. Azóta elmaradt a szitkolódzás a műhelyben, a munkaritmusba néha vidám énekszó vegyül. 1960. Szilveszterét a terv 100%-on felüli teljesítésével ünnepelték. A normaórákon vállalt 10 000 korona, az anyagon tervezett 33 600 korona megtakarítást is sikerült elérniök. Igaz, kifáradtak kissé, hisz a szokottnál többet dolgoztak, hogy kész legyen a Szov-O j I О at at ui 1 О 5 и. -J > ш Ul к. > to О ÍT < Z A trencíni Merino üzem el<x mC°7iSta rnun^c>brigádja a ó t7k, SZep!tésén*l 100 brigád. Z7rét°l9° 'e■ TaPasz*alat-A brigád legfiatalabb tagja, Vlasta Payerová, о dolgozók esti középiskoláját látogatja. A félévi bizonyítványnak az egész brigád örült. Bénák mama, a brigád vezetője jetunióba küldendő exportszállítmány. De ők már ennél nehezebb időt is átvészeltek. Egy megrendelésen még vasárnap is, villanyvilágítás nélkül dolgoztak. De mire való a női leleményesség? Hazulról gyertyát hoztak, a megrendelésnek eleget tettek. Most ismét nehéz napok előtt állnak. Elmaradt az orsók tisztítása, s ez veszélyezteti a lengyelországi szállítmányt. Igaz, hogy ez a munka nem az ő munkahelyükre várt, mégis Zdenka Benótková brigádja mentette meg a helyzetet. A krónikában őrzik azt a kis papírlapot, amelyet Landa mester küldött nekik azon a gyűlésen, ahol nyilvánosságra hozták elhatározásukat. „Nagyon köszönöm, nagy gondtól szabadítottatok meg." Azóta a brigád egy-egy tagja minden műszakban az orsók tisztításánál dolgozik. A nemzetközi nőnapig bizonyára eleget tesznek szavuknak. Hisz ez a nap többszörös ünnep a brigád számára. 1959. március 8-án indultak versenybe a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért s egy évre rá, 1960-ban, a nemzetközi nőnap alkalmából kapták meg a címet. A címet, a „kitűnő munkáért" járó kitüntetést is köztársasági elnökünktől, Antonín Novotny elvtárstól vették át személyesen. ünnepélyes lesz az ezidei nemzetközi nőnap is. A munka egyszerű hősei becsületes munkájukkal, a szocialista ember tiszta életével készülnek fogadására. J. Skaloudová